A Stonehenge építése mintegy 5000 évvel ezelőtt kezdődhetett, és a rákövetkező kétezer évben többször módosították, hozzátettek a komplexumhoz. Az építmény kétféle kőtípusra, sarsenkövekre és kékkövekre oszlik. Míg a sarsenről tudjuk, hogy jórészt kb. 25 kilométerről hozták ide, addig a kékkövek eredetéről néhány éve derült ki, hogy egy 220 kilométerre lévő walesi kőbányából valók.

A kékkő kifejezés azonban egy összefoglaló név, olyan köveket értenek alatta, amelyek nem helyi eredetűek, de ezen felül vulkáni tufa, homokkő vagy dolerit is lehet. A legnagyobb kékkő darab az, amit oltárkő néven ismerhetünk, egy 6 tonnás, 4,9 x 1 x 0,5 méteres kőtömb halvány zöldes árnyalatú, csillámos homokkő. Ez a kőtömb félig a talajban fekszik úgy, rádőlt két másik tömb is, és eltér a többi kékkő tömbtől.

A kőzetek regeteg olyan információt tárolnak a szemcséikben, amelyekből feltárható az eredetük, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy ember múltjáról mesél a DNS-e. Az ásványi szemcsékből nemcsak a kémiai összetétel olvasható ki, hanem az is, hogy milyen hőmérsékleten született a kő, miféle átalakulásokon esett át, és az is, hogy mikor jött létre. Ezekből lehet azonosítani, honnan is származhat.

A Nature-ben közzé tett friss kutatásban az oltárkő szemcséiben találgató cirkon-, rutil- és apatitkristályokat vizsgálták meg, egy olyan darabban, amelyet még a régmúlt régészeti feltárásai során, 1844-ben vettek mintaként a tömbből. (Érthető okokból az ősi köveket ma már tilos csiszolni-fúrni, így újabb mintavételre sincs lehetőség.)

Az összehasonlítások alapján a homokkő tömb egy észak-skóciai helyszínről ered. A kutatást a The Conversation mutatta be. 

Az északkelet-skóciai Orcadian-medence üledékes kőzetei olyan törmelékekből épültek fel, amelyeket a Felföld északi vonulatának szikláiból termelt ki az erózió év százmilliók során. Ezek a szemcsék azután felhalmozódtak, és összecementálódva homokkővé alakultak.

Joggal merült fel a kérdés: miként jutott el a több mint 700 kilométeres távolságból a kőtömb Anglia déli részére?

Elképzelhető, hogy esetleg a jégkorszak idején, a jégtakaróba zártan utazta be ezt a nem kis távolságot a kőtömb – azonban nincsen semmi bizonyítéka annak, hogy Stonehenge közelébe ért volna a jégtakaró, és más, hasonló eredetű kőtömbök sem találhatók errefelé. Ráadásnak a jégtakaró azon része, amely a kérdéses skót régiót fedte, nem is délnek, hanem a táj lejtése okán északnak mozgott.

Vagyis ha a jég szállította volna, az csak még messzebb vitte volna a jelenlegi helyétől. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy emberi segítséggel tette meg útját az oltárkő tömbje

Az út szárazföldön azonban kétséges sikerű lehetett, sűrű erdők, meredek hegyek és völgyek voltak útban. Nagyon valószínű tehát, hogy vízi úton érkezhetett a kőtömb.

Bár elég furán hangzik, de egyáltalában nem példa nélkül álló a kőtömbök behajózása: időszámításunk előtt 1500-ban már bizonyítottan szállítottak hajón faragott homokkő darabokat. Azt azonban sose fogjuk megtudni, mi vezette a kőkorszaki briteket arra, hogy ilyen nagy távolságból hozzák ide ezt a fontos kőtömböt a Stonehenge építése során.

The post Feltárták a Stonehenge oltárkövének eredetét first appeared on National Geographic.