Új év új remények, de piszok nehéz lenne derűlátónak lenni. Szokásos szubjektív mibe fektessünk, tőkepiaci esélylatolgatás. Ács világa.

Tavaly év elején se tűnt minden fenékig tejfelnek, de egészen más, ha azon aggódik az ember, hogy túlértékelt a Wall Street, mint ha az a téma, hogy lesz-e további eszkaláció a háborús övezetekben. Vagy hogy mit lép a régi-új amerikai elnök, akire a legszofisztikáltabb minősítés az, hogy egy önelégült kiszámíthatatlan bohóc.

Kissé remegve olvasom vissza, hogy mire számítottam egy évvel ezelőtt, de végül is a nemzetközi részvénypiacokkal kapcsolatos pesszimizmusomon túl nincs benne nagy hiba. Amerikának sikerült a „növekedés maradt és infláció is rendben” bravúr, a Wall Street folytatta a felívelést.

Mi viszont, ahogy várható volt, uniós pénzt már alig kaptunk, a kamatfelárunk elolvadt, a forinterősödés nem csak kifulladt, de visszatért a gyengülés.

A magyar tőzsde folytatódó jó teljesítménye se lepett meg, ezzel kapcsolatban kevés újat tudnék összeszedni azon túl, amit 22 végén írtam. Az aranynál is jól járt, aki kitörésre vett, a kötvénypiacon már nem volt tér hozamcsökkenésre, vele értékelhető profitra. A bitcoin egy éve épp azért volt fura, mert úgy emelkedett szépen, hogy alig írtak róla a lapok, most viszont az Trumphoz köthető újabb nagy ugrás után lett jó nagy hájp, épp ezért tűnik rövid távon kifejezetten veszélyesnek.

Ezzel már át is csónakáztunk 2025-re. Az állampapír-befektetés egy külön hatalmas sztori, amivel részletesen foglalkozunk majd a következő hetekben is. A lényeg, hogy jönnek nem csak kamatfizetések és lejáratok, de a nem lejáró inflációkövető papírokból (PMÁP) is érdemes lesz kipattannia a következő kamatfordulókor a befektetők döntő többségének.

Vége a két évre 35 százalék kockázatmentesen időszaknak, jön helyette a PMÁP-ban nagyjából összesen 10 százalék 25-26-ra, ennél pedig csak jobbat tud már a többi ma kapható állampapír is. Óriási kérdés, hogy hova vándorolnak a százmilliárdok a PMÁP-ból, illetve mit ajánl majd az állam, hogy kordában tartsa a kiáramlást.

Valószínű, hogy javítanak fognak a lakossági állampapírok kondícióin, de hogy mennyit, nem tudhatjuk. Ez február végéig kiderül, érdemes figyelni.

A forintnál a folytatódó gyengülés esélye elég nagy, igazából nem sok minden szól a magyar pénz mellett. A magyar gazdaság kilátásai továbbra is gyengék, költségvetésileg béna kacsa pózból kell majd pénzt teremtenie a hatalmát megőrizni próbáló kormánynak a választási osztogatásra.

Az ex-pénzügyminiszter új jegybankelnök sincs könnyű helyzetben, politikai elvárás vele szemben a laza monetáris politika, csakhogy ezt a legkevésbé se indokolják az inflációs kockázatok és a forinttal se lehet sokáig szórakozni, az esés begyorsulását el kell kerülniük. Uniós pénz nulla, mintha le is mondtak volna róla.

Itt már csak az igazán bátorak vesznek forintot, komoly devizaarányt javasolnék a lakossági portfóliókba.

A részvények kapcsán a megfelelő kiválasztás lesz fontos. Ha már eddig is kerültem a nagy techet, nem az újabb csúcsokon fogok beléjük szeretni. A magyar papírok még mindig alulértékeltek, de a diszkont 2024-ben már csökkent, most a lengyelek lógnak ki azzal, hogy a kedvező fundamentumok ellenére a papírok nagy része gyengén muzsikált tavaly. Ott idén is lesz növekedés, a makropálya biztató, ha közelebb kerül az orosz-ukrán háború lezárása, jót tehet az egész régiónak, de különösen a lengyel papíroknak.

2025-ben a legtöbb fejtörést a Trump-trade okozhatja. Fotó: Pexels / Karolina Grabowska

De ez már részben Trump-trade, sok múlik rajta békeügyben is, holott azt tényleg senki se tudja, hogy mit vált be ígéreteiből és mi újat talál még ki a notórius hazudozó, aki amúgy nem túl szimpi gátlástalan pénzemberekkel és agyhalott összesküvés-hívőkkel szereti körbevenni magát.

Abban bízhatunk, hogy őt csak és kizárólag a személyes sikere, a saját megítélése érdekli, ezt pedig szereti nem csak szavazatokon, hanem a tőzsdeindexek változásán is mérni.

Ha valami eszement nagy baromságára beint a Wall Street, azt az esést érdemes lesz megvenni, mert korrigálni fog és amúgy is közel lesznek a félidős választások, Trump népszerűtlen intézkedéseket se fog hozni dögivel. Hamar közel kerül ő is a béna kacsa állapothoz és lehet, hogy ez a legjobb forgatókönyv.

Volatilis piacokra lehet tehát számítani, rövid távú kereskedők előnyben. Akinek ez nem megy (ők alkotják a nagy többséget), ott a 6-7 százalékos magyar és a 3-4 százalékos amerikai állampapír. Hosszú távon persze szinte mindig jó döntés az ücsörgés minőségi részvényekben, de miért ne bízzuk a pénz egy részét olyan arcokra, akik valóban megtalálják a félreárazásokat, illetve a rövidebb távú trendeket is érzik, ki tudják használni?

Mint mindig, de most különösen érdemes azokra a kiváló hazai portfóliómenedzserekre támaszkodni, aki már bizonyítottak, hadd biggyesszek a januári magazinban megjelent, róluk szóló cikk végéről egy részt ide, ennek a cikknek is a végére.

„Természetesen minden abszolút hozamú alapnál vannak hosszabb-rövidebb lejtmenetek, amikor a piac más irányt vesz fel, mint amire a portfóliómenedzser számít. Már csak ezért se szabad rövid hozamok alapján ítélni. A 3 éves hozamnál többet mond az eszközérték változékonysága és a pocsék piaci körülmények között mutatott teljesítmény. A kisbefektetőknek célszerű a legjobb portfóliómenedzserekből is portfóliót építeniük, tehát több, legalább 5 meggyőzően teljesítő alap között megosztva a pénzt porlasztani a kockázatot.”

Keresd a januári Forbes magazint az újságárusoknál. Itt tudsz belelapozni, itt pedig akár online is megveheted a lapszámot:

The post Itt már csak az igazán bátorak vesznek forintot appeared first on Forbes.hu.