Az élőlények számára a vándorlás teszi lehetővé, hogy az egyes helyszíneken évszakosan előforduló táplálékbőséget kihasználhassák. Ezt a madarak és számos rovar esetében már jól ismerjük, azonban nem sokat tudunk a denevérek migrációiról. Egy új kutatásban a nálunk is honos rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) vándorlási szokásait vizsgálta meg egy német kutatócsoport, és a Science folyóiratban számolt be az eredményekről.
A kutatók 71 denevért követtek tavaszi, 1600 kilométeresre becsült vándorútjuk során, hogy kiderítsék annak részleteit. Az állatokra ultrakönnyű érzékelőket szereltek fel, amelyek adataiból világossá vált: a denevérek a ciklonok melegfrontjait meglovagolva kevesebb energia ráfordításával jutnak el vándorútjuk következő állomására. Az érzékelők adatai azt is elárulták, milyen környezeti körülményekkel találkoztak út közben a denevérek, és mi alapján hozhatták döntéseiket.
A német kutatók saját fejlesztése volt az az eszköz, amelyet a denevérek magukon viselve keltek útra. A tömege a denevér testtömegének alig 5 százaléka, és számos olyan érzékelőt tartalmaz, amely mind a denevér mozgásáról, mind a környezetének tulajdonságairól adatokat közvetít. Az adatok továbbítása egy speciális, a mobilhálózathoz hasonló hálózaton zajlott, így a felszerelt állatokat nem kellett visszafogni.
A szakértők tavasszal Svájc területén szerelték az érzékelőket a többet vándorló nőstény denevérek hátára, ahol kb. 4 hétig maradtak, majd maguktól lepottyantak. Az adatok lehetővé tették azt, hogy elkülönítsék az állatok éjjeli táplálkozásához szükséges repüléseket a hosszú úttól, ami a vándorlás része. Kiderült, hogy e denevérek akár 400 kilométert is vándorolhatnak egyetlen éjszaka alatt, de minden éjjel kell vadászniuk is, mivel a madarakkal ellentétben ők nem gyűjtenek tartalékokat a vándorút előtt.
A kutatók különös mintázatra figyeltek fel az útvonalakon: bizonyos éjszakákon szinte robbanásszerűen kelt útra a denevérek sokasága. Az adatok átvizsgálása során kiderült, hogy amikor különösen meleg idő volt, és ez alacsony légnyomással járt együtt, akkor zajlottak ezek a kirajzások.
A csökkenő légnyomás és az emelkedő hőmérséklet pedig a melegfrontok jellemzője, vagyis a denevérek a melegfront hatását használták ki a hatékonyabb repüléshez. A szenzorok azt is megmutatták, hogy ezeken az éjszakákon a denevérek kevesebb energia felhasználásával tudtak haladni.
A megszerzett ismeretek azt is elősegítik, hogy a denevérekre leselkedő emberi veszélyeket csökkenthessük. Például ha jól tudjuk, mikor várható tömeges denevér-átrepülés, akkor az érintett helyen lévő szélerőműveket le lehet állítani.
The post Frontokat meglovagolva vándorolnak a denevérek first appeared on National Geographic.
