Ha az ember 1997-ben ellátogatott a svédországi Gävle városában található Furuvik Állatkertbe, és felkereste a csimpánzok kifutóját, akkor jó eséllyel megdobhatták kővel, egy Santino nevű hím csimpánz ugyanis problémás, ám annál érdekesebb viselkedésbe kezdett – eleveníti fel az IFLScience. Ugyan a főemlősöknél egyáltalán nem ritka a dobálózás, a példány viszont nem spontán cselekedett:
Az állatkerti állatok alapvetően hozzászoknak ahhoz, hogy emberek sétálgatnak a közelükben, viszont nem minden egyed tolerálja a látogatókat. Santino utóbbi csoporthoz tartozott.
A csimpánz reggelenként, nyitás előtt átkelt a kifutójában lévő árkon, hogy köveket szedjen össze, ezeket aztán kis halmokba rendezve elrejtette későbbi felhasználásra. Amikor a látogatók megérkeztek, Santino gyakran izgatottá vált, majd elkezdte sűrűn dobálni az embereket.
Mathias Osvath zoológus 2008-as publikációjában azt írta, az első három évben, amikor a hím még domináns volt, a dobálás ritka volt, valószínűleg azért, mert ekkor kevés volt az azonnal bevethető kő. 1997 júniusának elején azonban az esetszám drámaian nőtt, ezért óvintézkedéseket kellett bevezetni.
1998-ra a kövek kezdtek elfogyni, ezért Santino új stratégiát fejlesztett ki: egy kővel addig ütlegelte a csimpánzok szigetének közepén lévő betont, amíg a jellegzetes hang alapján repedéseket nem azonosított. Ezeken a pontokon fokozta az erőt, hogy újabb felhasználható darabokat törjön le.
A megfigyelések azt is feltárták, hogy Santino gondosan megválogatta fegyvereit, a felkészülés pedig nyugodt, míg a támadás izgatott állapotban zajlott. Egy későbbi tanulmányban Osvath arról is beszámolt, hogy miután a kődobálás hírhedté vált, az állat elkezdte különféle tereptárgyak és széna alá rejteni a köveket, így csapva be a látogatókat.
Santino esete óta a szakemberek még többet feltártak a csimpánzok lenyűgöző kognitív képességeiről, ami evolúciónk megértéséhez is hozzájárult.
The post Ezért nyűgözte le a kutatókat a látogatókat dobáló állatkerti csimpánz first appeared on 24.hu.
