A Vénusz felszínét igen nehéz tanulmányozni a bolygót körbeölelő vastag felhőtakaró miatt, illetve a felszínén uralkodó forróság miatt. A leginkább használható adatokat radaros mérések biztosították, így az utóbbi években végzett kutatások ezeket igyekeznek új szemszögből vizsgálni.
A NASA Magellan űrszondája az 1990-es évek elején a Vénusz körül keringve végzett radarméréseket, a bolygó felszínének 98 százalékát térképezte fel. Az akkori radarmérések közt jó néhány olyan is akad, amelyek ugyanazon régiót más időszakban mutatták, így az esetleges változásokra is rá lehet bukkanni.
Míg a korábbi kutatásban a Maat Mons nevű hegy környezetében azonosítottak fiatal (a radarmérések ideje alatt lezajlott) felszíni változásokat, lávafolyásokra utaló jeleket, most újabb vulkáni régiók esetében sikerült ugyanilyen módszerrel további nyomokra bukkanni. Közvetett bizonyítékokkal már korábban is gyanússá vált bolygótestvérünk, ez most a második olyan kutatás, amelyben közvetlen bizonyítékait tárták fel a vulkáni aktivitásnak. A friss felfedezésről a Nature Astronomy folyóiratban számoltak be a szakemberek.
„A bolygó két helyszínén a lávafolyások elemzéséből arra következtettünk, hogy a Vénusz vulkáni aktivitása a Földéhez hasonló léptékű lehet” – mondta Davide Sulcanese, a kutatás vezetője. A szakemberen három régiót vizsgáltak most, ebből két ismert vulkánt (Sif Mons és Eistla Regio), valamint egy vulkáni felszíni formákban gazdag területet, a Niobe Planitiát.
Az 1990-ben készült radarfelvételeket a két évvel későbbiekhez hasonlítva kiderült, hogy egyes helyszíneken erősödött a visszavert radarjel. Ezek a változások legnagyobb valószínűséggel arra utalnak, hogy a kérdéses helyszíneket friss lávakőzet borította be a közbeeső két év alatt. Kizárni persze azt sem lehet, hogy más okok vezettek a jel erősödéséhez, például aprócska felszíni dűnék aktivitása, illetve valamiféle létköri hatás.
A helyes válasz kiderítéséhez a magasságmérési és lejtőszög-mérési adatokat is elemezték a szakemberek. Ezek segítségével fel lehetett tárni azoknak az akadályoknak az elhelyezkedését, amiket egy feltételezett lávafolyás megkerülni kényszerült. Miután ezeket feltérképezték, arra jutottak a kutatók, hogy valóban a friss lávafolyások magyarázzák legjobban az észlelt radarjel erősödést.
Hasonló földi lávafolyásokkal is végeztek összehasonlításokat az olasz szakemberek, az ebből született számítások alapján a több kilométeres, több tíz kilométeres friss lávafolyások lávarétegének vastagsága átlagosan 3-20 méter közti lehet. A Sif Mons kitöréséből eredő lávafolyás 30 négyzetkilométeres területet borított be, a Niobe Planitia kitörése 45 négyzetkilométernyit.
Ezek nagyságrendileg hasonlóak, mint a Hawaiin lévő Mauna Loa 2022-es kitörésekor a felszínre jutott láva mennyisége.
A korábbi közvetett bizonyítékok, mint a felszíni hőmérséklet változásai, egyes ásványi átalakulásokra utaló változások vagy épp a légkör változásai után ez már a második olyan direkt bizonyíték, amellyel a szomszédos Vénusz jelenben aktív vulkánjait leplezték le. A NASA következő szondája, a VERITAS jóval kifinomultabb radarméréseket végez majd, mint a több mint 3 évtizeddel ezelőtti Magellan képes volt, így néhány év múlva valószínűleg még jobb képet alkothatunk a szomszédban zajló vulkanizmusról.
The post Friss lávafolyásokat találtak a Vénuszon first appeared on National Geographic.
