A Neretva-völgyben csobogó Buna-folyó türkizkék forrása tökéletes miliőt teremt az elmélyült istenkereséshez. Nem véletlen, hogy ebben a nyugalmat árasztó festői környezetben építettek kolostort az aszketikus életmódot folytató dervisek.
A vízforrás felett magasodó sziklafal tövében álló blagaji tekkét, mely évszázadokon át lakhelyéül szolgált a világtól való elfordulást hirdető szufi szerzeteseknek, manapság heti három alkalommal látogatják az iszlám vallás e misztikus ágának követői, hogy eksztatikus állapotot kiváltó szertartásaikkal – például a jellegzetes kerengő dervistánc révén – közvetlenül megtapasztalják Allah jelenlétét. A keresztény szerzetesrendekhez hasonlóan a szufi út gyakorlói sem alkotnak egységes irányzatot, abban azonban valamennyien egyetértenek, hogy „aki önmagát megismeri, az Istent is megismeri”.
A friss levegő, a buja növényzettel benőtt sziklafal és a forrásbarlang látványa, a víz szüntelen zubogása és a kolostor hívogató atmoszférája biztosítja a látogatók számára, hogy elmerüljenek egy olyan világban, ahol a természet és a spiritualitás tökéletes összhangban vannak. Ahhoz, hogy ez az élmény minél zavartalanabb legyen, érdemes a reggeli vagy a késő délutáni órákban érkezni – a látogatást pedig a folyó két partján elhelyezkedő éttermek valamelyikében egy tál csevap, pljeskavica vagy kebab elköltésével megspékelni.
A dzikr vagy dhikr, mely arabul „önemlékeztetést” vagy „említést” jelent, az iszlámban Isten (Allah) tulajdonságainak és a vele kapcsolatos kifejezéseknek, valamint a Korán és más vallási szövegek ismételgetése – meghatározott testtartásban és légzéstechnikával, gondolatban vagy fennhangon, egyedül vagy csoportosan, különböző eszközök, például imafüzér, tánc és zene segítségével.
Az 1520 körül alapított kolostorban az imahelyiségek mellett egy vendégszobát, egy konyhát, egy fürdőszobát és egy illemhelyiséget is kialakítottak, és a legenda szerint a kétszintes épület egy elzárt részében őrzik a 13. században élt Sarı Saltık dervis és Ačik basa sírhelyét, akik a dervisrend vezetői voltak.
A kolostor puritánnak ható, fehérre meszelt kőfalait elegáns faragott szekrények és képkeretek, kézi szövésű bosnyák szőnyegek és díszhuzatok, a szent szövegek gyűjteménye, valamint a Koránból vett idézetek ellensúlyozzák. A 19. század derekán zajlott nagy léptékű helyreállítás során a kolostor török mediterrán és barokk elemekkel is gazdagodott, amit az udvarra néző ovális homlokzat vagy a vendégszoba díszes ajtaja és polikróm mennyezete is jól tükröz.
Utolsó sejkje, Sejdo Sehovic haláláig (1925) a tekke aktívan működött, majd a második világháborút követően a dervisek tevékenységét betiltották. Az 1970-es évekig a kolostort Bosznia-Hercegovina Nemzeti Múzeuma kezelte, végül az iszlám
közösség használatba vette, hogy megóvja az enyészettől és visszaállítsa a zarándokhely hagyományait, például Mohamed próféta születésnapjának ünnepét, a maulidot.
The post Festői tájban rejtőzik az 500 éves muszlim kolostor first appeared on National Geographic.
