Egy friss tanulmányban Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia Tanszék vezetője új, a gyerekvállalás és a kutyatartás közötti kapcsolatra vonatkozó elméletet ír le – olvasható az egyetem közleményében. A szakértő osztja azt a véleményt, hogy összefüggés van a kettő között, de a kapcsolat szerinte más, mint eddig hittük.

Sokan családtagként tekintenek kutyájukra, egyesek még az emberi kapcsolataik fölé is helyezik az állatokat. Miközben a kutyák száma nő, az emberi termékenységi ráta csökken. Egy friss magyarországi felmérés alapján még a szülők között is előfordul, hogy valaki mindenkinél többre értékeli a kutyáját.

„Egyesek szerint a kutyák az új gyerekek, mások felháborítónak tartják a feltételezést. Ferenc pápa például önzésnek nevezte, hogy gyermektelen emberek kisállatokat kényeztetnek” – mondta Kubinyi Enikő.

A kutató kiemelte: egyes vizsgálatok alapján a kutyatartóknak valóban rosszabb a véleményük az anyaságról, és a kutyás anyák megterhelőbbnek érzik a gyermeknevelést, ami csökkentheti további gyermekvállalási kedvüket. „Sőt a kutyák a párkapcsolatoknak is árthatnak. De ez csak az érme egyik oldala” – tette hozzá.

Az ellentábor szerint a kutyatartás éppenséggel fokozza az emberi termékenységi rátát. „A gyermekes családok gyakrabban tartanak kutyát, és egyes párok »próbagyerekként«, a családalapítást előkészítő lépésként tekintenek kedvenceikre. A nők vonzóbbnak találják azokat a férfiakat, akik kutyát tartanak, ami növelheti az apává válás esélyét” – nyilatkozta Kubinyi Enikő. Ezen érvelés alapján a kutyatartás tehát nem helyettesíti a gyermeknevelést, hanem kiegészítheti vagy megelőzheti azt.

A kutyák egyfajta „társas ragasztóként” működhetnek, és elősegítik az emberi kapcsolatok kialakulását. A sétáltatás például növeli a társas érintkezés lehetőségét, a házi kedvencek ezért fontos szerepet játszhatnak az emberek közötti társas hálózatok létrejöttében. Ugyanakkor kétségtelen, hogy egyes kutyaviselkedési problémák, így az ugatás megnehezíthetik a társas érintkezést.

A gyerekek száma nem azért csökken, mert a kutyáké nő, de e folyamatok hátterében ugyanaz a trend áll: a társas hálózatok átalakulása

– emelte ki Kubinyi Enikő.

Megváltozott szokások

Az etológus érvelése szerint a kutyák népszerűsége biológiai evolúciós okokra vezethető vissza, ugyanakkor kulturálisan megszaladt. A hipotézis alapján a gondoskodási késztetés és a társas támogatás igénye genetikailag kódolt az emberi viselkedésben, de túlfutott a társállatok felé, mert az emberi kapcsolatok gyakran sérültek vagy hiányoznak.

„Például a magyar felnőttek közel 90%-a nem gondoskodik kisgyerekekről hetente egy órát sem, holott az emberek az evolúció során az úgynevezett együttműködő utódgondozáshoz alkalmazkodtak, vagyis a gyermeknevelési feladatokat megosztották a közösségen belül. De a modern társadalmakban felbomlottak ezek a közösségek. Ezért sokan érzik úgy, hogy nem kapnak támogatást a gyerekek gondozásához, vagy éppen nincs kit gondozniuk. Másokat sok fájdalom ért emberi kapcsolataikban és a kutya vigaszt, feltétel nélküli szeretetet nyújt nekik” – mondta a kutató.

Kubinyi Enikő szerint mostani kultúránk támogatja, hogy a gondozási késztetésünk túlszaladjon a kutyagondozás irányába: mémek születnek a témában, sorra nyílnak az állatgondozással kapcsolatos üzletek, terjed az a szóhasználat, hogy a gazdák a kutyájuk anyjának, apjának nevezik magukat. A kutyák tehát az elfogadó, támogató társas kapcsolatok hiányában válhatnak a legfontosabb társsá sokak számára, amire az ember melletti életmódjuk során kialakult gondolkodási és viselkedési jellemzőik különösen alkalmassá teszik őket.

A kutyákat egyre inkább családtagnak tekintjük, és ez már az evolúciójukra és a tenyésztésükre is hat. A kis termetű, rövid orrú fajták az emberi csecsemőkre hasonlítanak, ezért is válhattak rendkívül népszerűvé. Ezek az „aranyos” tulajdonságok ösztönös gondoskodásra késztetik az embert, ugyanakkor éppen ezek sok egészségi problémához is vezetnek. Ez tovább fokozza a gondoskodást és a gazda joggal érezheti, hogy valakinek szüksége van rá. Az elkényeztetés, a kutyák igényeinek félreértelmezése viszont viselkedési problémákat okozhat.

„A kutyatartás átalakuló szerepe arra utal, hogy a nyugati társadalmakban élő emberek a gondoskodás és a társas támogatás hatalmas hiányát érzik, és ezt részben a kutyákkal, de macskákkal is pótolják” – vélekedik Kubinyi Enikő. Mint hozzátette: meg kell erősítenünk a családi szociális támogatórendszereket, és csökkentenünk kell a társadalmi elszigeteltséget. „A kutyatartás nagyszerű dolog, ha összeköti az embereket, nem pedig elválasztja őket” – zárta gondolatait.

The post Ezért tekintik sokan kutyaszülőnek magukat first appeared on National Geographic.