Vajon az óvóhelyi szoptatáshoz nagy nehezen beszerzett kecsketej vagy a matek-fizika diploma kellett ahhoz, hogy Monspart Sarolta sokaknál gyorsabban olvassa a tájfutóversenyeken a szintvonalakat? A világ- és 34-szeres magyar bajnok és férje, a tévés Feledy Péter élettörténete most egykori otthonukban, lakásszínházi előadásban elevenedik meg. Abban a Városmajor és a Széll Kálmán tér közti házban, ahonnan bármerre nézve a 20. század történelme idéződik meg esszenciálisan, már-már sokkolón.

„Ha ezen az ablakon néztek ki, az 1945. februári kitöréskor meghalt német és magyar katonák holttesteinek ezreit láthatták, ha a hátsó fronton, akkor a Városmajort, ahol a nyilas székház is volt, a Maros utcai mészárlás zajlott, és ahol a templomban a hírhedt Kun páter ténykedett. Ma reggel lementem havat lapátolni, és azt láttam, hogy a szomszédban Zoltán Gábor író takarítja a járdát, akinek regényében, az Orgiában ez az időszak és környék megelevenedett. Ennek a háznak súlyos a története, de ezzel a lakásszínházzal pont azt szeretnénk megmutatni, hogy vannak vidám sztorik is, amik arról szólnak, hogy annak ellenére, hogy valaki ilyen történelmi körülmények között születik, boldog, sikeres ember, világbajnok tájfutó lehet belőle” – mondja Feledy Botond külpolitikai szakértő a szülei halála óta érintetlen szobában. Egy ponton elérzékenyül, miközben édesanyja, Monspart Sarolta élettörténetét meséli.

Utolsó tiszteletadás
A Szilágyi Erzsébet fasor 2. szám alatti házát a Monspart felmenők építették még az első világháború előtt, Botond az ötödik generációt képviseli. Sarolta öt éve, férje, Feledy Péter televíziós riporter (a 90-es években az MTV alelnöke) tavaly hunyt el, fiuk és felesége, Durica Katarina író az utolsó tiszteletadás jegyében a legendás házaspárról szóló színdarabbal búcsúznak a háztól.
„Annyi mélység és magasság volt az élettörténetükben, hogy három hollywoodi film is kijönne belőle” – mondja Katarina. Tasnádi István íróval tavaly nyáron éppen a Mennyit adtál érte? című regényének színpadi adaptációján dolgoztak, amikor Katarina elgondolkodott, látva Sarolta és Péter bőséges hagyatékát, a rengeteg dokumentációt, könyvet, kupákat: valamit kellene kezdeni ezzel az élő múzeummal, megmutatni a nyilvánosságnak. Így merült fel a lakásszínház ötlete, és Tasnádi István beszállt írótársnak, rendezőnek. Őt azonnal megfogta, hogy a lakásból bármerre nézve a 20. század történelme látható esszenciálisan, már-már sokkolón.
Katarina az utolsó években sokat beszélgetett apósával, Feledy Péterrel, István pedig a Saroltával készült számos interjúból, podcastból dolgozott. „Saci és Péter nagy nyilvánosság előtt éltek, rengeteg interjút adtak. Közben életük bizonyos szakaszaiban naplót is vezettek, de ahhoz nem nyúltunk” – mondják.
„Csak azok a történetek kerülnek elő a darabban, amiket ők is megosztottak a nyilvánossággal, nem akartunk bulvárelőadást csinálni.”
Durica Katarina, Tasnádi István és Feledy Botond
Teniszezik!!
Monspart Sarolta szerencsétlen időpontban született meg a városmajori házban: 1944 novemberében, másfél hónappal a szovjet ostrom előtt. Mindössze hat hétig élvezhette a szabad levegőt, karácsony környékén leköltözött a család a pincébe, és onnantól édesapja legfőbb dolga az volt, hogy kecsketejet szerezzen a feleségének, mert amúgy elállt volna a teje.
„Később a családban mondássá vált, hogy Saci talán azért szeret sziklákra felmászni, mert kecsketejen nőtt fel” – mondja Botond.
A családi legendárium szerint a ház többi részét elkártyázták a felmenők – bár ezt később cáfolták, de lehet, hogy csak a jó hír miatt. Csak egy lakás maradt, Sarolta annak egyik szobájában nőtt fel három testvérével és a nagypapával, a szomszéd szobában a szülők, és kényszertársbérletben két másik ember is velük élt egy időben. Botond azt mondja, ő csak epizódszerelő volt itt, és három gyerekükkel nem fognak már beköltözni a szülői otthonba.
Az állítólagos elkártyázásnak pedig a jó oldalát is lehet nézni: legalább nem a Monspart családtól államosították az egész házat.
Katarináék a házban fellelt papírok közt megtalálták azt a levelezést is, ami a nagymama munkakeresésekor, az 50-es években született. Titkárnő akart lenni az ELTE-n, az egyetem pedig alaposan utánanézett a családi hátterének. „Megtaláltuk azt a HR-es levelezést, amiben levelet írtak a bíróságnak, hogy a nagymama testvéréről küldjenek infókat, nem reakciós-e esetleg. A válaszlevélben az szerepelt, hogy rendben van a bíró úr, bár – dupla felkiáltójellel, zárójelben – teniszezik. A nagypapáról pedig fontosnak tartották lejegyezni, hogy frontszolgálatos volt, de nyugaton sosem járt.”
Sarolta volt az első európai női távfutó, aki három órán belül lefutotta a maratoni távot. A 70-es években még nem engedtek nőket maratont futni, az 1972-es csepeli versenyen nem adtak neki rajtszámot, így a fiúktól kérte el egy hiányzó klubtársukét. Hamar kiszúrták, szaladtak is a rendezők, hogy álljon ki, sőt aki vele fut, azt is ki akarták zárni. Aztán úgy harminc kilométer után, a tököli reptérnél bekiabálták az idejét, onnantól vette komolyan a versenyt, addig csak jólesett neki a táv, így született meg a rekord.

