Lesajnált ország volt, most lehagyja a régiót: egyre többen tanulmányozzák a lengyel gazdasági siker kulcsát, amin Lengyelország csendben és következetesen dolgozott az elmúlt években.
Mi történt? Van egy terület, amin Lengyelország csendben és következetesen annyira kitartóan dolgozott az elmúlt években, hogy egyre többen kezdik tanulmányozni a siker kulcsát: a gazdaság. Nincs olyan mutató, ami ne arra utalna, hogy az egykor lenézett és hozzánk képest elmaradott lengyel gazdaság irigylésre méltón sokat fejlődött a rendszerváltás óta, és bár még nem kizárt, hogy hosszabb távon megreked a mostani szintjén, jó helyzetből indul neki a most körvonalazódó európai modellváltásnak. A Telex írt arról, honnan indult és hova jutott Lengyelország az elmúlt 35 évben.
Miért fontos ez? A lengyel gazdaság szinte megtorpanás nélkül növekedett az elmúlt harminc évben, mégis csak mostanában kezdett felfigyelni a teljesítményére a világ. Ennek részben az az oka, hogy a nagyjából 36 milliós ország a várakozások szerint több nagy mérföldkövet is elér a közeljövőben. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslései szerint Svájcot megelőzve idén bekerül a világ 20 legnagyobb gazdasága közé, a vásárlóerő-paritáson mért, egy főre jutó lengyel GDP pedig idén magasabb lesz, mint a japán (Lengyelországban ez 2024-ben 52 150 dollár volt, Japánban 52 690, míg Magyarországon 46 610 dollár). Ráadásul jövőre a lengyel GDP a várakozások szerint átlépi majd az 1000 milliárd dollárt (összehasonlításképp: Magyarországnál 2025-re 247 milliárd dollárral kalkulál a Valutaalap).
Jónap Richárd, a Concorde Podcast műsorvezetője a Concorde Lengyelországról szóló podcastadásában szeptemberben úgy foglalta össze a lengyel ugrás lényegét, hogy az ország mindig csak kicsivel tudott többet növekedni évente, mint a régió többi országa, azt viszont folyamatosan, következetesen hozni tudta. Jónap becslése szerint
ha Magyarország ugyanazon a növekedési pályán lett volna az elmúlt 34 évben, mint Lengyelország, az egy főre jutó GDP-ben idénre utolértük volna Olaszországot, és mindössze 7-8 százalékra lennénk az EU átlagos GDP-jétől.
Az uniós források fő nyertesei. Schmidt Andrea történész-közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docense, aki 1988 óta foglalkozik Lengyelországgal, kifejtette: az EU-s források felhasználásának fontos szerepe van abban, hogy Lengyelország ekkora ugrást tudott megtenni az elmúlt évtizedekben. A hatékony felhasználást részben a jól kiépített intézményrendszernek köszönhetik, részben annak, hogy központosított rendszer helyett igyekeztek a társadalom viszonylag széles bevonásával dönteni az EU-s pénzek sorsáról. Még az ezredforduló előtt egy átfogó közigazgatási reform 47-ről 16-ra csökkentette a vajdaságok számát, és ekkor hozták létre a regionális önkormányzatokat, illetve az úgynevezett vajdasági szerződések rendszerét. Utóbbit azért vezették be, hogy megkönnyítsék a későbbi Strukturális Alapokból érkező támogatások fogadását. Az egyes régiók közötti különbségek csökkentése is központi kérdés volt, Magyarországgal ellentétben a fejlesztéspolitikában a régióknak is fontos szerep jut.
The post Ha ugyanazon a növekedési pályán lettünk volna, mint ez az ország, már alig maradnánk el egy főre jutó GDP-ben az uniós átlagtól appeared first on Forbes.hu.
