Hollywoodi mosoly, piros hózentróger, lehengerlő lendület és egy ötmilliárdos autó- és motorgyűjtemény Dörgicsén. Itthon rendszeridegen, oroszellenes családból származó, elutasított orvostanhallgató, kétkezi-munkás volt – csak menekülő emigráns lehetett. A tengeren túl életpályát, magánpraxist, professzori rangot és luxusingatlan-birodalmat épített, majd a harmincezer magyar gyermeket eredményező hazai lombikklinikát. Milliárdos orvos és feltaláló, aki ma már nyugdíjas, de mindennap sportol, úszik, versenyvitorlázik, céget és múzeumi tárlatot vezet, verseket ír. A világhírű Kaáli Nagy Géza portréja.
„Micsoda fordulatos életem van, látja: az USA-ban orvosprofesszor lettem, itt meg Magyarországon egész délelőtt diktálnak nekem”. Cinkosan nevet össze egy pirospozsgás, élénk asszonnyal, majd a nevét kéri, kinek dedikálhatja a portrékönyvet. A másfél órás autómúzeumi tárlat beugrója nem csupán egy humoros vendégelőadó, hanem maga a gyűjtemény tulajdonosa.
Három perc alatt vesz le a lábáról mindenkit, aki hallgatja. Nem láttam még olyan múzeumtulajdonost, akihez csapatosan tinédzserfiúk, fiatal nők, családok és nyugdíjas-csoportok is lelkesedéssel állnak sorba egy-egy fotóért.
Kaáli Nagy Géza professzorhoz viszont megéri sorban állni.
A magyar és amerikai állampolgárságú szülész-nőgyógyász az Egyesült Államokban – sőt, világszerte – Steven G. Kaali néven ismert. A New York-i Albert Einstein Orvostudományi Egyetem klinikai professzora, a laparoszkópos műtéti eljárásokat megkönnyítő orvosi műszer, az optikális trokár feltalálója, a magyarországi Kaáli Intézetek és a dörgicsei Kaáli Autó-Motor Múzeum alapítója. A múzeumé, ami miatt az elmúlt két-három évben – mint mondja – életében korábban sosem tapasztalt rajongást és közvetlen szeretetet kap.
„Abban a korban vagyok, amikor az ember már szeret emberekkel beszélgetni”
– foglalja össze a dörgicsei tárlaton való állandó szereplésének okát. És rögtön meséli is az élményeit a megelőző néhány napból, hogy kik, milyen személyes történetekkel, emlékekkel, kérdésekkel és panaszokkal mentek el hozzá. Valószínűleg ezekért a találkozásokért csinálja.
Prof. Dr. Kaáli Nagy Géza gyűjteménye egy (aprócska) részével // Fotó: Sebestyén László / Forbes
A múzeum nyáron a hét minden napján nyitva van, de csak előre regisztrált látogatók mehetnek a háromóránkénti, létszámkorlátos tárlatokra. A legtöbbre a professzor is beugrik néhány szóra. Van, aki kifejezetten azért megy el megnézni a dörgicsei múzeumot, hogy ott beszélhessen annak híres tulajdonosával, például reprodukciós kérdésekről. A lelkesedés tényleg nem csak az autóknak szól, bár vannak olyan látogatók is, akik nem leplezik meglepettségüket, amikor kiderül, ki hozta létre a múzeumot. A híres Kaáli prof.
A világhírű magyar orvos, akinek kutatási területei az endoszkópia, valamint az asszisztált reprodukció. Utóbbinak hazai intézményrendszerét, illetve a magyarországi lombikeljárások módszertanát és két évtizedes fejlesztését is sokan az ő nevéhez kötik. A Kaáli Intézeteknek köszönhetően mintegy harmincezer gyerek született meg Magyarországon 1992 és 2018 között. Ennyi család biztosan közvetlenül is kapcsolódik itthon a Kaáli vezetéknévhez. Ahhoz a névhez, amihez ugyanakkor tizenegy amerikai orvosi szabadalom fűződik, melyek közül a professzor hatot a Johnson&Johnson orvostechnikai óriásnak adott el, ötöt pedig a Cornell Egyetemnek adományozott.