1978-ban az atalantai világbajnokságon ezüstérmet szerzett, de ugyanebben az évben egy kullancscsípéstől vírusos agyvelőgyulladása lett, hat napot feküdt kómában, ezután élsportolói karrierje véget ért. A szabadidősport apostola lett, megalapította a Futapest mozgalmat, és ezreket vett rá országszerte a mozgásra. 2021-es halála után róla nevezték el a margitszigeti futókört.
A futkosó lány
A kétszemélyes darab Péterfy Bori és Gyabronka József előadásában lényegében egy társasági esemény, vendégség a házaspárnál. Sarolta többek közt mesél arról, hogy a 70-es években emigrálni akart, hogy külföldi sportversenyekre kijusson, ehhez még névházasságot is hajlandó lett volna kötni – ha közben nem ismerkedik meg Péterrel.
Erről részlet a darabból:
- Péter (Gyabronka József): Akkoriban csináltam egy műsort, Kezdőkör volt a címe, amiben sikeres fiatalok, akik már letettek valamit az asztalra, bejöttek a stúdióba beszélgetni. Volt ebben sportoló, téeszelnök, politikus, operaénekes, például Sass Szilvia. Volt egy adás, amibe jött volna egy olimpiai bajnok.
- Sarolta (Péterfy Bori): Császár Mónikát, a tornászt kérték fel, aki aztán Balczó András felesége lett. A lényeg, hogy a Mónika lemondta, és akkor szóltak a Péternek, hogy van itt egy ilyen futkosó lány, aki folyton nyer. Szóval tök véletlenül találkoztunk.
- Péter: Tényleg így volt, mondta a szerkesztő, hogy van egy szőke futócsaj, elég helyes, most nyert vébét, esetleg őt be lehetne ugrasztani. Mondtam, ha helyes, akkor hívjuk, hát mi bajom lehet.
A maratoni emlékpohár
Közös otthonukban mindig nagy baráti összejöveteleket tartottak, így a darabhoz lényegében megvolt a díszlet, az alapszituáció. „Amikor először fent voltam a lakásban, Katarináék mutattak érmeket, kupákat, én meg rákérdeztem, hol van a maratoni emlékpohár, mire jött a válasz: hát abban van a ropi” – nevet Tasnádi István.
Budapest, 2020. május 14.
A nemzet sportolójává áprilisban választott Monspart Sarolta világbajnok tájfutó budapesti otthonában 2020. május 14-én.
MTI/Koszticsák Szilárd
A Monspart-ház premierje március 1-jén lesz, és havi két-három előadást terveznek, a Jurányi Ház szakmai együttműködésével. A bemutatóra azonnal elfogytak a jegyek (16 ezer forint az alapár, a támogatói 25 ezer).
Egyszerre csak 32 néző fér be, ők is szűkösen – legalábbis én minden percben rettegtem, hogy leverek valami törékenyet a bútorokkal, tárgyakkal meglehetősen teli lakásban. A két szereplő fogadja majd a közönséget mint házigazdák, és Péter körbevezeti a nézőket, amíg Saci sminkel, készülődik. Lesznek sztorik, csevegés, tánc, sőt torna is – még mindig őriz a lakás egy cerbonás dobozt, aminek a hátulján Monspart Sarolta tornagyakorlatai szerepelnek. Precizitására jellemzően a doboz bontatlan, még a müzli is benne van.
A borítófotón Péterfy Bori és Gyabronka József. Fotó: Sebestyén László/Forbes.hu
The post Három hollywoodi film is kijönne belőle. Így élt az első maratont futó magyar nő és a legendás tévés, akiknek a sztorijából lakásszínházi előadás lett appeared first on Forbes.hu.