A városi parkok, amelyek gyakran erősen átalakított városi szerkezetbe ágyazódnak, sokszor az egyetlen természetes élőhelytípust alkotják a településeken. Fontosságuk a városlakók és a biodiverzitás szempontjából jól ismert, ugyanakkor a kelet- és közép-európai városok parkjai továbbra is számos kutatási lehetőséget kínálnak, például azt, hogy miként befolyásolja elhelyezkedésük a városi mátrixban az élővilágot, illetve mely funkcionális jellegek segítik vagy korlátozzák egyes fajok fennmaradását.

Egy új tanulmányban hazai és romániai intézmények együttműködésével azt vizsgálták, hogy a városi parkok milyen mértékben képesek megőrizni a madárfajok sokféleségét a települést körülvevő tájakhoz képest – olvasható a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont oldalán. A csapat arra fókuszált, hogy a tájszerkezet és a parkok térbeli elhelyezkedése miként hat a madárközösségek összetételére és a fajok funkcionális jellemzőire. Lakatos Tamás vezető szerző szerint a parkok madárfajgazdagsága alacsonyabb az erdőszélekhez képest, de hasonló a mezőgazdasági élőhelyekéhez,

ami azt jelenti, hogy bár nem tudják teljesen helyettesíteni a természetes élőhelyeket, fontos elemei maradnak a városi ökoszisztémáknak.

A kutatók 72 parkban végeztek felméréseket kilenc közepes méretű városban, településenként nyolc mintavételi helyet kijelölve, köztük parkokat a belvárosban, a külvárosban, valamint referenciahelyeket periurbán térségekben. A felméréseket pontszámlálással végezték a költési időszak csúcsán, kora reggeli órákban, két ismétléssel, több mint 3000 példány és 72 faj megfigyelésével. A fajokat funkcionális jellegeik szerint kategorizálták, például étrend, táplálkozás, fészkelési stratégia, vonulás és testméret alapján, hogy feltárják, miként alkalmazkodnak a városi környezethez.

Az eredmények alapján a rovarevő madarak kevésbé tudtak megtelepedni a parkokban, míg a magasabb helyeken fészkelő fajok előnyt élveztek a ragadozókkal szemben. A talajon fészkelő madarak nagyobb kockázattal szembesültek, míg az odúlakó fajok, például a cinegék, jól boldogultak, ha elegendő odvas fa vagy mesterséges odú állt rendelkezésükre.

A mezőgazdasági területek a nagyobb testű madaraknak kedveztek, míg a generalista fajok, mint a feketerigó vagy a házi veréb, könnyen alkalmazkodtak a parkokhoz. A parkok belvárosi vagy külvárosi elhelyezkedése nem bizonyult meghatározónak, a specialista fajok, például a citromsármány vagy a búbos banka, azonban nehezebben találtak megfelelő élőhelyet.

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a parkok önmagukban nem biztosítanak kiemelkedő madárfaj-gazdagságot, ám tudatos kezeléssel jelentősen hozzájárulhatnak a biodiverzitás megőrzéséhez. A fűnyírás ritkítása, őshonos cserjék és fák ültetése, idős vagy elhalt fák meghagyása, valamint mesterséges odúk kihelyezése mind növelhetik ökológiai értéküket.

Lakatos Tamás kiemeli, hogy a városi zöldfelületek nem elszigetelt foltok, hanem egy nagyobb ökológiai hálózat részei, így a fenntartható várostervezésnek integrálnia kell a parkokat, mezőgazdasági területeket és erdőket egy olyan mozaikba, amely biztosítja a legtöbb madárfaj fennmaradását és az ökoszisztéma-funkciók megőrzését.

The post Így boldogulnak el a madarak városainkban first appeared on National Geographic.