Minden télen előfordul, hogy néhány fehér gólya hazánkban marad, ezek látványa pedig sokakban aggodalmat kelt. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szerint azonban nem kell félteni őket, ugyanis nem betegek és nem szorulnak segítségre, csupán úgy mérték fel, hogy jobban járnak, ha inkább nem kelnek útra.

Magyarországon 2004/2005 tele óta látszik állandósulni néhány fehér gólya áttelelése. Ezek a madarak a természetes alkalmazkodási viselkedés részeként maradnak itthon az akár Dél-Afrikáig tartó vonulás helyett. Ez a tendencia figyelhető meg többek között a hasonló táplálkozású kócsagok és gémek, továbbá a ragadozó barna rétihéja esetében is.

A jelenség a földtörténeti közelmúltban, mintegy tízezer éve, a legutóbbi jégkorszakot követően, a mostaninál jóval nagyobb nagyságrendben, fajok százait érintve már lezajlott. A jég visszahúzódásával hatalmas belakható élettér szabadult fel Európában, ahová elsősorban Afrikából költöztek be a madarak. Most a klímaváltozás hatására tűntek fel olyan példányok, amelyek vonulás helyett inkább a helyükön maradnak a tél közeledtével is.

Miért marad itt néhány gólya?

A gólyák többsége átlagos viselkedésű, ők délre vándorolnak a hideg évszak érkeztével. Néhány egyed viszont kockáztató: tavasszal korábban érkeznek, ősszel később vonulnak el, esetleg megpróbálkoznak az átteleléssel is.

Ha a környezeti viszonyok nem változnak lényegesen (akár év tízezredeken keresztül sem), akkor ezek a próbálkozó példányok a nem túlélhető viszontagságok miatt elpusztulnak, így szaporodni sem tudnak. Viszont ha változik a környezet, akkor a kockáztató egyedek életben maradnak, szaporodni is képesek, így viselkedési sajátosságaikat át tudják örökíteni az utódaikba.

Minél nagyobb mértékű és gyorsabb a változás, annál több ilyen próbálkozó marad életben, így a fiókáiknak köszönhetően az immáron sikeres viselkedési stratégia gyorsan, akár évtizedek alatt jelentős mértékben feldúsulhat az állományban.

Mivel a klímaváltozás meglehetősen gyorsan változtatja meg a környezeti viszonyokat, a következő időszakokban egyre több áttelelő gólya feltűnésére számíthatunk.

Az ilyen egyedek kevésbé kockázatosnak érzik az itthon maradást, mint az Afrikáig tartó, oda-vissza akár 18 000 kilométeres, hosszú és veszélyekkel teli vonulást. Rendkívül változatos a táplálkozásuk, ezért a gólyák probléma nélkül tudnak téli álmot nem alvó egerekre, pockokra vadászni a többnyire hómentes gyepeken, szántókon. Ha helyzet úgy kívánja, akár dögöket is esznek, ráadásul az emberek is gyakran helyeznek ki nekik eleséget.

Mikor van bajban egy gólya?

Amennyiben mégsem találnának elég táplálékot Magyarországon, esetleg elviselhetetlenné válna számukra az időjárás, akkor sincs minden veszve számukra. Ezek az életrevaló madarak ugyanis akár egyetlen nap alatt is ezer kilométerrel délebbre, meleg, mediterrán területekre tudnak húzódni.

Az itthon maradó fehér gólyák között egyre több lehet a „veterán”, azaz az olyan madár, amely sikeresen túlélt legalább egy áttelelést. Ez azért fontos, mert ezek a sikeres és egyre finomodó túlélési stratégia birtokában vághatnak bele a következő áttelelési kalandba.

Az áttelelő gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség vagy ennek hiánya ad. A tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában álldogáló madárról már ránézésre tudni lehet, hogy tud repülni, egészséges.

Ha napokon keresztül olyan helyen látunk gólyát földön ülni, ahol nincs számára táplálék, egészségi állapota úgy ellenőrizhető, ha lassan felé sétálunk – amennyiben felrepül, akkor minden rendben van. Fontos, hogy mielőtt ezt megtennénk, lehetőleg érdeklődjünk a környéken, mert a madarak folyamatos felzavarása zavarja az áttelelésüket. Probléma esetén a területileg illetékes nemzeti park őrszolgálatát lehet értesíteni.