Így mentsünk ki 55 tonnányi dinoszauruszcsontot a Szahara homoktengeréből

Írta: Paul Sereno

Fényképezte: Keith Ladzinski

Ahogy a hajnal fénye megvilágította rostokló, tétlen csapatunkat, a szaharai Napot még a megszokottnál is perzselőbbnek éreztük. 2022 szeptemberét írtuk, már közel három hete várakoztunk Niger belsejében, Agadèzben, az oázisváros egyik vályogfallal övezett házában. A helyi hivatalnokok ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy biztonságunk érdekében fegyveresek kísérjenek utunkon. Mire készen álltunk az indulásra, már csaknem százan zsúfolódtunk össze a 15 járműben: homoklétrákkal és pótkerekekkel teli terepjárókban, platós kisteherautókban, sőt még egy billencs is volt vegyes karavánunkban. Különleges sivatagi dinoszauruszvadászatra, pályafutásom eddigi legambiciózusabb vállalkozására készült a kompánia.

Csapatunk magában foglalta a tuareg vezetőket és sofőröket, a 64 fegyveres őrt, a filmes stábot, valamint a paleontológushallgatókból és frissen végzett őslénykutatókból verbuvált álomcsapatomat: húsz ifjoncot, akik három hónapos expedícióra indultak velem a földkerekség legforróbb tájainak egyikére. Három lelőhelyet készültünk feltárni egymástól több száz kilométernyire a sivatagban. Úgy terveztük, hogy a föllelt kövületeket a Chicagói Egyetem laborjába szállítjuk majd, a tisztítás és a vizsgálatok után pedig minden visszakerül Nigerbe, kiállításra.

<!– [if IE 9]><![endif]–>
Ősi iszap őrizte meg a hosszú nyakú növényevő, azaz szauropoda lábnyomát. Az expedíció számos olyan fosszíliát talált, amely új, eddig nem ismert fajhoz tartozik, mondja Paul Sereno paleontológus, a NatGeo ösztöndíjasa.
Forrás: Keith Ladzinski

Az elmúlt 32 évben tizenegy alkalommal jártam a Szahara Nigerhez tartozó részén. A legutóbbi két expedíció, 2018-ban, illetve 2019-ben, felderítőexpedíció volt – sikerült kövületekben gazdag „zsebeket” találnom a sivatag legeldugottabb, szélfútta zugaiban. Helyenként szó szerint belebotlottam a homokból kitüremkedő fosszíliákba, ám hozzáértő segítők és megfelelő eszközök híján nem kezdhettem feltárásba. Rögzítettem a lelőhelyek adatait, és bíztam abban, hogy majd visszatérhetek. A világjárvány kitörése azonban megálljt parancsolt. Két éven át dolgoztam visszajutásom merész tervén és az anyagi források előteremtésén. Végül egy – anonimitást kérő – támogatónk átvállalta a költségeket. Nagyon igyekeztem a mindünkben ott lakozó kalandorra hatni; paleontológiai szempontból az egyik legutolsó feltérképezetlen vidéken fogunk majd őslények után kutatni, magyaráztam…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin augusztusi lapszámában.

The post Így mentsünk ki 55 tonnányi dinoszauruszcsontot a Szahara homoktengeréből first appeared on National Geographic.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed