A rókák és farkasok mellett hazánk otthont nyújt egy másik, a kutyafélék családjába tartozó fajnak is. Ez az aranysakál, amely ugyan néhány évtizedre teljesen eltűnt az országból, mára az egyik legnagyobb populációval rendelkező ragadozónkká vált.
Az aranysakál (Canis aureus) a Miskolci Állatkert adatbázisa szerint termetre a rókánál nagyobb, ám a farkasnál kisebb faj. Átlagosan 8-10 kilogrammosra és 70-85 centiméter hosszúra nő, 25 centiméteres farokkal.
Elsősorban rágcsálókkal, madarakkal, kisebb gerinces és gerinctelen állatokkal táplálkozik, de nagyobb mennyiségben fogyaszt gyümölcsöket is. Érdekes szokása, hogy néha úgy próbálja elejteni zsákmányát, hogy halottnak tetteti magát, majd, mikor az áldozat közelebbről is meg akarja vizsgálni a „dögöt”, hirtelen felpattan és elkapja – írja a Vadfajok.hu.
Naplementekor indul vadászni, általában magányosan, vagy párban, a nappalt kotorékban, bozótban vagy nádasokban tölti. Innen ered régies neve a nádi farkas.
Kölykezni is ezeken a rejtekhelyeken szokott, jellemzően április-május környékén. Az utódok világrajöttét párválasztási időszak előzi meg január-februárban, a kialakult párok akár élethosszig együtt maradhatnak.
A toportyán néven is ismert aranysakál a 19. századig Magyarországon gyakori volt, ám az 1940-es évekre a nagy léptékű, tájátalakító emberi beavatkozás hatására kipusztult. Csak az 1990-es években jelent meg újra, ma már hazánk csaknem egész területén előfordul.
Jelenléte távolról is felismerhető jellegzetes, elnyújtott, hullámzó üvöltéséről, amely esetenként hiéna vihogására hasonlít. Ezek a hangok territóriumának jelölésére szolgálnak.
The post Ezért tetteti magát halottnak a nádi farkas first appeared on National Geographic.
