Az utóbbi hónapok során számos alkalommal alakult ki hazánkban is észlelhető, fotózható, illetve néhány esetben szabad szemmel is látható sarki fény. Ez nem a gyíkembereknek vagy a HAARP-nak köszönhető, hanem az aktuálisan magas szintű naptevékenységnek.

Míg a régmúltban a csillagászok földi megfigyelésekre hagyatkoztak a Nap aktuális helyzetét illetően, ma már számtalan műhold, űrszonda foglalkozik csillagunkkal. Ennek főként az az oka, hogy a naptevékenységből adódó űridőjárás befolyással van technikai eszközeink működésére is. A Nap felszínét ultraibolya tartományban mutató animáción jól látható a minimum és a maximum közti eltérés.

A NASA és a NOAA (az USA légkör- és óceánkutató ügynöksége) 1989 óta közös munkával összegzi a megfigyeléseket, majd ad hivatalos jelentést a napciklus aktuális helyzetéről. A két ügynökség most tette közzé azt, hogy az aktuális napciklus elérte a maximum időszakát.

A naptevékenységi maximum idején látható a legtöbb napfolt, ezekből indulhatnak ki azok a napkitörések, amelyek végül a földi mágneses térben zavarokat okozva a sarki fényeket is eredményezik.

E ciklus a Nap mágnességének váltakozásából (pólusváltás) adódik, ezzel a mágneses szempontból nyugodt és intenzív időszakok váltakoznak. Az a plazma (ionizált, forró gáz), ami a napkitörések és a napszél formájában távozik anyacsillagunkról, magával hordozza az aktuális mágnességet.

A napfoltok maguk hűvösebb régiók csillagunk felszínén, ezekben fut össze számos mágneses erővonal, hasonlóan ahhoz, ahogyan bolygónk sarkvidékein a sajátjaink. Azonban a napfoltok csak a látható részét képezik azoknak az aktív, összetett területeknek, ahol a naptevékenység külső jelei észlelhetők.

Bár napkitörések bármikor, a minimum idején is bekövetkeznek, a maximumkor ezek sokkal gyakoribbá és erősebbé válnak. Épp ezért ilyenkor nagyobb veszély leselkedik űreszközeinkre vagy épp egyes földi hálózatokra, nem beszélve a Föld körül keringő űrhajósokról, akik nem évezhetik a Föld mágneses terének teljes védelmét, mint mi a felszínen.

2024 májusában, amikor hazánkból is nagyon sokan figyelhettek meg sarki fényt, olyan erősségű földmágneses háborgást okoztak az egymás után bekövetkező napkitörések, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. A sarki fény megjelenése pedig több évszázados rekordokat döntött.

Az, hogy hivatalosan is beköszöntött a naptevékenység maximuma, nem azt jelenti, hogy ebben a pillanatban a legnagyobb az aktivitás és innentől csökkenni fog. Ez az csúcsidőszak nagyjából egy éven át tart, és azt, hogy ezen belül mely hónap érdemli ki az abszolút csúcsot, az csak utólagos méréses, számítások után derül ki.

Annyi bizonyos, hogy a következő évben még számos olyan napkitörésre számíthatunk, amelyből akár hazánkban is lehet sarki fény.

A napfoltokat Galilei észlelte először az 1600-as években, ettől kezdődően többé-kevésbé rendszeresek a megfigyeléseink. A mostani a sorban a 25. napciklus (nyilvánvalóan ennél sokkal több volt már, ám ennyiről van az elmúlt évszázadokból megfigyel adatunk), amely eddig kissé meghaladta aktivitásában azt, amit az előrejelzésekben vártak. Még így is jócskán a normálison belüli a naptevékenység, az, hogy nem volt pontos az előrejelzés, leginkább azt mutatja, hogy bőven van még mit kutatnunk csillagunk aktivitása terén.

Ennek részeként 2024 decemberében a Parker-napszonda minden eddiginél közelebb repül majd a Naphoz és véget méréseket. A naptevékenység pontosabb előrejelzése az olyan űrbéli terveket is érinti, mint a holdutazás, hisz sem az odavezető úton, sem a Hold felszínén nincs védelmet nyújtó mágneses tér, ami óvná az űrhajósokat a sugárzástól.

The post Hivatalosan is beköszöntött a naptevékenység maximuma first appeared on National Geographic.