A legnagyobb nehézségek, erőpróbák közepette érkezett meg Daradics Kinga az Emag Magyarország élére. Innen szép nyerni. Őt kérdeztem a hazai e-kereskedelem és a (még) piacvezető webáruház aktuális kérdéseiről, black fridayről, továbbá erdélyi gyerekkorról, amerikai kalandokról, vagy hogy milyen a kilátás a romániai Mol legtetejéről.

Az interjú november 11-én délelőtt, a magyar Emag-irodában készült. Kinga nagy teagyűjtő, kezdés előtt fűszeres indiaival kínál, majd leülünk és több mint egy órát beszélünk. Van miről, a fél szakma a cég ügyeiről pusmog: leépítések, központosítás, no meg a balról előző csehek.

Forbes.hu: Azt most ne feszegessük, hogy milyen nőként, női vezetőként érvényesülni az e-kereskedelemben. Körbenézek bármelyik igazgatóságban vagy valamelyik szakmai expónak a színpadán, és a látvány magáért beszél. Viszont megihletett a posztod. A román kommunizmusban, Ceaușescu országában felnőni, annyit látni a világból, amit heti kétszer öt percben sugárzott Disney-mese engedett…

Daradics Kinga: (Rázza a fejét – a szerk.)

Vagy még annyit sem. Aztán kislányként programozó osztályba jársz, később külföldön tanulsz, majd egy olajmulti helyi üzletágát viheted, most pedig olyan iparágban dolgozol, ami pont a gyerekkorod ellentettje. Határokon átívelő, rálátsz vele a világra. Szóval romániai magyarként neked mit jelentett vezetővé válni?

Anélkül, hogy túlmisztifikálnám a kommunista éveket, hogyha idegen nyelvet hallottál, az maximum az orosz volt. Nem szabadott utaznunk, nem volt útlevél, és az, ha néha bárki bárhonnan meglátogatott minket, és hozott például gömbrágót, már újdonságnak hatott. Az egész ország tervezett gazdaság mentén létezett, megvoltak a hatalmi szereplők, megvoltak a határok, és azok között voltunk mi. Ennek ellenére azt kell mondjam, nagyon jó gyerekkorom volt, abszolút nem volt hiányérzetem.

Persze, elolvastam a korábbi interjúidat, folyton kint lógtál a többi csíkszeredai kölyökkel. Mégis, mi volt az a pillanat, amikor rádöbbentél, hogy wow, megnyílt a világ?

Amikor először repülőn ültem, és elsőéves egyetemistaként kölcsönpénzből kimentem nyáron Amerikába dolgozni.

Mit?

Mindenfélét, szállodai munkától kezdve a pincérkedésig. Klasszikus szezonmunkák, még most is megmosolyogtat, milyen kevés pénzzel a zsebemben mertem nekivágni. Annyim volt, hogy oda-vissza a reptérig el tudjak menni, és hogy még egy–két hetet ki tudjak gazdálkodni. Brutális tapasztalat volt, merőben más munkakultúra az amerikaiaké.

Hoztál belőle valamit a felnőtt énednek?

Azt, hogy az ügyfélnek mindig igaza van. Zárójel: nincs mindig igaza.

A legnagyobb baromság. A Ryanair vezére szerint is.

Ami viszont benne van ebben a mondatban, hogy még ha nincs is igaza, akkor is ő állja a fizetésed, és érdemes megérteni, hogy mit miért gondol.

Ami még érdekes volt odaát, az a fajta fals pozitivizmus, amit néha az arcodra teszel. Néha még a legfárasztóbb napok végén is mosolyogva mostam fogat, mert pincérként alap volt, hogy mindenkihez mosolyogni kellett.

A legfontosabb, amit tanultam, hogy sok mindent el tudok érni, de azért meg kell dolgozni. Igen, az, hogy az ember pénzt keres, lehet, azzal jár, hogy 16 órát dolgozik valahol heti hét napon át.

Hogy bele kell tenni a melót, azt szerintem remekül tükrözi a karriered. 2003-ban a romániai Mol legalján kezdted – adminisztratív munkatársként, értékesítőként –, de 2011-re felértél a tetejére, a vezérigazgatói székbe. Hidegrázós belegondolni, hogy évről évre lépkedsz egy cégben, majd te vagy az a valaki, aki egyszer csak megkapja a legnagyobb döntéshozói felhatalmazást. Elég egyszer végigmászni az élet ranglétráját, aztán lehet válogatni a zsíros állások között? Vagy mindig ott a szabadesés veszélye?

