Dunaújváros, amely ma Magyarország egyik fontos iparvárosa, története során többször is nevet váltott. Ezek a névváltoztatások nemcsak a település fejlődését, hanem a magyar történelem viharos időszakait is hűen tükrözik.

A kezdetek: Dunapentele

Dunaújváros története a római korig nyúlik vissza. A település helyén már ekkor is létezett egy fontos erődített állomás, amelynek neve Intercisa volt. Az itt élt lakosság a római birodalom bukása után is megőrizte a vidék fontosságát.

A középkorban a település neve Dunapentele lett, amelyet a mellette levő Duna-szigeten álló Szent Pantaleon tiszteletére épített templom után kapott.

A szocialista átalakulás: Sztálinváros

A település története élesen megváltozott a 20. század közepén. Az 1950-es években Magyarországon a szocialista iparosítás jegyében nagy beruházásokat indítottak el. Ekkor döntöttek arról, hogy az ország legnagyobb vaskohászati és acélgyárát építik meg a Dunánál, a Dunapentele melletti területen.

Az ipari város megalapításával a település nevét is megváltoztatták. 1951-ben Sztálinváros névre keresztelték, a szovjet diktátor, Joszif Visszarionovics Sztálin iránti tiszteletből. Ez a név az akkori politikai rendszer szellemiségét hűen tükrözte, hiszen a város a szocialista iparosítás szimbólumává vált.

A névváltoztatás azonban akkoriban nem volt egyszerű, mivel ehhez az akkori előírások szerint legalább húszezer lakossal kellett rendelkeznie a településnek, Dunapentelén viszont csak 4200-an éltek. Ekkor mindenkit beleszámoltak, az ott dolgozó munkásokat és a temetőben a sírköveken szereplő neveket is, de még mindig nem érték el a 17 ezres lélekszámot sem.

Ekkor a pártember kéztördelve felkereste a plébánost, hogy a régi keresztlevelekből másoljon már ki valamennyit. Az idős pap nem volt hajlandó kiadni a keresztelőkönyv titkait, ám humorban nem szenvedett hiányt. Felütötte a plébánia vendégkönyvét, és az évszázadok alatt itt megfordult jeles emberek, főrangok neveit a fontos ügy érdekében átadta. Így lett „pentelei polgár” sok egykor volt tudós, püspök, arisztokrata, s köztük egy francia főnemes, a kiváló hadvezér, Savoyai Jenő herceg is, aki jó két évszázaddal korábban pár napig vendégeskedett az akkori papnál. Így lettek a holt lelkek a Sztálinváros név felvételének előmozdítói. A „keresztelő” 1951. november 7-én ünnepélyes külsőségek mellett megtörtént

– írja a különös történetet a Dunaújváros Online.

Újra Dunapentele, újra Sztálinváros

1956-ban a forradalom kitörése fölbátorította az embereket: október 24-én tízezres tömeg vonult fel tüntetni, és a városlakók népgyűlésen döntöttek: a vasmű nevéből likvidálják Sztálint, és a település legyen ismét a történelmi Dunapentele. Megtörtént hát a visszakeresztelés… igaz, csak rövid időre. A forradalom bukása után öt hónappal a városnévtáblán ismét Sztálin neve díszelgett.

Ismét névváltoztatás: Dunaújváros

A forradalom után megkezdődött a kommunista rendszer óvatos reformja. Ennek jegyében 1961-ben a település nevét ismét megváltoztatták, ekkor kapta a mai Dunaújváros nevet. Ez a névváltoztatás már kevésbé volt politikailag motivált, sokkal inkább azt a szándékot fejezte ki, hogy a város regionális jelentőségű ipari és kulturális központként pozícionálja magát.

The post Így lettek hercegek és halottak Dunaújváros lakói first appeared on Sokszínű vidék.