Milliárdos, nyugdíjas, mégis mindennap dolgozik, sportol, úszik, versenyvitorlázik – céget, csapatot és tárlatot vezet. És mostanában egyre erőteljesebb a közéleti szerepvállalása is. Mióta ugyanis a magyarországi lombikeljárások csúcsintézményeit, a Kaáli Intézetek országos hálózatát az állam megvásárolta, az örökmozgó professzor egyre nagyobb aggodalommal figyeli a soft power módszerekkel kikényszerített államosítás következményeit. Hátra dőlhetne, de úgy érzi, kötelessége, hogy az édesapja után elnevezett intézménye, azaz orvosi életművének magyarországi lába ne váljon porrá az államosítás oltárán.
Hogy egy ilyen ember miért nem ül inkább a hatalomgyakorlók körében, kitüntetve, Magyarország büszkeségeként mutogatva? Egyetlen „bűne” talán éppen az, ami egy politikai rendszerrel korábban az édesapjának is volt a kommunista ideológia hazai gyakorlóival szemben: szabad individuum, nem függ sem tőlük, sem semmiféle politikai párttól, pártkatonától, de még eszmétől sem. Csakis a saját tehetségére és szorgalmára, a jó értelemben vett, és meglehetősen bőséges képességeire és furfangjára hagyatkozik.
Ahogy dörgicsei birtokán furikáz körbe a golfautóján, egyre határozottabb a meggyőződésem, hogy ebben, az apjától átvett, klasszikus értelemben vett karizmában és maximalizmusban gyökerezik Kaáli Nagy Géza sikere, hírneve, 81 éve töretlen elszántsága és lendülete – ahogyan valószínűleg irigyei utálatának csírája is. Leplezett ámulattal hallgatom, miközben ő büszkén kalauzol el fordulatos élete eleven, korántsem befejezett tárlatán.
És aztán nem volt megállás
Méghozzá egy igencsak impozáns helyszínen. A Balaton legérintetlenebb, északi partvidéke szinte giccses festményként terül el alattunk. A múzeum valójában egy épületkomplexum, több ház, gigantikus garázskapuk, parkosított kert. Mindenről ordít a minőség és a tudatosság.
Fotó: Kaáli Autó-Motor Múzeum
Korán érkezünk, fél kilenc van. Családok, oldtimer-rajongók, magyarok és külföldiek zsizsegve várakoznak a kapunyitásra. Sebestyén Laci fotóssal egymásra nézünk: mi a fene történik itt? Azért ez mégsem a római Szent Péter tér, miért gyülekezik a turisták tömege vasárnap reggel egy múzeum nyitása előtt Dörgicsén!?
A professzor kollégáit nem lepik meg a vasárnapi újságírók sem, gyakorlottan avatnak be a részletekbe. A gyűjteményt 50 fős csoportok nézhetik meg, tavasztól őszig minden nap telt ház van, sőt, az online meghirdetett időpontok általában egyetlen óra alatt betelnek.
Mire a koránkelő látogatócsoport elindulhat, mi már a garázskapun át kerülünk. Előzőleg láttam persze fotókat az autómúzeumról, nem is vagyok eszeveszett kocsirajongó, beérve mégis a hatása alá kerülök a látványnak. Ford Model T, Plymouth 30U, Rolls-Royce Silver Shadow, Bentley Continental R, Aston Martin V8, BMW 502, Cadillac 62, Mercedes-Benz 190 SL, Porsche 356B, és a Ford Mustang. Csak néhány típus a gyűjteményből. Az összes kiállított darab üzemképes – és eredeti, újszerű vagy felújított, restaurált állapotban van.
Az ikonikus vörös Mustangot a professzor kollégája be is indítja a kedvünkért. A jármű magyar tervezőinek dedikált szentély mögött amerikai „gyorsvendéglőt” is berendeztek. Olyat, amilyet még Amerikában is csak a 66-os út mentén láttam: működő, korhű zenegéppel, Coca-Cola automatával, ikonikus bútorokkal.