Szerintem ez nagyon érdekes vezetői kérdés. Kevesen látják, hogy ez nemcsak úgy belepottyan az ölünkbe, bizony fel is kell rá készülni, meg kell tanulni a leckét, bele kell tenni az erőfeszítést, és majd amikor beérik a gyümölcse, az felemelő pillanat lesz, egyben felelősség és lehetőség is, hiszen ezek mindig kéz a kézben járnak. Van, akinél eljön, hogy egy bizonyos szinten már válogathat, de ez nem mindenkire igaz. A világ gyorsan változik, ha valaki húsz éve még azt mondja, ma már mesterséges intelligenciával, gépi tanulással dolgozunk, mindenki szembe röhögi. Lehet, elértem ezt a szintet, és lehet, tudok építeni egyes tapasztalatokra, viszont anélkül nem tudnék teljesíteni, hogy ne tanuljak folyamatosan. Minden felgyorsult, ma egy vezető nem engedheti meg magának, hogy hátradőljön. Hiába dolgoztam olajvállalatnál, a klasszikus olajipar mellett sok minden mással is foglalkoztam.

A Molnál kiskereskedelmi vezető is voltál. A konkurenciánál is láttuk, hogy erre Kapitány István milyen elképesztő globális karriert épített. Nem vitatva a szakértelmedet, azért mégis hagyományos e-kereskedelmi tapasztalat híján kaptál felhatalmazást a 2023. évi piacvezetőtől, az Emagtól.

A Molból az Emagba már tudatosan az IT-n keresztül vezetett az utam. Bármelyik válfaját nézzük az informatikának, legyen szó algoritmusokról, mesterséges intelligenciáról, pont annyira átívelő tudást jelent manapság, mint akár a pénzügyi. Bizonyos szint felett minden vállalatnak kell foglalkoznia digitalizációval, mert gyorsan, valós időben kell tudjon döntéseket hozni.

Az Emagnál minden döntés adatalapú, sok az olyan, MI-alapú mechanizmus, ahol már nem ember hoz döntéseket. Adatfókuszban nagyon hasonlítanak egymással a Molra, az üzemanyagkártya-program, amin ott dolgoztam, ugyanilyen adatalapú szolgáltatás volt.

Daradics Kinga, az Emag Magyarország ügyvezetője a cég irodájában, a Liberty irodaházban. Fotó: Sebestyén László

Mi volt az a pont, amikor az Emag-fővezér, Tudor Manea megkeresett azzal, hogy „figyelj, Kinga, rád gondoltunk”?

Hosszú beszélgetés eredménye volt. Elég szerencsés voltam, meg kíváncsi is, a Molban már foglalkoztam fizetési megoldásokkal, kiskereskedelemmel, hűségprogramokkal, de ráláttam a logisztikára is. Az Emag olyan komplex tevékenységet hozott át Magyarországra is, hogy sok készségemre tudtam építkezni. Igaz, ehhez sok mindent újra is kellett gondolnom. Más iparág, más sebesség, és máshol vannak a hangsúlyok is. A mai napig tanulok, még leadershipből is, pedig mégiscsak ezt csinálom lassan 20 éve.

Utálok elcsépelt lenni, de tényleg így van: a jó e-kereskedő holtig tanul. No, de nemcsak a világ fordult nagyot, hanem te is. Kicsit provokatív leszek, íme tőled egy 2016-os idézet.

Te többre emlékszel, mint én?

Én is csak a neten találtam. „Ruhavásárlásnál nem a neten nézelődöm, mert szeretem tapintani az anyagokat, felpróbálni a ruhákat, hogy biztos legyek abban, hogy majd jólesik újra és újra hordani ugyanazt a darabot.” Imádom megkérdezni magas beosztású e-kereskedőktől: jársz még boltba?

Járok! Ebben csak a kislányom születése hozott változást. Az volt olyan periódus, amikor azt se tudtam, honnan nyerjek minőségi időt.

Mikor reggel ötkor felkelsz, rájössz, hogy van három perced, és úgy döntesz, inkább most megrendeled, mintsem boltba menj érte.

