Sir Ernest Shackleton 1914-ben kelt útra a nemrégiben megvásárolt, és kimondottan sarki körülményekhez tervezett, 1912-re megépített Endurance fedélzetén a déli sarkvidékre. A hajót kora legerősebb fából készült hajói közt tartották számon, talán csak Nansen hajója, a Fram volt ellenállóbb a vélekedés szerint.

Az 1914-17. közti Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció célja az volt, hogy az Antarktikát a szárazföldön átkelve szeljék át – azonban a terv nem sikerült, mivel az Endurance el se érte a kontinenset, a jég fogságába esett és 1915 novemberében összeroppant. A legénységnek gyalogosan, majd csónakokon kellett menekülni, végül az Elephant-szigeten megvárni a segítséget.

Shackleton és öt társa innen indult segítségért az örökké viharos Déli-óceánon, egy nem egészen 7 méteres mentőcsónakkal, amelyet nem nyílt tengeri útra terveztek. 1300 kilométert tettek meg benne Déli-Georgia szigetéig. Több próbálkozás után, végül augusztusban sikerült a teljes legénységet épen kimenteni. A kontinens túloldalán, az expedíció másik felét alkotó csapat erről nem tudott semmit, ők végül 1917-ben térhettek haza.

Az Endurance maradványait 2022-ben sikerült megtalálni, a hajót sikerrel felkutató expedíció része volt a finn Aalto Egyetemének jégmechanika professzora és sarkvidék-technológia kutatója, Jukka Tuhkuri is.

Most az ő tollából született meg egy tanulmány, amelyben azt vizsgálta felül, hogy voltaképp mi is vezetett az Endurance katasztrófájához. A közhiedelem szerint a hajó gyenge pontja a kormánylapát volt, és ennek volt köszönhető, hogy elsüllyedt. A kutató azonban a korabeli naplókat, levelezést és a hajó műszaki elemzését is összesítő munkájában más eredményre jutott.

Az Endurance távolról sem volt a kora legerősebb sarki hajója, sőt, a szerkezeti gyengeségeivel Shackleton is tisztában volt – mégis útnak indult vele.

A legegyszerűbb szerkezeti elemzésből is kiderül, hogy hajót egyáltalában nem az olyan nyomásviszonyokra tervezték, amelyeket a tengerjég szorításában ki kell állnia egy sarki járműnek, és amelyek végül a végzetét jelentették.

„Jól ismert volt, mit jelent a mozgó jég szorító ereje, és miként kell olyan hajót tervezni, ami ennek ellenáll. Emiatt is furcsa, hogy vajon Shackleton miért választott egy olyan hajót, amit nem a jég ilyen nyomásviszonyaira terveztek” – mondta a kutató. A professzort meglepte, hogy sose végeztek alapvető szerkezeti elemzést az Endurance felépítésén – emiatt is látott neki, hogy kiderítse az igazságot.

Aki olvasta Shackleton Dél (South) című könyvét, melyben erről az expedícióról írt (magyarul mintegy 100 éve adták ki ), az előtt nem ismeretlen a tény, hogy Shackleton nagyon nem a legideálisabb hajót választotta. Az expedíció indulásához szükséges pénz nem állt rendelkezésére, emellett az idő is szorította.

Ami pénzt a kérdéses időpontig össze tudott szedni, az erre volt elegendő. Ez azt jelenti, hogy nem felelőtlen vakmerőség, hanem kényszerű kompromisszum vitte rá a hajó kiválasztására. Sajnos a hajó gyengeségei végzetesnek bizonyultak.

Mik voltak az Endurance gyenge pontjai?

A hajó leggyengébb része a gépház volt. Itt hiányzott a közbenső fedélzet, s ezzel itt a hajónak nem volt keresztirányú merevítése sem. Shackleton le is jegyezte a naplójában, hogy itt recsegett-ropogott legjobban a hajó. Ezen felül a hajó fedélzeti gerendái vékonyabbak voltak a kor sarki hajóin szokásosnál, és ritkásabban is építették be őket.

Tuhkuri professzor számításai szerint az Endurance a kora neves sarki hajója, a Scotia nyomásállósához képest csupán az oldalról ránehezedő nyomás 37 százalékát bírta. Ez azt jelentette, hogy amikor két oldalról a jég összeszorította, a hajó nem tudta megtartani alakját. Ugyanezt a problémát hozta magával az is, hogy nem építettek be a hajóba átlós merevítőket sem, valószínűleg a már említett anyagi és időbeli korlátok miatt.

Nem volt igazán a jég közé való a hajó alakja sem. A Fram esetében például ismert, hogy annak széles volta és hordószerűen lekerekített vonala nagyban elősegítette, hogy a jég szorítása ne összeroppantsa, hanem egyszerűen felfelé nyomja a hajót. Az Endurance oldalfalai ezzel szemben szinte függőlegesek voltak, így itt ezzel ellentétes hatású volt a magas, keskeny felépítmény. A mély gerinc és a nem felhúzható kormánylapát csak tovább rontott ezen a helyzeten.

Más az északi és a déli sarkvidék jege

Az Endurance (Polaris néven) eredetileg északi sarkvidéki vadászexpedíciókhoz készült. Bár ott is van bőven jég, egészen más körülmények vártak rá a déli sarkvidéken, mint amihez készült, a két sarkvidék viszonyai közt hatalmas eltérések vannak. Amíg az északin mindenütt olyan tengerjég van, ami szabadon mozog, sodródik, addig a délin a kontinens partvidéke miatt korlátozott a jég mozgása. Emiatt aztán az egymásnak feszülő jégtömegek is jóval nagyobb erőket tudnak kifejteni.

A Fram 3 éven át sodródhatott úgy az északi sarki jégbe befagyva, hogy semmi baja se lett, az Endurance viszont a bolygónk legnagyobb satujába szorult be a Weddell-tengeren, ami néhány hónap alatt végzetessé vált.

Tuhkuri professzor nem Shackletont hibáztatja a rossz hajóválasztásért, hisz sose tudjuk már meg, milyen indokkal döntött e hajó mellett végül. Több hajó is felmerült, mint lehetőség, de a legtöbbet nem tudta kifizetni, illetve volt, amelyik az expedíció idejére már nem volt elérhető. Valószínűleg az lett volna az egyetlen alternatíva, hogy el se indítja az expedíciót, ez pedig kudarc lett volna.

Shackleton alig néhány nappal az első világháború kitörése után indult útnak a déli sarkvidékre. Tette ezt a brit kormány engedélyével, holott a háború kezdetén első dolga volt a hajót és a legénységét a hadügy számára. A sors fintora, hogy a jég poklából kimentett, hazaérkező legénység egy részét szinte azonnal besorozták, hatan nem élték túl a világégést.

The post Kiderült, miért süllyedt el Shackleton hajója, az Endurance first appeared on National Geographic.