Sikeres volt a barna és hamvas rétihéják költése a Dévaványai-Ecsegi pusztákon – számolt be róla a Körös-Maros Nemzeti Park. A két faj az elmúlt 2-3 évben meglehetősen kevés utódot tudott sikeresen felnevelni a kevés rágcsáló és csapadék miatt, idén azonban már jóval eredményesebbek voltak.

A barna rétihéja (Circus aeruginosus) vizes élőhelyeink leggyakoribb ragadozó madara. A telet általában Afrika Szaharán túli részén tölti, hazánkban április és október között tartózkodik.

A párválasztás időszakában elképesztő zuhanórepüléseket produkálnak: a fészkelésre alkalmasnak vélt nádas felett, magasra keringenek, majd egy hirtelen mozdulattal alábukva, szárnyaikat testükhöz simítva zuhannak alá nagy sebességgel. Földet érés előtt hirtelen kitárják szárnyaikat és irányt váltanak, de gyakran a levegőben is gyors cikázások, fordulatok kísérik a zuhanórepülést.

Ebben az időszakban még gyakran előfordul, hogy nem teljesen tisztázottak a territóriumok határai, így a levegőben nászrepülést produkáló madarat megtámadhatja a területre szintén igényt tartó másik pár tagja, légi összecsapásokat eredményezve.

Április végére már várhatóan kialakulnak a párok és a végleges territóriumok, ekkorra szorgos fészeképítésbe kezdenek a madarak.

A a legtöbb ragadozó madártól eltérően fészkét a talajra építi, nádszálakból. A tojó 3-6 tojást rak, a fiókákat egyedül ő eteti, eközben a hím vadászik, ő gondoskodik a család táplálékellátásáról. A barna rétihéja tápláléka kisemlősökből, kisebb madarakból és fiókáikból, tojásokból, békákból, ritkán halakból áll.

Védett állat, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

A hamvas rétihéja (Circus pygargus) jóval ritkább, hazai fészkelőállománya csupán 45-60 párra tehető. A telet Afrikában töltik, ahonnan általában csak április közepétől kezdenek hazaérkezni.

Fészkét szintén a talajon építi meg, sűrű növényzet rejtekébe, turjánosokban, lápokon, vizenyős területeken. Tápláléka madárfiókákból, kisemlősökből, hüllőkből és nagyobb rovarokból áll.

Magyarországon ritka fészkelő és fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.

A rétihéják fejének felépítése hasonló a baglyokéhoz. Füleik kicsit eltolva helyezkednek el, a jobb és a bal oldalon nem azonos szinten van a hallójáratuk. Ennek eredménye, hogy sokkal „kiegyenlítettebb” a hallásuk, így amikor fejüket forgatva keresik a zsákmányt, akkor pontosabban be tudják határolni, hogy hol van. Vadászat közben tehát nemcsak a látásukra, hanem a hallásukra is támaszkodhatnak.

The post Kikeltek védett ragadozó madaraink fiókái first appeared on National Geographic.