Hihetetlen mennyiségű ruhát azóta csak online rendelek, nemcsak neki, magamnak is, a legutolsó pár cipőmet is az Emagról rendeltem. Csak azért járok még mindig üzletekbe, hogy a stílusokat, a márkákat meg tudjam valahol nézni, és ha egy márka beválik, tudom a méretet, a szabást, a minőségét, akkor utána már meg tudom rendelni, igaz ez más emagos vásárlásaimra is.

Erről is szól a hagyományos üzletek elleni versenyetek. Folyik emellett az online verseny is a belföldi piacon, meg van egy a kifejezetten régiós marketplace-ek között is. Nem osztottak neked nyerő lapokat, te is így érzed?

Kicsit igen. De ahogy a mondás tartja, csendes tenger nem nevel jó tengerészt. Néha jobb lenne kevesebb próbatétel is, de ugyanakkor fantasztikus lehetőség rejlik bennük, hogy tanuljak belőlük, hogy a csapat is fejlődjön, hogy új helyzetekben álljuk a sarat.

És ez nemcsak az Emagra jellemző, az e-kereskedelem gyorsan változó üzletág. Ami egy hónapja igaz volt, holnap már lehet, nem lesz az.

Egy éve érkeztél, akkor azért még máshogy indultunk neki a piacnak. Melyik versenyt éled meg legnehezebben, a belföldit, a nemzetközit, vagy pedig az online kontra offline-t?

Van annak már másfél éve is, hogy a piac ekkorát fordult. A feladatok többszintűek, és talán nem is az a kérdés, hogy melyik közülük a legkeményebb dió, hanem hogy mi a cél, hová szeretnénk eljutni ebben a változó környezetben. A covid óta olyan hatások érik – nem csak – az e-kereskedelmet, amire korábban nem gondoltunk, én legalábbis biztosan nem. Azóta egymást követik a fordulatok, a válságok, amik alkalmazkodásra kényszerítenek minden céget, és benne minden embert. Ha nem is viharos a tenger, de azért hullámzik, és nekünk kell hozzá alkalmazkodni.

Evezzünk is a közepére. Azt se tudom, hol kezdjem – most azért elég sokan rólatok pusmognak a piacon. Kezdjük, mondjuk, a főtulajdonos, a Prosus célkitűzésével. Elég hangzatos célok.

Mégiscsak ő a tulajdonos.

Szóval a 2025. üzleti év második felére profitot vár a magyar Emagtól, a teljes üzleti évre pedig csoportszinten is, ahogy azt a legutóbbi üzleti évben a román üzlet már elérte. Csakhogy a magyar kft. azt az évet -9,6, az egy évvel korábbit pedig -9,8 milliárd forint adózott eredménnyel zárta.

Ezt hívják feladatnak!

A korábbi adatot lehet magyarázni beruházásokkal, logisztikai központtal, a frissebb, ami jobban lesokkolt. Hogy lesz ebből konszolidáció?

Ez több mindenről szól, Magyarország részéről egyfajta fókuszváltást vagy kiegészítést jelent. Amit a tulajdonos kijelentett, az nem képezi vita tárgyát, természetesen nap mint nap azon dolgozunk, hogy mik azok a lehetőségek, amiket mindezen kihívások mellett hozni tudunk.

Ez mit jelent? Kategóriaszűkítést? Felülvizsgáljátok a fedezeti pont alatt futó termékcsoportokat?

Ellenkezőleg. Tavaly decemberben, az első munkanapomon még 8–9 millió termék volt az itthoni platformon elérhető, most 13 millió felett járunk. A kínálat két nagy részből áll, a saját beszerzést néztük át erőteljesen. Az ajánlat nem szűkül, viszont jelentős változás, mint azt az anyacég is kifejtette, hogy a másik nagy részt, a piactér-szolgáltatásunkat (marketplace) erősítjük. Utóbbinak azt gondolom, az Emagnak kiemelt építője lehet a magyar gazdasági ökoszisztémában, hogy a különböző méretű magyar vállalkozások rajtunk keresztül kezdenek el külföldre értékesíteni.

