A klímaváltozás hatására nőhet a rövid idő alatt lezúduló hatalmas esők aránya, s ezek pedig intenzívebb áradásokhoz vezethetnek. Fontos azonban megkülönböztetni a rövid és a hosszú távú eseményeket, mert ezek eltérő módon kötődhetnek a klímaváltozáshoz.
A Bécsi Műszaki Egyetem kutatója vezette osztrák csoport nemrégiben a Nature folyóiratban publikálta azokat az eredményeit, amelyeket egy évszázadnyi osztrák mérési adatból szűrtek le. Habár most osztrák adatokkal dolgoztak csupán, de a módszerük a világ más régióira is alkalmazható, és segítségével ki lehet számítani, mely térségekben változik majd igazán az esők és áradások rendje.
A kutatók 1900 óta párhuzamosan, két állami intézmény által gyűjtött időjárási- és csapadékadatokat elemezhettek. Ez azt jelenti, hogy a két független gyűjtésből származó adatok különösen megbízhatóak, egymást támogatják, ezért a belőlük levonható következtetésekre is nagyobb biztonsággal tekinthetünk.
A kutatók kimutatták, hogy jelentősen – 15 százalékkal – nőtt a rövid idejű, pár órás csapadékesemények gyakorisága az elmúlt 3-4 évtizedben. „Ezt a klímamodellek is jelezték, de volt bizonytalanság benne” – mondta el a kutatást vezető Günter Blöschl.
A növekedést az Alpok északi és déli oldalán egyaránt tapasztalták, holott azok éghajlati szempontból ezek egészen eltérő régiók. A déli régiót például a Földközi-tenger felől érkező időjárási rendszerek befolyásolják, de a rövid távú csapadékeseményekre ezeknek nincs befolyásuk.
„A klímaváltozás miatt megemelkedett hőmérséklethez köthetők e lokálisan egyre intenzívebbé váló csapadékesemények.” Ennek részint az az oka, hogy a melegebb levegő több párát képes megtartani, emellett a felmelegedéssel a felszálló légáramlatok erőssége is nő. A nyári heves zivataroknak pedig pont erre van szükségük a kialakuláshoz.
Nagyobb időtávon azonban már bonyolultabb a helyzet. A hosszan tartó csapadékos időszakok létrejöttében olyan nagy léptékű események játszanak már szerepet, mint például az El Niño rendszerén keresztül az óceánok hőmérséklete.
Ezek a hatások pedig nem egyformán érintik az egyes régiókat – míg a rövid távú hatások mindenütt ugyanúgy érvényesülnek. Például a hosszan tartó csapadékos időszakok a Földközi-tenger egyes országaiban jóval ritkábbá válhatnak a klímaváltozás miatt. Ez pedig azt is jelenti, hogy a kiterjedt áradások se egyformán érintik az egyes régiókat.
A kisebb folyók, patakok vízszintjét jelentősebben befolyásolják a helyi heves csapadékú események, és nagyobb az árvíz veszélye is e vízfolyások közelében. Gondoljunk a ma már sajnos jól ismert nyári természeti katasztrófára, a villámárvízre, ami pont az ilyen, heves zivatarokkal járó eseményeket követve pusztítanak, igaz, csak kisebb területeken.
Ezzel szemben a nagy léptékű időjárási események a nagyobb folyók teljes vízgyűjtő területeit érinthetik, és országokon át okozhatnak árvizeket. A Duna vízszintjére nem hat egy pár órás helyi zivatar, de a napokon át tartó esőzések igen, ilyen volt például a 2024-es szeptemberi súlyos közép-európai, vagy a 2021-es júliusi nyugat-európai áradások hátterében.
The post Így hat a klímaváltozás az esőkre és áradásokra first appeared on National Geographic.
