A hazánkban élő madárfajoknál jellemzően a hímek énekelnek, daluk a tojók meghódítására és a rivális hímek figyelmeztetésére szolgál. A november végi idő távol esik a költési időszaktól, de mégis hallhatunk madáréneket. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) elárulta, miért.

Mivel madarak hallása igen fejlett, jelentős szerepet játszik köztük a hanggal történő kommunikáció. A hím énekesmadarak strófázásán kívül vannak a fajokra jellemző riasztó- és kapcsolattartó hangok is. Ezeket a tojók is hallathatják, költési időszakban és azon kívül is.

A költési időszakon kívüli éneket számos kutatás vizsgálta, a jelenségnek több oka lehet.

Szerepe lehet a következő tavaszi területfoglalás előkészítésében, de – mivel a madarak éneke öröklött és tanult elemekből tevődik össze – feltételezhetően a hímek ilyenkor gyakorolják is az éneket.

Így tesznek a nádirigók (Acrocephalus arundinaceus) hímei is, akik a telet Afrikában töltik. Ezeknek az állatoknak szükségük is van a gyakorlásra, hiszen egyszerű színezetük nem játszik jelentős szerepet párválasztáskor, így összetett énekükre kell hagyatkozniuk.

De nemcsak Afrikában dalolnak télen a madarak, egyes fajokat itthon is hallhatunk strófázni a hideg hónapokban. A vörösbegy (Erithacus rubecula) részleges vonuló, a télen hazánkban látható példányok általában észak felől érkeznek, nem azonosak a nálunk fészkelőkkel. Ilyenkor feltételezhető, hogy a táplálkozási területeiket jelzik énekükkel, és előfordul, hogy a tojók is énekelnek.

Érdemes figyelni télen az ökörszem (Troglodytes troglodytes) énekére is. Ezek a madarak szintén részleges vonulók, és ilyenkor behúzódhatnak a települések közelébe. A csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) vonulási stratégiája nagyon változatos, késő ősszel is találkozhatunk vele Magyarországon. Ilyenkor táplálkozóhelyét jelzi énekével, amelyről hangutánzó nevét is kapta.