Sokan talán nem is tudják, hogy létezett egykor Nyugat-Afrikában egy Dahomey nevű királyság, pedig alig több mint 100 éve még így volt. Ez az állam harcos nőkkel, úgynevezett amazonokkal védte határait, lakosai pedig a vudu vallást követték, mennydörgés-istenekben hittek.

A királyságnak a gyarmatosító franciák vetettek véget, akik saját országukhoz csatolták a területet 1894-ben, hódító hadjáratuk részeként pedig ezernyi kincset és műtárgyat hurcoltak haza magukkal. Dahomey helyén ma a Benini Köztársaság fekszik, amelynek polgárai mindmáig küzdenek kulturális örökségeik visszaszerzéséért inkább kevesebb, mint több sikerrel.

2021-ben a körülbelül 7000-re becsült tárgy közül 26-ot visszaadott nekik a francia állam, ezek történetét meséli el a Dahomey – Kik vagyunk? című film.

130 év rabságból tértek haza

Hogy mennyire sokat jelentenek ezek a kincsek a népnek, azt jól mutatja a hatalmas, ünneplő és táncoló tömeg, amely fogadja őket az afrikai városban. De miért ennyire fontos a beniniek számára őseik művészetének visszaszerzése? Erre Yuval Noah Harari szavai adhatnak választ.

Minden nagyszabású emberi együttműködés – legyen szó akár modern államról, középkori egyházról, ókori városról vagy őskori törzsről – a közös mítoszokban gyökerezik

– írja az izraeli történész Sapiens című könyvében.

Ezeket a mítoszokat olyan nemzeti jelképek testesítik meg, mint a zászló, a címer vagy éppen népünk múltban élt nagyjai, akikre büszkék lehetünk. Ezek közé a jelképek közé tartoznak azok a műtárgyak is, amelyektől a franciák megfosztották Benin népét. A 26 visszatérő ereklye egyike például Béhanzin királyt ábrázolja, aki 1890 és 1894 között uralkodott. Béhanzin fellázadt és háborút indított a hódító franciák ellen, ezért a benini függetlenség fontos szimbóluma.

A beniniek örömét talán azok a magyarok élhetik át a legjobban, akik éltek amikor 1978-ban Magyarország 30 év után visszakapta a Szent Koronát. A koronázási jelvények a magyar nép szimbólumai, amelyek nemzeti identitásunk mellett hosszú történelmünket is jelképezik, ezért értékük felbecsülhetetlen. A benini nép számára hasonló jelentőségű az a sokszáz tárgy, amelyek a mai napig idegen földön vannak.

Többről van szó néhány szobornál

Beninben ráadásul többről van szó, mint az identitás jelképeinek visszaszerzéséről, a nemzeti identitás ugyanis ingatag talajon áll. Egy csupán pár évtizede független államról van szó, amelynek lakosai hosszú ideig egy másik országhoz csatolva élték életüket, és csak nemrég kezdtek visszatalálni gyökereikhez.

Amint a filmben megszólaló egyik egyetemista rámutat, a beniniek többsége már nem is beszéli az őshonos fon, joruba vagy bariba nyelvek egyikét sem, csak franciául tud.

A gyarmatosítók saját magunk rabszolgáivá tettek. Én például nem is beszélem a saját nyelvemet. (…) Még a saját kultúránkról sem a mi nyelvünkön tanulunk. Most is franciául beszélek, pedig nem vagyok francia

– hangzik el a fiatal nőtől. Pedig a saját nyelv is fontos szimbóluma egy nemzetnek, így hiánya megnehezíti egy nép azonosságtudatának meghatározását is.

A beniniek hosszú küzdelme az identitásukért tovább folytatódik, ebbe a folyamatba a magyarok is bepillanthatnak, ugyanis január 30-ától a hazai mozikba kerül a Dahomey – Kik vagyunk?.

The post Kincseit és identitását is elrabolták ettől a néptől first appeared on National Geographic.