Gyakorlatilag adunk nekik egy nonstop webshopot, ahol nem kell logisztikával, marketinggel, fordítással foglalkozni, és mi, platformoldalról tudatosan, elkötelezetten biztosítjuk, hogy minél több magyar eladót tudjunk kivinni a többi országba is.

Win-win helyzet, az elején fix befektetés nélkül kerülhetnek fel hozzánk és próbálhatnak ki minket, hiszen az ökoszisztémát igazán úgy tudjuk jól felhúzni, ha megismerhetik a modellünket, az infrastruktúránkat.

Van már Temu, Allegro, sorolhatnánk. Valaki árban versenyez, más szolgáltatásban, minőségben. Miben mered kijelenteni, hogy a ti alternatívátok a legjobb? Hol van most az Emag helye a globális kereskedelemben?

Fogas kérdés. Tudok neked mondani néhány adatot, amiből látható a piacterünk növekedése, nagyon büszkék vagyunk az evolúciónkra.

Kíváncsivá tettél. A szakmában szól rólatok olyan kritika, hogy ti, a piacvezetők hatalmas adatkincsen ültök, mégis visszatartjátok a számokat.

Mégiscsak tőzsdén jegyzett befektetőhöz tartozunk, így azért korlátozottak a lehetőségeink.

Ez világos. Csak ugye a két lényegi adat, amiből dolgozhatok, az az éves beszámolóból az árbevétel és az eredmény. A kft.-ben három év alatt 90,6 milliárdról (2021/22-es üzleti év) 61,2 milliárd forintra (2023/24) esett az árbevétel. Feltételezhetően ez fedi le a tényleges hazai forgalmatokat (GMV), bár ez sem magától értetődő.

A cégcsoport egyértelmű vezérelve, hogy külön nem kommunikálja ezeket a számokat.

Ezért is érdekel, milyen marketplace-növekedési mutatókról tudsz beszámolni. Mire alapozod, hogy igen, eléritek a befektetői célokat?

Több összetevős az egyenlet, minthogy csak a marketplace-ről beszéljünk. De tíz termékből hat már hozzá köthető, csoportszinten majdnem hatvanezer eladó található a platformon.

Ezeknek, gondolom, lényegesen nagyobb szelete még román kereskedő.

Cserébe tavaly óta 23 százalékkal több azoknak a magyar vállalkozásoknak az ajánlati mennyisége, akik a másik két piacunkra, a románra és a bolgárra is kimennek.

Az eladók több mint ötöde másodlagos értékesítési csatornának használja a piacterünket, ebből az következik, hogy Románia az egyik célország, ahová ők nagyon szívesen exportálnának.

Tavaly a piactér-kereskedők több mint 4,1 millió ajánlatot értékesítettek, ez órára vetítve 500 terméket jelent, percenként pedig 7–8 darabot. Célja a budapesti csapatnak, hogy segítsen az eladóknak élni a lehetőséggel.

Nem akarom megint megölni a bulit, de a NAV-adatok szerint a magyar üzemeltető cég létszáma év eleje óta 569-ről 352-re csökkent. Ahogyan ezt a Prosus is kommentálta, a leépítés a karcsúsodó operáció része, amivel a saját beszerzés Romániába központosul.

Akkor jöjjön is az első kérdésem. Ha megnézzük a többi nemzetközi szereplőt is, vajon ki mekkora tevékenységgel van itthon? Azt gondolom, az Emag még jelenleg is többszörös alkalmazotti létszámmal van jelen, a többiek hogy festhetnek hozzánk képest?

A ti esetetekben mégiscsak az eddigi piacvezetőről beszélünk.

Még egy komment: az nem igaz, hogy itthon nincs saját (first party) termékünk, máig több százezer termékünk van. A saját beszerzésnél már valóban központosult az operáció. De például Bulgáriának sosem volt saját beszerzése, a csoport most úgy döntött, hogy a magyar piacon is meglépi ugyanezt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy maga a beszerzési tevékenység csoportosul egy helyre.

És ezzel összefügg a létszámcsökkentés. Cserébe fel is vettetek kétszáz új embert a romániai központba? Vagy az eredeti beszerzési csapat fog kétszer annyit dolgozni?

Nem duplázódott meg a központi csapat ezen része. De képződik ott helyben egy olyan szaktudás, amivel a regionális szinergiákat könnyebben ki fogjuk használni a jelenlegi fázisban. Azért Románia nincs olyan messze Magyarországtól, és Magyarország sincs olyan messze Bulgáriától.

