A tengerbe torkolló gleccserek hátrálásukkal, olvadásukkal hozzájárulnak a tengerszint emelkedéséhez, a hátrálási folyamatok viszont a körülményektől függően változhatnak. Ahhoz, hogy pontosabban tudjuk előrejelezni a tengerszint emelkedését, meg kell érteni ezeket a körülményeket és a pontos hatásaikat. Egy nemzetközi összetételű kutatócsoport légifelvételek és műholdas felvételek, mérések alapján vizsgálta meg a Hektoria-gleccser változásait.
A Nature Geoscience folyóiratban közzé tett eredmények szerint a gleccser tízszer olyan gyorsan hátrált, mint az átlag. Azok a gleccserek, amelyek feltámaszkodnak a tengeraljzatra, évente maximum pár száz méterrel válnak rövidebbé emiatt.
A felvételek alapján a Hektoria-gleccser 2022 novembere és decembere között naponta 800 métert hátrált, és e két hónap alatt összesen 8,2 kilométerrel vált rövidebbé a jégfolyam.
A mérések alapján a hátrálás időszakában a régióban számos földrengést is regisztráltak. A szeizmográfok által rögzített rezgések jellemzői pedig arról árulkodtak, hogy ezeket a vibrációkat a tengerfenékre feltámaszkodó jégfolyam borjadzása okozhatta. A kutatók szerint ez egy speciális, átmeneti állapotnak köszönhető, így annak lehettek épp tanúi, amint a gleccser elveszítette stabilitását.
Ha egy gleccser feltámaszkodhat a tengerfenékre, akkor annak súrlódása fékezi a mozgását, ezzel egyenletessé teszi a gleccser sebességét is. Ugyanez a helyzet azokkal a gleccserekkel is, amelyeknek elvégződése a tengervíz felszínén lebegő jégnyelv – itt az akadálytalan úszás teszi egyenletessé a mozgást. Van azonban egy köztes állapot: amikor a feltámaszkodó gleccser olyan régióba ér a tengerfenéken, ahol majdnem sík az aljzat, elkezdi elveszíteni a támasztékát.
A tengervíz képes behatolni a gleccser alá, mozgatja azt például az árapály révén. Amikor az ilyen helyzetbe került gleccser vékonyodni kezd (és ezzel könnyebé is válik), akkor a hatások hirtelen változhatnak, hirtelen megemelkedhet a gleccser vége. Repedések alakulhatnak ki benne, nagyobb darabok válhatnak le róla – ez a borjadzás.
Amikor egy ilyen átmeneti állapotú gleccsernél ez a folyamat megindul, az dominószerűen egyre hátrébb és hátrébb bekövetkező újabb borjadzást eredményez. Ez azután felgyorsítja a gleccser mozgását, és elvezethet az olyan extrém eseményekhez, amit a Hektoria-gleccser esetében tapasztaltak.
A gleccserek stabilitása tehát nagyban függ attól is, hogy milyen a tengerfenék domborzata alattuk. Ahol a Hektoria-gleccserhez hasonlóan sík az aljzat, ott is lehet számítani arra, hogy hasonlóképpen instabillá válik majd a gleccser.
Azt, hogy egy gleccser milyen típusba tartozik (rögzült, lebegő, vagy az instabilitást magában hordozó) a távérzékelési mérésekből lehet kikövetkeztetni. Míg egy rögzült gleccser nem fog együtt emelkedni és süllyedni az árapállyal, egy lebegő ezt szép nagy magasságváltozásokkal mutatja meg. Az instabil gleccsereken az árapály hatása már kimutatható, ám kisebb emelkedések-süllyedések jellemzik, mint a szabadon lebegőt.
The post Két hónap alatt 8 kilométert hátrált egy antarktiszi gleccser first appeared on National Geographic.
