A gyöngybagolyról néhány éve derült ki, hogy a kétféle színváltozata (barna és fehér) eltérő sikerrel vadászik az éjszakai fényviszonyok, a holdfázis függvényében. Akkor az derült ki, hogy a bagoly fehérsége láttán a rágcsálók sokkot kapnak, megállnak, és így a bagoly el tudja kapni őket. Egy újonnan, a PNAS folyóiratban közzé tett kutatási eredmény arról számolt be, hogy a gyöngybagoly is képes beleolvadni az égi háttérbe. A kutatást a Doñana Biológiai Kutatóállomás ismertette.

A nappali időszakban a rejtőszínek jórészt a fény-árnyék hatását használják ki, gondoljunk például a tigris csíkjaira, amelyek révén bele tud olvadni a növények közt átszűrődő fénybe. Nem világos azonban, hogy miként tudja egy éjszakai ragadozó kihasználni a rejtőszínek adta lehetőséget.

A legtöbb ragadozó komplex mintázatot viselve beleolvad a környezetébe, a gyöngybagoly azonban hasi oldalán vakítóan fehér tollakat visel, ami még véletlenül se tűnik rejtőszínnek. Azonban az új kutatásból arra derült fény, hogy ez a rendkívül feltűnő szín nem feltétlenül jelent hátrányt.

„Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a gyöngybagoly tolla ismeretlen éjszakai rejtőzködést tesz lehetővé” – mondta a kutatást vezető Juan J. Negro. A vadászó bagoly akkor maradhat láthatatlan a rágcsálók előtt, ha képes a talajról felfelé néző egér szemében beleolvadni a háttérbe, ha elmosódik a bagoly és az égi háttér közti kontraszt.

Holdfényben szinte láthatatlan

A láthatatlanná válás nem működik, ha nincs holdfény, vagy ha felhős az ég, azonban erős holdfényben teljesen eltűnik a bagoly. A holdfény egyensúlyt teremt az égbolt fényessége és a bagoly testéről a rágcsáló felé verődő fény látványa közt, magyarul holdfényben pont olyan fényűnek tűnik a lecsapni készülő bagoly, mint az égi háttér. Mivel a bagoly tollainak színe a hófehértől a vörösesbarnáig változik, a most tett felfedezés is megerősíti azt, hogy a fehér baglyok sikeresebb vadászok holdfényben.

A kutatók pontosan megmérték az égbolt fényességét, a bagolyról visszaverődő fényt, és ezt összevetették az egerek látási képességeivel. „A kutatásunk arra jutott, hogy mindegy, milyen fázisban jár a Hold, de amíg a látóhatár felett van, a bagoly az égbolt legnagyobb része felől úgy közelítheti meg a rágcsálót, hogy nem válik láthatóvá annak látórendszere számára” – magyarázta David Galadí, a kutatás résztvevője. Ez azt jelenti, hogy a gyöngybagoly fehér tollazata hatékony rejtőszínnek bizonyult a holdfényes éjjeleken.



A kutatók a vizsgálatok során számos körülmény figyelembe vételével végeztek számításokat. Megvizsgálták a különféle holdfázisok fényerejét, és azt is, hogy épp milyen magasan járt az égen a Hold. Emellett eltérő légszennyezettségre, por vagy pára jelenlétére, illetve a talaj színe és fényvisszaverő képessége esetére is kiszámították, menyire lehetnek láthatóak a baglyok.

A fehér és a barnás színű gyöngybaglyok más időszakokat töltenek vadászattal annak fényében, hogy épp van-e vagy nincs holdfény az éjjeli égen. Míg a fehérek a holdfényes, tiszta éjszakák vadászai, a barnák a felhős vagy a holdfénytől mentes időszakok során tarthatják rettegésben az egereket. Az ember által okozott fényszennyezés azonban ellehetetlenítheti ezt az evolúció során kialakult képességet, és a túlzottan világossá váló égi háttérben még a fehér baglyok is láthatóvá válnak a zsákmányállatok előtt.

The post Holdfényben szinte láthatatlan a gyöngybagoly first appeared on National Geographic.