Fotó: Sebestyén László

Engem meglepett – bár nem tudom, mennyire központosított a kommunikációjuk –, hogy a cseh Alza magyarországi vezetője, Forrás Ákos a Pénzcentrumnak kimondta: „Minden jel arra mutat, hogy ebben az évben megelőzzük az Emagot.” Nem azért, a szakma egyre inkább tényként kezeli, hogy forgalomban előzni fognak titeket, ez biztos hozzád is eljutott. Ettől még csipkelődésnek hat a versenytárstól. Szeretnék lehetőséget adni, hogy kommentáld!

Nézd, bevallom, a hosszú évek során sosem kommentáltam versenytársak kijelentését, ez ma sem lesz másképp.

A verseny jó, és kifejezetten fontos, hogy versenykörülmények között a szabályokat tartsuk be. Ugyanazon a focipályán játszunk ugyanakkora kapukkal.

Amit hozzátennék: az Emag Magyarország életében azért jelentős átalakulások zajlottak az előző évek fókuszaihoz képest. Nekünk egyértelműen az a fontos, hogy a megfelelő profitabilitási elvárásokhoz mérten tudjunk alakulni, hogy ezt figyelembe véve tudjuk megtartani az ügyfeleinket, a szolgáltatás színvonalát és a kedvezményes ajánlatokat is. Megvannak az ehhez szükséges lépések, amiket megteszünk azért, hogy minden összeálljon.

Ennek megértésében tényleg sokat segítene, ha tudnánk, a 2021/22-ről 2023/24-re hogy esett ki csaknem 30 milliárd forintnyi árbevétel. Pláne rekordinfláció idején.

Azzal kiegészíteném, hogy ha megnézzük a nyári hónapokat, akkor a KSH szerint az elektropiac kb. 25 százalékos mínuszban volt. Ami azért nem túl nagy segítség, ha az elektronikai szegmens a forgalmad szemmel látható része.

Bárhogy is legyen, bízom benne, hogy a régiós szereplők is egyre átláthatóbban fognak működni. Szerintem edukálja a piacot, irányt mutat a kisebb webshopoknak, ha jobban rálátnak a legnagyobb adatvagyonú szereplő trendjeire, mozgásaira.

Ami ilyen szempontból érdekes lehet és meg is oszthatom, hogy bár vannak átalakulások, ennek ellenére még mindig ott a black friday. Az Emag gyakorlatilag elsőként vágott bele tizenegy éve a régiós piacon. Most lehet vekengeni azon, hogy ma már fekete hétnek vagy hónapnak hívjuk-e, de mi továbbra is egyetlen napra koncentrálva, több mint 1,3 millió ajánlattal jövünk vissza.

Az e-kereskedelmi kultúra formálását tényleg nem vitatom el tőletek. A black friday is része ennek, ami nálatok szent és sérthetetlen. Egy napra sűrítitek, mindig nagyon komolyan veszitek, elképesztő erőforrást allokáltok rá. Átlagosan mekkora akciókkal, vagy hány milliárd forint kedvezménnyel készültök? Tavaly 4 milliárd forintnyi akciót mondtatok be. 

Én ilyet nem fogok bemondani, nehéz is lenne megmondani, függ attól, milyen kategóriáról beszélünk. Rengeteg nem tipikus termék bejön ilyenkor, más a kedvezmény mértéke egy iPhone-nál, vagy akár egy szálláshelynél.

Rengeteg a kalandtípusú, tevékenységalapú akciónk is, idén még repjegyvócserek is lesznek az ajánlatban.

Sosem jutna eszembe Emagon repjegyet vadászni.

A romániai black fridayen hatalmas sikere volt. Amit több kutatásból megtudtunk, hogy a magyar fogyasztók 70 százaléka tudja, mi az a black friday, 40 százaléka pedig tervez is körülnézni ezen időszakban az Emagon. Szintén kiderült, hogy a black friday idén már sok esetben az előre tervezett vásárlásokról szól, amivel már a karácsonyi ajándékvásárlást célozzák meg. A black fridayre történő keresések száma idén öt százalékkal nőtt itthon, és egyre komplexebbek a keresések, mert több különböző kulcsszóval együttesen keresnek rá a júzerek, akár plusz 6-7 keresési kifejezésről is beszélhetünk. A keresett kategóriák a játékok, a háztartási tisztítószerek, a kisgépek, emellett az is látszik az idei értékesítési volumenekből, hogy a telefonok, mobiltartozékok, okosórák is magasan a lista tetején vannak.

