Az állatvilág egyik legelképesztőbb álcázó képessége fejlődött ki a Poltys nemzetségbe tartozó pókoknál. Ezek az ízeltlábúak megtévesztésig hasonlítanak a lehullott, elszáradt falevelekre, és akár hosszú órákon keresztül képesek teljesen mozdulatlanul maradni, hogy rejtve maradjanak a ragadozók elől.
A Poltys pókok jellemzően éjszakai életmódot folytatnak: sötétedéskor megszövik, megjavítják hálóikat, a hajnali világosság beköszönte előtt pedig felfalják építményüket és annak tartalmát.
A nappalt a lehető legkevesebb mozgással, bujkálva töltik.
Ez az elképesztő rejtőzködési képesség az evolúció során hosszú évezredek alatt alakult ki a természetes kiválasztódásnak köszönhetően. Leegyszerűsítve: mivel minden generációnak azok a tagjai éltek túl, és szaporodtak legnagyobb eséllyel, amelyek észrevétlenek tudtak maradni a lehullott levelek közül az avarban, az újonnan születő utódok egyre inkább hasonlóvá váltak környezetükhöz.
Hihetetlen álcázó tehetségük miatt máig számos ehhez hasonló pókfaj élhet világszerte, amelyről nincs tudomásunk. De nemcsak faleveleknek álcázhatják magukat az ízeltlábúak, léteznek olyan pókok is, amelyek vékony ágakra, vagy más növényekre hasonlítanak hasonlítanak. A legérdekesebb viszont talán a Phrynarachne ceylonica nevű faj, amelynek nemcsak megjelenése, de szaga is madárürülékre hasonlít.
The post Falevélnek álcázzák magukat ezek a pókok first appeared on National Geographic.