A professzor igazi maximalista: ahogy 140 darabos járműparkjának minden autója, úgy amerikai zenegépe is működik // Fotó: Sebestyén László / Forbes
A 140 darabból álló gyűjteményt eredetileg kizárólag a professzor barátai, ismerősei látogathatták, de 2020 szeptemberében úgy döntött, megnyitja a kapuit, hogy a veterán járműrajongók és más érdeklődők is elmerülhessenek vele az amerikai álomban. Na meg a megelevenedő szocializmusban, hiszen a korszak járműveit külön szekcióban szintén összegyűjtötte.
„Mindent, amit csinálok, szeretem tökéletesre csinálni”
– mondja később.
Az autómúzeum története azzal kezdődött, hogy néhány autóját és a Harley-Davidson motorkerékpárját hazahozattta Amerikából, majd elhatározta, hogy felvásárolja melléjük édesapja egykori motorjait és autóit. „És aztán már nem volt megállás.”
Az apa, a fiú és a rendszer
Orvoscsaládba született Gyulán 1943 januárjában, de sokat költöztek, Budapest ostromát is a szemkórház óvóhelyén vészelték át. Édesanyja, Anna 25 évvel fiatalabb volt a férjénél, a népszerű békéscsabai szemész főorvosnál, Dr. Kaáli Nagy Sándornál.
„Apám gyűlölte az oroszokat, ezért rendszerellenesnek minősítették, és hamis vádakkal be is börtönözték. Miután korábbi családi kapcsolatainknak és anyám elszántságának hála kiengedték, körzeti orvos lett egy kis faluban, csak 1956-ban, 60 évesen térhetett vissza a szemorvosláshoz Orosházán” – meséli a professzor.
A Kaáli-életműben az édesapa személye központi elem: valahogy minden róla szól, tőle ered, ahogyan a hazai lombikfellegvárat jelentő intézet neve is. Hiába ugyanis a koncepciós bebörtönzés utáni felmentés, hiába a gyakran változó, mégis stabilitást és értékrendet adó életvitel, a három Kaáli-gyerek – a legidősebb a professzor, egy öccse és egy húga van – boldogulását meglehetősen akadályozta az apai múlt.
A rendszer felemásan közelített a családhoz. Így, noha Kaáli Nagy Géza jó eredménnyel végezte el a középiskolát, tornázott, atletizált, beállította a rúdugrás helyi rekordját Orosházán – nem vették fel a Szegedi Tudományegyetemre.
„Érettségi után segédmunkásként dolgoztam egy teherautó-szerelő műhelyben, aztán a baromfi-feldolgozóban, a Barneválban. Ott egy pártkapcsolatokkal rendelkező melós megígérte, hogy segít bejutni az egyetemre.”
És meglepetésére így is lett: protekciós sikerrel járt, felvették. Keményen hajtott, hogy a diplomája meglegyen. Ám a rendszer az egyetemi évek alatt is kimutatta foga fehérjét: a magyar felsőoktatás is hemzsegett az igazságtalanságtól, a nepotizmustól és a korrupciótól, így a Kaáli gyerekekben érett, hogy elmenekülnek „ebből az igazságtalan és számunkra jövőtlennek látszó közegből.”
Orvosi diplomájával a kezében Kaáli Nagy Géza 1968-ban hat állásra adta be a jelentkezését Magyarországon, de mindenhonnan elutasították. Végül a csongrádi szülőotthonba került, és közben tartalékos tiszti képzésen vett részt. Mialatt pedig a katonai szolgálatát teljesítette, a szülei és az öccse engedéllyel kiutaztak Ausztriába, ahonnan testvére már nem jött haza.
„A leszerelésem után én is nekiindultam, és kalandos körülmények között, egy IBUSZ-társasutazást kihasználva, előre eltervezetten elhagytam az országot. Jugoszlávián keresztül előbb Olaszországba mentem, onnan Bécsbe. Ott találkoztam az öcsémmel, és attól kezdve együtt szerveztük a menekülésünket az Egyesült Államokba. 1969. december 1-jén szállt le velünk a repülő New Yorkban.”