Romániában nemzeti kincs a black friday, a helyi Emag november 8-án közel 900 millió lejes forgalmat produkált. Durván 75 milliárd forint egyetlen nap alatt, bőven túlszárnyalja az éves  magyar árbevételt. Mekkora forgalmat becsültök november 15-re, a magyar black fridayre?

Publikus becslést nem tudok mondani, de idén is úgy tervezünk, hogy

ez a nap hozzánk mérve több heti forgalmunkat tudja generálni.

Több havi előkészületet igényel, hogy erre a napra az év legtöbb ajánlatát tudjuk nyújtani. Voltam a múlt héten a bukaresti központban, fantasztikus az az energia, ami ilyenkor átjárja, még ha mindenki hullafáradt is a hétvégére.

Egyetértek, két éve helyben nézhettem az előkészületeket. A hájp brutális, kint tényleg az Emaggal egyenlő a black friday.

Nem mindenki képes erre. Nem elég csak odaallokálni az erőforrásokat. Mi tényleg képesek vagyunk rá, szeretjük, hisszük, hogy ez az év kampánynapja, és megfelelően megtámogatjuk ahhoz, hogy működni tudjon. Több millió rendelést adnak le odakint az alatt a néhány óra alatt,

az aranymásodpercben 633 rendelés érkezik be.

Fotó: Sebestyén László

Két szolgáltatásotokról még nem beszéltünk: előfizetés, csomagküldés. A Genius a magyar e-kereskedelem legismertebb hűségprogramja, pedig csak idén rajtolt. Bár a Romániában futó verzió a szélesebb portfólió miatt (Freshful, a nemrég elkelt Tazz) mintha jobban kihasználható lenne, nem?

Itthon 240 ezer felhasználónál tartunk. Kevesebben vannak, mint Romániában, de már többen, mint Bulgáriában, pedig hozzánk képest ott egy hónappal hamarabb indult a Genius. Kisebb ország, de nagyobb e-kereskedelmi piaccal és Emag-jelenléttel, azt gondolom, hasonló versenypálya a kettő.

A Vedd fel a versenyt podcastból tudhatjuk csak, hogy Ecommerce Database-adatok alapján a csoport 20 százalékát adja a magyar és a bolgár piac.

Nem tudom kommentálni. Az előzőhöz annyit hozzáfűzném, hogy a Genius nemcsak arról szól, hogy itthon csak az Emagon és a hozzánk tartozó Fashion Daysen érhető el, máshol nem. Vannak különleges, csak tagok számára elérhető ajánlatok: bizonyos kosárérték felett ingyenes szállítás, csomagautomatás visszaküldéssel pedig a visszatérítés is gyorsabb, akár harminc percen belül visszaérkezik a pénz a számlára bizonyos feltételek mellett. Még itthon nincs is Freshful szupermarket vagy Tazz gyorsfutár, fél év után a GKID (PwC) már a legnépszerűbb iparági hűségprogramnak mérte a Geniust.

Ezen nyilván segített az ingyenes próbaidőszak is, de egyszer annak is lecseng. Mit vártok utána a magyar piacon?

A Genius fontos eleme az ajánlatainknak, ebből kifolyólag folyamatosan nézzük, hogyan alakulnak a számok, hogy mi fontos az itteni ügyfeleknek, ennek megfelelően tekergetjük a potmétereket.

Fontos bevételi csatorna, vagy még mindig csak a bizalomépítésről szól?

Az számít, hogy az ügyfelek miképp viszonyulnak az Emaghoz, miképp gondolnak ránk, mennyire elégedettek velünk, hogyan térnek vissza hozzánk. A Genius ebben kétségkívül fontos elem.

Az e-kereskedelem kényelmi szolgáltatás, nem kell bevásárlókocsit tologatni, nem kell vastagon öltözni a  kinti mínuszok miatt, hanem otthon, papucsban szépen össze lehet mindent klikkelni. A covid óta az ügyfelek sokkal jobban tudják, mit akarnak.

