Az előrejelzések alapján a maximum idén 12-én, magyar időben kora délutánra esik, vagyis inkább a 12-én esti időszakban várhatunk nagyobb aktivitást. Azonban ezt ellensúlyozhatja az, hogy az 51 százalékos megvilágítású Hold ekkor még némiképp zavaró fényforrásként a délnyugati ég alján jár. A Hold 23 óra körül nyugszik, utána egészen pirkadatig szerencsénk lehet a sötét éggel, a csillagászati szürkület hajnal fél 4 felé kezdődik.
A Perseidák nem olyan nagyon szűk maximumot produkál, hogy ez a néhány óra akkora eltérést jelentsen, ezért mindenképp érdemes egész éjjel figyelni őket. Sőt, a szakértők javaslata az, hogy már a maximum előtt és után következő éjszakákon is érdemes lesni a hullócsillagokat.
Ez idén különösen azért is igaz lehet, mert 11-ről 12-re virradó éjszaka, főként hajnalban már jelentős aktivitás várható a magasan álló radiáns miatt is.
A megfigyelésre szánt időt tudjuk egy kicsit az aktuális időjáráshoz is igazítani emiatt.
Minden évben felmerül, hogy vajon hány meteorral is találkozhatunk ilyenkor. Az elmúlt években a megszokottnál kevesebb volt a meteorszám, főként a nagy fényességű tagok hiányoztak. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek ilyenek, hanem azt, hogy mondjuk az éjszakai 15 helyett csak 6-7-et láthatunk.
Ezt erősítik a hosszú távú előrejelzések is, amelyek a Perseidák szülője, a Swift-Tuttle üstökös korábbi napközelségei során hátrahagyott por alapján készülnek. A por évről-évre vándorol, nemcsak egyszerűen kering a Nap körül, hanem különböző hatások miatt áthelyeződik, csomósodik, vagy épp ritkulnak a korábban kialakult csomói.
E változások egy része viszonylag jól kiszámítható, így az előrejelzések is elég megbízhatóak. Ez azonban azt jelenti, hogy sajnos még pár évig visszafogottabb lesz sokak kedvenc augusztusi meteorraja.
Míg egy átlagos évben a csúcs idején 50-70 meteort láthatunk óránként ez most picit alacsonyabb, 40-50 rajtagot jelent. Természetesen ezt a mennyiséget csak akkor látjuk, ha sötét és felhőtlen égen követjük az eseményeket.
A Perseida meteorok látszólag a Perseus csillagkép feletti égrészről indulnak ki, de az egész égbolton bárhol feltűnhetnek. Viszonylag gyors meteorok, emiatt a halványabb rajtagok a fotóinkon kevésbé fognak meglátszani. Jellemző e rajra az, hogy a meteorok színe vörös-zöld átmenetes, ezt különösen a fényesebbeken lehet észrevenni. Fotón igen jól megmutatkozik ez a jellemző.
A radiáns az esti órákban még nincs túl magasan, emiatt kevesebb meteor jut egünkre, azonban ezekre jellemző lehet, hogy igen hosszú utat járnak be, emiatt látványosak. Éjfél felé már 35 fokon jár a radiáns, hajnali 3 felé pedig már 55 fokon. Ez a hajnali idő már csak azért is jó, mert ekkor a keleti égen már szépen látszik például az Orion csillagkép is, és kis szerencsével néhány „jól elhelyezett” meteort is megörökíthetünk így.
The post Jönnek a Perseidák 12-én éjjel first appeared on National Geographic.
