Néhány gyíkféléről közismert, hogy képesek leválasztani a megtámadott farkukat, a tengericsillagok is képesek hasonlóra a karjaik leválasztásával. Könnyűnek hangzik, hogy „leválaszt”, azonban kicsit jobban belegondolva, egy olyan folyamatot kell véghez vinnie az állatnak, amelyben sebészi precizitással amputálja magát. Az élő végtag számtalan módon kapcsolódik az állathoz, ezeket a kapcsolatokat valahogyan, ráadásul roppant gyorsan szét kell szakítani, ám közben az állatnak túl is kell ez élnie.
A Londoni Queen Mary Egyetem számolt be arról a felfedezésről, amelyből kiderült, miként is képes erre az ön-műtétre a tengericsillag. A Current Biology folyóiratban közzé tettek alapján egy idegi hormon áll az amputáció sikerének hátterében.
Erre úgy döbbentek rá a szakemberek, hogy számos idegi hormon hatását vizsgálták a közönséges tengericsillagokon (Asterias rubens). Az egyik hormon hatására aztán az állatról hirtelen leváltak a karjai. A legtöbb állat egyetlen karjától szabadult meg, néhány kettőtől, de volt egy egyed, amelyiknek az ötből négy karja leszakadt a hormon hatására.
A kérdéses hormon, amely elősegíti a kar leválását, azzal a CCK nevű hormonnal áll rokonságban, amelynek hatására az ember jóllakottságot érez, de ezen felül a stresszes helyzetekben adott élettani válaszokba is beleszól. A kutatók korábban már észrevették, hogy a tengericsillag is abbahagyta a táplálkozást e hormon hatására.
Az új felfedezés azt jelzi, hogy a hormont akkor bocsátja ki az állat szervezete, amikor stresszes helyzetbe kerül – egy ragadozó támadása pedig igencsak stresszes. Könnyen lehet, hogy a támadásra adott fő válasz ebben a hormonban rejtőzik.
A tengericsillag még egy szuperképességgel rendelkezik: vissza is tudja növeszteni az elveszített (eldobott) karját. Néhány hét vagy hónap elteltével ismételten öt karja van annak a tengericsillagnak, amely egyik karjától megszabadult korábban.
Miként képes a hormon a karok leválasztására?
„Az vettük észre, hogy ez a CCK-típusú idegi hormon egy speciális izomban, annak idegszálaiban is jelen van, ezek az izmok minden kar tövénél megtalálhatóak, és érszorító izom a nevük” – magyarázta Dr. Ana Tinoco, a kutatás vezetője. „Ez az izom, amint a nevéből sejthető, egyrészt azt segíti elő, hogy a kar leszakadhasson, másrészt összeszorítja, lezárja a sebet ezt követően.”
A kutató hozzátette, a tesztjeik alapján az idegszálakból a hormon akkor szabadul fel, ha a tengericsillag le akarja választani a karját, így a folyamat legalább részben e hormon által kiváltott izom-összehúzódáshoz köthető. Azonban nagyon valószínű a vizsgálatok alapján, hogy még további idegi hormonoknak is jut ebben a folyamatban szerep, s ezek együttes hatásainak köszönhető például a karokat a test közepéhez rögzítő inak szétválasztása is.
Amellett, hogy igen izgalmas megfejteni egy ilyen különleges élettani esemény, mint az állatok végtag-öncsonkításának okait, a kutatók hozzátették, ennek a vizsgálatnak is természetesen a célja, hogy az emberi orvoslást segítse. Ha megérjük, hogyan képesek egyes állatok megszabadulni a végtagjaiktól majd spontán visszanöveszteni azokat, ez a tudás elősegítheti a végtagját például balesetben elveszítő ember sebgyógyulását is.
The post Így képesek leválasztani saját karjukat a tengericsillagok first appeared on National Geographic.