Emigráns labortechnikusból dollármilliomos
Mikor a kitüntetéseit felsorakoztató vitrinekkel teli folyosón sétálva az amerikai orvosi és tudományos karrierjéről kérdezem, gyorsan leint: nem volt azért az olyan egyszerű. Alapos nyelvtudás és honosított diploma híján kezdetben csak labortechnikus lehetett az Egyesült Államokban, és éjjel-nappal készült a nosztrifikációs vizsgára, hogy kint is elismerjék orvosnak.
Hamar letette a vizsgát, de nem ennek köszönhette elhelyezkedését, hanem annak, hogy tenisztehetségével értékes kapcsolatokra tett szert, történetesen orvosokkal is. Évek kellettek ahhoz, mire szülész-nőgyógyász rezidensként munkába állhatott a Cornell Egyetem gyakorlókórházában, ahol 1975. március 1-jén kapta meg a végleges kinevezést.
„Innentől már beindult a szekér. Magánrendelőt nyitottam, volt olyan időszak, amikor négy helyen dolgoztam. 1972 és 1983 között hatezer gyereket segítettem a világra”
– idézi fel. A róla szóló portrékönyvből az is kiderül, hogy addigi, évi mintegy 15 ezer dolláros jövedelme hirtelen ugrott két-háromszázezresre, de nem változtatott életmódján, nem költözött nagyobb lakásba, éveken át csak dolgozott és megtakarított. Nem nehéz kiszámolni, hogy néhány év alatt magyar emigránsként dollármilliomos lett, ám, mint meséli:
„továbbra is jövedelmemnek legfeljebb tíz százalékát költöttem el, a pénz többi része ment a bankba.”
A legidősebb Kaáli gyerek tehát New York legnagyobb endoszkópos nőgyógyászati praxisát építette ki szakmai mentorával, Robert Landesman professzorral. Közben mérnök végzettségű öccse, Sándor – becenevén Suna – egy manhattani építészirodában dolgozott műszaki rajzolóként. Suna egy szintén emigráns magyar orvos fiának köszönhetően végül a végzettségéhez illő munkát kapott, de vállalkozni közösen kezdtek el a Kaáli testvérek.
Minden pénzüket ingatlanokba fektették, amikre aztán egyesével építkeztek, értékesítettek, majd újabb telket vettek, és újabb házakat húztak fel. Immár 40 éve luxusingatlanokat építenek Amerika egyik leggazdagabb városában, a New York felett, az óceánparton fekvő Greenwichben.
A professzor szerint ez az üzlet sem ment rosszul, de amerikai viszonylatban is jelentős vagyonát főként orvosi szabadalmainak köszönheti, amelyekkel már évtizedekkel ezelőtt az amerikai Forbes hasábjain is cikkeztek róla.
A professzor a róla és találmányáról megjelent amerikai Forbes-cikk részletét megmutatva azt is elárulta, majdnem fél napig készült a fotó, amin aztán magára sem ismert // Fotó: Sebestyén László / Forbes
Tudta, hogy többet ér
Orvosi pályája Amerikában szárnyalt, 1977-ben meghívást kapott a Columbia Egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikájára, később az Albert Einstein Egyetemre. Egyre több laparoszkópos műtétet végzett, a nyolcvanas évek közepén pedig, amikor magánpraxisa fejlesztéséhez megvett egy nőgyógyászati magánklinikát, a szolgáltatásaik körét kibővítették a néhány évvel azelőtt indult lombikbébiprogrammal.
Nem közvetlenül a reprodukciós eljárásokkal kapcsolatos, hanem a laparoszkópiás műtétek mindegyikét érintő felismerést tett. Magyar leleményességnek is elkönyvelhető gyakorlatiassággal találta fel a műtéti szövetkárosodást, így számos műhibát – és műhibapert – kiküszöbölni képes opti-trocart, azaz az optikális trokárt.
