Nagy reményekkel vágtam bele a KARMA: The Dark World végigjátszásába, de alighanem utolért engem is az ok-okozat mára legendás kölcsönhatása – nem teljesen azt kaptam, amit vártam.

Őszinte leszek: a KARMA: The Dark World tesztjét úgy vállaltam be, hogy vajmi keveset tudtam a játékról, nem néztem utána tüzetesebben, mondván majd úgyis magával ragad a sztori meg a gameplay. A hangulat az előzetes anyagok alapján rendben volt, de ami egyértelműen lenyűgözött, az a grafika volt. Látványban szinte egy AAA játék idéződött meg, úgyhogy az egész csomag volt annyira vonzó, hogy felkeltse az érdeklődésemet, még olyan áron is, ha netán a végén valami Kojima féle szürreális maszlagba is kerülök.

Hát pedig nagyjából így is lett. A sztori egy alternatív valóságba visz, azon belül is 1984 NDK-jába (lehet a fiatalok kedvéért ki kell írnom, hogy Kelet-Németország). Az évszám akár egy tisztelgésnek is felér, ugyanis az Orwelli világhoz nyomokban hasonló nyomasztó valóságot élhetünk át – itt egy Leviathan Corporation nevű cégé a hatalom, akik megfigyelik és irányítják a nép dolgozó fiait. Ebben a közegben mi ezen cég egyik nyomozóját alakítjuk, aki képes mások elméjében kurkászni és persze hogy előbb-utóbb bele is fut egy méretes összeesküvésbe, ahogy az már csak lenni szokott.

Mint látható, a KARMA: The Dark World története nem feltétlenül eredeti, ezt a készítők azzal próbálták ellenpontozni, hogy a végletekig megtekerték, gondolván hogy a furcsa az biztos jó. Vállalom, hogy kisebbségben leszek és a műfaj rajongói kővel dobálnak majd, de nekem nem igazán sikerült a beleélés, hamar elvesztettem az érdeklődésem és már csak a becsület vitt előre a végigjátszásnál. Na de nézzük is a játékmenetet…. ami gyakorlatilag egy “sima” sétaszimulátor, annak minden előnyével és hátrányával.

Előnye, hogy elakadni nem nagyon lehet, de nekem így is sikerült kétszer is. Lehet, hogy egyébként sem voltam különösebben a játékra hangolódva, de úgy éreztem néhány puzzle esetében, hogy nem különösebben logikusak, vagy csak nagy árat fizet, ha valaki nem elég figyelmes apró részleteket tekintve. Merthogy hintek csak minimálisan akadnak. A stílusra nézve szokásos előrehaladást (dialógusok, triggerelt történések) néhány egyéb játékmechanika is színesíti – akadnak menekülős részek, lopakodás, sőt egymásba loopoló végtelenített szobák is.

Hátránya, hogy nem különösebben izgalmas, kötött az út és nagyjából 5-6 óra alatt véget is érhet. A történésekbe mélyebben nem mennék bele, de meghökkentő lesz több oldalról is, ami az alapján, hogy ez is volt a cél, talán pipa. A végére azonban győz a sablonosság, így különösebben nagy elégtételt vagy katarzist senki nem fog átélni. Cserébe viszont beszélhetünk a KARMA: The Dark World prezentációjáról, mert az legalább rendben van. Az Unreal Engine 5 teszi a dolgát, így a látvány tetszetős, aki meg még vevő is a szürreálra, az biztosan jól érzi majd magát (részemről sajnos nem volt elég hogy David Lynchen edződtem, vagy hogy az egyik pályaszakasz nagyjából a Twin Peakset idézi meg a piros függönyeivel).

Alapjában véve lehet, hogy egy picikét szigorú vagyok, a műfaj rajongói nyugodtan adjanak hozzá egy (de akár két) pontot is a végeredményhez, de azt azért azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy nem lesz mindenkinek ínyére a játék. Jobbára a stílus szerelmesei fogják egyértelműen megtalálni a számításukat, de nekik is talán érdemes egy leárazást megvárni, mert olyan szintű faktor azért nincs az egyenletben, ami miatt rögtön meg kellene rohamozni a digitális áruházakat.

Értékelés: 6/10
Fejlesztő: POLLARD STUDIO LLC
Kiadó: Wired Productions, Gamera Games
Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S