Sokan segítik a madarakat azzal, hogy kutyájuk vagy cicájuk kifésült szőrét tavasszal kihelyezik a szabadba, hogy onnan fészekbélést gyűjthessenek a madarak. Ez nagyon szép gesztus, és sokat is segít, azonban fontos volna odafigyelni arra, hogy csak olyan állat szőre kerülhessen ki, amelyet előtte nem kezeltek bolha- és kullancsirtóval.

Ezek a szerek (például a népszerű nyakra cseppenthető típusúak) hosszú ideig az állat bundájában maradnak, és sajnos súlyos hatásúak a madarakra. A madarak gyakran maguk szedik le például a kutyákról a kilazult szőrt, így a fészeképítés időszakában próbáljuk meg elkerülni e szerek használatát!

Azok a bolhairtó, kullancsirtó szerek, amelyekkel a kutyákat és macskákat (és más háziállatokat) kezelik, és amelyek például a fipronil, permethrin vagy imidacloprid nevű hatóanyaggal rendelkeznek, egy frissen közzétett kutatás szerint súlyos veszélyt jelentenek számos énekes madárra, főként a szén- és kék cinegékre.

Ezek a hatóanyagok, amint azt jó ideje tudjuk, az élővizekre és a környezetre károsak, így a mezőgazdasági rovarirtóként való használatukat már betiltották, állategészségügyben azonban továbbra is használhatók. Azt azonban eddig nem vizsgálták, hogy vajon a kedvenceinkre cseppentett irtószereknek milyen környezeti hatásuk lehet. Ezt pótolta most a kutatás, és sajnos egyáltalán nem jó hírekkel zárult.

A szakemberek egy civil kutatói kampány keretében a fiókanevelési szezon után begyűjtött fészkeket vizsgálat meg, összesen 103 kék cinege és széncinege fészket. A kertekben álló odúból kiemelt fészekanyagon túl információkat is kaptak arról, hogy az egyébként folyamatosan figyelt fészkekben hány kismadár nevelkedett fel sikerrel, hány pusztult el, és hány volt, ahol ki se keltek. Ezekhez az adatokhoz rengeteg további, a fészek környékére, környezetére, a háziállatokra, és azok bolhaellenes kezelésére vonatkozó információt is mellékeltek.

A cinegék az odú aljába gallyakat hordanak, arra mohapárnát építenek, majd a legbelső réteget valami puha, jó hőszigetelő szőrméből, tollakból, gyapjúból készítik el. A széncinege elsősorban szőrt, a kék cinege kevesebb szőrt, jórészt tollat használ. A madarak a legbelső rétegben használják fel a háziállataink szőreit is, vagyis azon rétegben, amely a tojásokkal és a fiókákkal közvetlenül érintkezik.

A kutatók minden egyes fészekben találtak fipronilt, míg a permethrin és az imidacloprid a fészkek közel 90 százalékában jelen volt.

A húszféle vizsgált rovarölő szerből 17-re bukkantak rá a fészekanyagokban, volt olyan fészek, amelyben 11 különböző méreganyagot mutattak ki.

Azokban a széncinege fészkekben, amelyekben a legmagasabb volt a fipronil mennyisége, több fióka pusztult el, a kék cinegék esetében az imidacloprid nagyobb mennyisége volt a nagyobb fiókagyilkos. Ez utóbbi szer a ki nem kelt tojások nagyobb számában is megmutatkozott. A kutatók hozzátették, mivel a cinegék gyakran kidobálják a fészekből a záptojásokat és az elpusztult kicsiket, valószínűleg ez a hatás még erősebb lehet.

Mivel a fészekrakás ideje után hosszú hónapokkal gyűjtötték be a fészekanyagokat, ezért ezen idő alatt is valószínűleg jócskán csökkent a méreganyagok mennyisége. Ez szintén azt jelzi, hogy a probléma súlyosabb lehet, mint gondoljuk.

A talált összefüggést ugyan nem lehet nagy biztonsággal oksági viszonyként meghatározni, ilyen adatokat nem lehetett e módon gyűjteni, de nagyon valószínű, hogy a körültekintő felméréssel ki tudtak zárni más környezeti tényezőket. Ez annyit jelent, hogy feltételezhető a kapcsolat a méreganyag és a madarak sikertelen fiókanevelése között, de egyelőre még nem tudjuk, milyen biológiai folyamat áll a háttérben.

A kutatás eredménye persze nem csupán e két cinegére vonatkozik, nagyon sok más madár is használ szőrt fészekbélésül, az európai erdei madarak háromnegyede, az odúlakók zöme. A vizsgálatokban azt ugyan most nem mérték fel, hogy milyen állatok szőre volt a cinegefészkekben, de a madarak általánosságban mindenféle forrásból gyűjtenek szőrt. A rovarirtókat tartalmazót azonban kizárólag az ember háziállatainak szőréből szedhetik össze.

Mivel a leggyakoribb méreganyagok ma már kizárólag a háziállataink külső élősködő elleni kezelésében engedélyezettek, ezért csakis ebből a forrásból kerülhettek a fészkekbe. A permethrin szintén csak háziállatokban, de nem macskák és kutyák, hanem lábasjószág élősködői ellen használható, másutt sok éve betiltották. A fipronil tartalmú bolhairtók (ezek a leggyakoribbak) a házi kedvencek szőréből még négy héttel a kezelés után is kimutathatók, így hosszú ideig fennáll a mérgezés esélye.

A kutatók azt javasolják, hogy megelőzésként ne alkalmazzák ezeket a szereket a gazdik, csak akkor, ha már ténylegesen megtörtént a parazitafertőzés – ezt azonban valószínűleg senki se szívesen lépné meg, akinek a házba, lakásba bejár az állatkája. Amin viszont mindenképp érdemes elgondolkodni, az a kezelés időzítése: a tavaszi fészeképítési időszak előtt már ne alkalmazzunk ilyen szereket, hogy időben kiürülhessen a méreganyag az állatkánkból, és várjuk meg, míg véget ér a fiókanevelés.

Macskások esetében erre is megoldást jelent, ha a cicát kizárólag benti tartással millió más veszély mellett az élősködőktől is óvjuk. Ha teszünk ki kifésült, levedlett szőrt a madaraknak, akkor csakis olyat tegyünk ki, ami nem tartalmazhat efféle rovarölőket!

The post Háziállataink bolhairtó szere jelenlétében pusztulnak a madárfiókák first appeared on National Geographic.