A professzorról szóló portrékönyvben nemcsak az ötlet megfogalmazódásáról, a prototípus legyártásáról, hanem a villámsebességű szabadalmaztatásról is mesélt bővebben. Ahogy arról is, ahogyan meglehetős hidegvérrel visszautasította a Johnson&Johnson egymillió dolláros csekkét, amit a találmány érintő szabadalmakért kínáltak. Környezete hüledezett, ostobának nevezték, de ő magabiztos maradt: tudta, hogy ez sokkal többet ér.
Néhány hónap múlva meg is kapta tőlük az ötmillió dollárról szóló ajánlatot, amit már azonnal elfogadott, és postafordultával megérkezett a pénz is.
„Én meg büszkén mosolyogtam magamban, hogy mégiscsak igaz az az amerikai mondás, hogy squeaky wheel gets the grease, vagyis nyikorgó kerékre kenik a zsírt.”
Hazudik, aki azt mondja, nincs honvágya
Őt hallgatva nem tudom nem észrevenni, hogy a professzor számára a világhírnév, a jómód, de még négy-öt munkahely sem volt elég. Ő Magyarországon akart valaki lenni, itt bizonyítani – talán azt, hogy egy egész rendszer tévedett, amikor kilökte, elüldözte.
Honvágya volt, sőt azt vallja, hazudik, aki azt mondja, hogy nincs. Pedig földijét, egy orosházi magyar orvosnőt, Gulyás Olgát vette el feleségül, és három gyermeküket is magyarként nevelték fel Amerikában. Így, miközben az Egyesült Államokban egy lombikbébi-beavatkozásért 10-15 ezer dollárt is fizettek a szó minden értelmében gyarapodó pácienskörében,
a professzor úgy döntött: évtizedes munkájával megkeresett pénzét hazahozza, hogy létrehozza a Kaáli Intézetet.
Két év tervezés, és rengeteg befektetett tőke ment el, az intézmény mégis évekig veszteséges volt – noha már 1992-ben mintegy 90 ezer forintért lehetett igénybe venni a lombikeljárást. Miközben ez Magyarországon a kevesek luxusának számított, valójában akkori árfolyamon is azt jelentette, hogy a tizedébe került a lombik itthon, mint az Egyesült Államokban.
A Kaáli Intézet pedig már az első évében országos hírnévre tett szert, a lombik szinte forradalomnak számított: a korábban meddő párok számára, és azoknak is, akik – egyebek mellett – Isten akaratának megmásításával vádolták Kaáli professzort.
„Láttam a jövőt! Köszönöm az előfutárainak”
– írta ugyanakkor az üzenetet Göncz Árpád köztársasági elnök a Kaáli Intézet vendégkönyvébe a megnyitó után. Egyre többen hittek benne itthon, ami a professzort hajtotta is abban, hogy elhozza a jövőt – mind orvostechnikai, mind tudományos értelemben – Magyarországra.
„Akik nem a betegek érdekeit tartják szem előtt, azok rossz oldalon állnak. Én mindig a jó oldalon igyekeztem állni.” // Fotó: Sebestyén László / Forbes
Miközben a költséges eszközökkel, képzésekkel, magas fizetéssel építgette csapatát, sokan megkérdőjelezték épeszűségét. Magyar befektetőivel is összeveszett – később ki is vásárolta őket –, és kétlaki életet alakított ki New York és Budapest között.
„Amilyen nehezen sikerült nyereségessé tenni, olyan eredményesek voltunk szakmailag: már az első négy évben több meddő házaspárt segítettünk gyermekhez, mint az ilyen beavatkozásokkal foglalkozó hat állami kórház tíz év alatt összesen.”
Meséli, az volt a célja, hogy olyan szemléletet alakítson ki Magyarországon, ami neki amerikai állampolgárként, amerikai orvosként és vállalkozóként természetes volt. Egy szemléletet, amit azzal a sztorival foglalt össze, hogy amikor az intézet berendezéseit válogatták, megszabta: az asztalok mérete akkora legyen, hogy a beteg és az orvos segítő keze – anélkül, hogy felállnának – az asztal felett, középvonalban találkozzon.