Az egyik hitelintézettel sikerült nemrég olyan fejlesztést élesíteni, amivel több kosárelemet is ugyanazon hitelezési folyamaton lehet gyorsan végigvinni. Vagy nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem szeretem az órámat nézegetni, hogy mikorra várom a futárt, inkább felkapom a rendelést egy 0-24-es csomagautomatából. Tízből hat rendelést már automatába kérnek tőlünk. Egyre szerteágazóbb a kínálatunk a klasszikus elektronika szegmensen túl is, ezek tipikusan kisebb méretű termékek, és erre a csomagautomata tökéletes.

Tény, nagyot robbant a hazai csomagautomatás piac. Azt viszont ti is beláttátok, hogy a Sameday csomagküldőtök „ideiglenes üzemeltetési és ügyfélszolgálati nehézségekkel” küszködött a közelmúltban. Hol maradt fejlesztenivalótok?

Nekünk az ügyfelek felé tett szállítási ígéreteinket kell tudjuk meglépni, legyen az házhoz szállítás, csomagpont vagy automata. A Sameday automatáink száma egy év alatt 60–70 százalékkal bővült, 1200 darab környékére. Ahogy azt a GKID is megmérte, évről évre két számjegyű százalékos növekedés mérhető az itthoni automatákba kért csomagoknál. Mi kiszállítási pontokat és csomagpontokat is adtunk a rendszerhez. Bár ami kiderült, hogy a covid előtt még gyakoribb volt, hogy valaki a megszokott üzletbe kérte a csomagot, most már inkább automatába kéri.

Érdekesség: ha keletre megyek, az automaták a népszerűbbek, de ha nyugatabbra, már nem. Nagy-Britanniában minden sarki trafikban van csomagátvételi pont, a kultúrájuk része.

Ezzel magyarázható, hogy korábban tucat üzletetek volt, de mára mindenhol bezártatok, csak az Etele Plazában nem? Érdekes dolog ez az offline-osodás, mindenki másra esküszik.

Ami minket illet, teljesen tudatos döntés volt. Mi azt gondoljuk, hogy e-kereskedelemben vagyunk jók, ezt szeretnénk továbbra is kihasználni, és az ügyfelekhez is ezt szeretnénk eljuttatni.

Ahogy mondani szokás, nem lehet mindenben jónak lenni. Magyarországon volt egy döntés, hogy arra fókuszáljunk, amiben sokkal jobbak vagyunk, és kevesebbet arra, amiben úgy érezzük, hogy nem annyira vagyunk azok.

Azért mégis egy sokéves stratégiában fújtatok hirtelen visszavonulót, négy évig építettétek az országos bolti és bemutatótermi hálózatot. Aztán ki tudja, lehet, ez segít a profitelvárásokon?

Igaz, hogy többéves stratégiáról, akciósorozatról beszélünk, de időközben jött a járvány, az ukrán háború, az energiaválság, és ez sok mindent megváltoztatott. Annak idején, amikor elkezdtem dolgozni különböző helyeken, még létezett olyan, hogy tízéves stratégia, aztán azért kezdtek el hároméves stratégiákban gondolkodni, mert ezzel lehetett stabilan előretervezni. Pont az említett gyors változások miatt rövidült a látótáv, még ha különböző befektetői körök még most is sokszor igénylik, hogy mi van azon túl.

Hú, azért összességében nem kaptál könnyű csomagot. Talán pont ez a motiváló benne. Szerinted miért te ülsz most a főnöki székben? Jó kríziskezelő vagy? Vagy mert egy személyben van meg a román és magyar piacismereted?

Biztos, nem hátrány az sem, vagy hogy komplex tevékenységekben van tapasztalatom, vagy az, hogy az üzleti oldal mellett az emberire is tudok építkezni. Kívülről hat évnek látszik a Mol Romániánál töltött időm, de valójában háromszor kétéves ciklusom volt. Azért, mert a különböző helyzetek mindig különböző típusú válaszokat követeltek.

Szeretem végigkísérni, hogyan tud a cég és a csapat evolválódni, A-ból B-be jutni, mindig kell, hogy tartsunk valamilyen irányba.

The post Hónapokat készülünk erre az egyetlen napra, több heti forgalmunkat hozza appeared first on Forbes.hu.