Hazánkban a tél folyamán felduzzad az egerészölyvek (Buteo buteo) száma, mert északról további telelő egyedek érkeznek hozzánk. A gyűrűzések alapján tudjuk, hogy Svédországból és a Baltikumból jönnek.
Az autóból kitekintve az út mentén szinte mindenhol láthatunk egerészölyveket, amint az útszéli fákon, oszlopokon vagy bármely alkalmas kiemelkedő ponton ücsörögnek. Ezekről a magaslatokról lesik a zsákmányukat.
A mezőgazdaságnak sok hasznot hajtanak, hiszen eredményes rágcsálópusztítók, a mezei pocok a leggyakoribb zsákmányállatuk. Egyes területeken a pockok túlszaporodnak, itt a földön lévő rengeteg kis lyukból következtethetünk is erre, hiszen a talaj alattunk olyan, mint egy szita. A fenti jelenség leggyakrabban a lucernatáblákon tapasztalható.
Érdemes az ilyen területekre az úgynevezett T-fákat kihelyezni, amely nem más, mint egy kiülő alkalmatosság az ölyvek számára.
Elkészítése igen egyszerű: egy 150 centiméter hosszú fára keresztbeszögelünk egy 50 centiméter hosszú rudat, majd ezt a fagymentes talajba leütjük. Fontos, hogy maga a keresztrúd olyan vastag legyen, hogy az ölyvek kényelmesen át tudják lábaikkal ölelni.
Az egerészölyvek naponta nyolc-tíz mezei pockot fogyasztanak, egyes területeken akár negyven-ötven madár is összegyűlhet, hamar kiszámolhatjuk, hogy ez milyen nagy mennyiségű zsákmányállatot jelent. A ragadozómadarak meghálálják gondoskodásunkat, mert az elpusztított rágcsálók után sokkal kevesebb lesz az adott mezőgazdasági területen a kártétel. Természetesen a T-fákat éjjel baglyok, nappal más ragadozó madárfajok is előszeretettel használják.
The post Így segíthetünk rágcsálópusztító madarunknak first appeared on National Geographic.