Kaáli professzor módszereit forrásaink közül néhányan akarnoknak, parancsolgatónak, mások viszont beteg- és szolgáltató szempontúnak és példamutatóan kitartónak nevezték. Ő Dörgicsén mosolyogva csak annyit mond:
„Akik nem a betegek érdekeit tartják szem előtt, azok rossz oldalon állnak. Én mindig a jó oldalon igyekeztem állni”.
Az érintett családokkal közösséget, a szakmával – akár közös beszerzésekre és szakmai diskurzuson túli – versengő, valódi piaci együttműködésre építő, dinamikus reprodukciós hálózatot épített Magyarországon. Sok irigye és ellenlábasa, sértett egykori kollégája kövezte ki az útját, de még többen, legalább harmincezren köszönhetik neki a gyermeküket, sokan pedig az életet adó hivatás iránti elkötelezettséget.
Betegen adta el, egyre jobban bántja
Tudom, hogy okkal mondott igent az interjúra, céllal hívott meg Dörgicsére. A lehengerlő, laza, humoros Kaáli Nagy Gézának valami végig érezhetően, láthatóan fáj. Nem fizikai fájdalom ez, 81 évesen lendületesebben mozog, mint sok harmincas. Lelki fájdalomról van szó.
Mikor leülünk a Fehér Házban található karosszékek reprodukcióira az amerikai emlékházában, megkérdezi, be van-e kapcsolva a diktafon. Bólintok. Jó, mondja, és elkezdi mesélni az államosítás, a Kaáli Intézetek eladásának történetét.
Talán a legjelentéktelenebb epizód lehetne Kaáli professzor életének filmjében egy méltán ismeretlen Rétvári Bencével folytatott levélváltás, ő mégis szó szerint idézi az államtitkári szavakat. Ahogyan az Orbán Viktornak írt nyílt leveleit is.
A professzor egy kézbetegségtől gyötörve, kezelései alatt, azzal az ígérettel adta el – az adófizetők számára drágán, piaci áron, ám az összeg a nemzeti vagyonkezelő utasítására nem nyilvános – a Kaáli Intézetek országos hálózatát, hogy a magyar kormány Európa legszínvonalasabb reprodukciós intézményrendszerét hozza létre. Noha tudta, ő maga nem függ semmiféle politikai hatalomtól, felismerte a törvényhozók mindenkori túlerejét.
Sorra veszi a nyilatkozatokat, a számokat, adatokat, tényeket. Felidézi azt is, hogy aznap, amikor az államosítás végül megtörtént, 2019. december 19-én Novák Katalin még családügyi államtitkárként tartott sajtótájékoztatót, ahol kijelentette: az emberi élet nem üzlet.
A sors különös fintora, hogy Kaáli Nagy Géza apjának 1944-es, Gyulán történt elítélésében az ellene való hangulatkeltés is szerepet játszott, melynek egy, ma különösen pikánsan ható epizód volt az alapja. Kaáli Nagy Sándor ugyanis összetűzésbe keveredett egy gyulai banki ügyintézővel, amikor az hangosan megjegyezte: „Látom, jól megy az üzlet, főorvos úr!” Erre a professzor édesapja egy pofon kíséretében azt felelte:
„Jól jegyezze meg, hogy az orvosi hivatásom nem üzlet!”
Magyar családregénybe vagy amerikai mozifilmbe egyaránt illene ez az összecsengés. Amiből már azt is tudom, hogy Kaáli professzor, a név világhírű viselője, a milliárdos feltaláló, a tekintélyes orvosprofesszor azért hívott Dörgicsére, hogy elmondhassa, valójában kinek üzlet az emberi élet, és kinek nem.
A Kaáli Nagy Géza professzorral készült interjú a Forbes magazin szeptemberi számában lesz olvasható.
Kiemelt kép és fotók: Sebestyén László / Forbes.
The post Itthon egyetemre sem akarták felvenni, Amerikában dollármilliomos lett appeared first on Forbes.hu.
