Az Orosz frontkatonák között (Russians at War) egy véletlen találkozással indul. Anastasia Trofimova, a film orosz-kanadai rendezője és operatőre, akinek a narrációja végigkíséri a bő kétórás játékidőt, egy moszkvai vonaton ismerkedik össze egy középkorú, Mikulásnak öltözött alakkal. A férfi (Ilja) épp háborús területről jött haza, ajándékokat vitt az ott élő gyerekeknek. Nemsokára ő is bevonul, ukrán származása ellenére az orosz oldalon fog harcolni. Számot cserélnek, és Trofimova hamarosan elhatározza: Iljával tart a frontra.
Majdnem egy éve, hogy reggelente egy háborúban álló állam polgáraiként ébredünk. Ma egyenruhás honfitársaim néznek rám a plakátokról. Kik ezek a fiúk? Az orosz médiában diadalmas, halhatatlan hősök. Nyugaton rettegést és pusztítást hozó háborús bűnösök. A háború sűrű ködében szinte elvesztek az emberi történetek
– mereng a rendezőnő a felütésben. Aztán úgy dönt, maga indul ezeknek az emberi történeteknek a felkutatására, és rövidesen már a katonák közül jelentkezik be. Saját felelősségre van itt, magyarázza: nem kapott engedélyt a védelmi minisztériumtól, még sajtóakkreditációja sincs. Megérkezvén Iljáék zászlóaljához egyszerűen bemutatkozott a parancsnokságnak, és elmondta, hogy dokumentumfilmet készít a háborús sorsokról: „először megengedték, aztán megtiltották, majd újra megengedték. Szóval nem egyértelmű” – összegzi.
Közben megismerkedik Ilja egységével, amelynek tagjai kedélyesen maguk közé fogadják. Mikor egyikük megkérdezi, miről fog szólni Trofimova filmje, egy Vitalij nevű férfi lelkesen válaszol helyette: „Rólunk szól, az igazságról. Nem úgy, mint a tévében, hanem az igazságról.”
The post Háborúellenes kiáltvány vagy putyini propaganda a szimpatikus orosz katonákról forgatott dokumentumfilm? first appeared on 24.hu.
