A háziasított állataink számos anatómiai változásra tettek szert az ember célzott tenyésztői munkája hatására, például a teheneink szarva kisebb lett, a termetük viszont nagyobb, vagy épp egyes bundaszínekre koncentráltak a tenyésztés során, mint a juhoknál a fehérre.
A házi sertések a vaddisznók háziasított változatai, eredetileg küllemükben se túlzottan különböztek vad őseiktől, névadó sertéik sötét színűek voltak, és bőrük se kisbaba-rózsaszín volt. A disznóinkat kb. 9000 éve kezdtük háziasítani, azonban ezt követően még elég hosszú időn át volt alkalmuk a vaddisznóknak és a már házi sertéseknek szaporodni.
Legalább kétszer, Kínában és Anatóliában is lezajlott a háziasítás. Azonban az európai disznók, amelyek eredetileg közel-keleti import állatok voltak, és a földműveléssel együtt jöttek a kontinensünkre, hamarosan az őshonos, európai vaddisznók génjeivel alaposan elkevert állattá váltak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a 19. században már az európai disznó tulajdonságok javítása céljával kínai házi sertéseket is behoztak a kontinensre.
A 20. század elején Németországban jelentősen megnőtt az igény a sertéshús iránt, a tenyésztőket arra biztatták, hogy igyekezzenek minél ideálisabb állatokat létrehozni. Gyorsabb növekedésre, nagyobb húsmennyiségre és szaporaságra volt szükség. Egy újonnan publikált kutatásban két német fajta, a Deutsches Edelschwein és a Deutsches Landschwein házi sertéseinek koponyáit hasonlították össze, ezek mellett vaddisznók koponyáit is elemezték.
A koponyák egy része 20. század eleji volt, másik része mai volt, mindegyikről digitális modellt készítettek, amelyeket nagy pontossággal lehetett aztán megmérni, elemezni. A kutatást a Hallei Egyetem ismertette.
Az összehasonlításokból fény derült arra, hogy alig egy évszázad alatt a nagyobb húsigénynek eleget téve a tenyésztők egészen átalakították a két sertésfajtát. Mindkét fajta esetében rövidebbé és lapítottabbá vált az állatok orra, a mai állatok homloki része pedig elveszítette a korábbiakra jellemző enyhén kifelé görbülő alakját.
„Nem gondoltuk, hogy ilyen hangsúlyos változásokat hozhat alig 100 év” – mondta Dr. Renate Schafberg, a kutatás egyik vezetője. Külön érdekes az, hogy mindkét fajta ugyanolyan változásokon esett át annak ellenére, hogy teljesen külön zajlott a tenyésztésük. „A tenyésztők nem ezekre, a koponya alakját jellemző jegyekre válogatták az állataikat, mivel ennek nem volt jelentősége a tenyésztésben. Úgy tűnik, ezek a változások a kívánatos jegyekkel véletlenül együtt járó, afféle járulékos elemek lehettek” – tette hozzá a kutató. A vaddisznók koponyáin efféle átalakulást nem tapasztaltak a szakemberek.
Az is elképzelhető, hogy az állatok étrendjének átalakulása járt ezekkel a változásokkal. Jól ismert, hogy az étrend befolyással van a testi jegyekre, ezt a disznók esetében kísérletekkel is vizsgálták, igazolták már. A sertéstenyésztők ma jórészt magas fehérjetartalmú pelletekkel etetik a disznókat, míg korábban a vegyes táplálkozású állatok étrendje közelebb állt a természeteshez. Ez azonban egymagában nem volna képes megmagyarázni az átalakulásokat. Az emberi tenyésztési célok hatására olyan átalakulás játszódott le, amire természetes körülmények közepette sokkal hosszabb időre lett volna szükség.
The post Így alakult át egyik legfontosabb haszonállatunk first appeared on National Geographic.
