Egy friss tanulmányban egy új, a törőfogú őshalak közé sorolható fajt mutat be Szabó Márton, az ELTE Őslénytani Tanszék kutatója, a Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa, valamint John J. Cawley, a Bécsi Egyetem kutatója – olvasható az ELTE közleményében. Az új fosszilis állat kövületei a Bakonyban található, világhírű iharkúti dinoszauruszlelőhely késő kréta korú, nagyjából 85 millió éves üledékéből kerültek elő.
A faj a mára kihalt Pycnodontiformes rend tagja volt, amely a földtörtént triász időszakától az eocén időszakig volt jelen a földi élővilágban. A rend tagjainak legfőbb jellemzője a vastag zománcú fogakból gyöngysorszerű sorokba rendeződő fogazat, ez az ismert fajok többsége esetében a kemény táplálék összezúzására specializálódott.
Az iharkúti lelőhelyről már a legelső ásatások óta ismertek ilyen halak maradványai, ezeket 2016-ban mind egy szálig a Coelodus nemzetséghez kötötték. Az azóta begyűjtött iharkúti halfosszíliák között azonban nemrégiben felbukkant egy felső állkapocselem, ami ezt minden kétséget kizáróan megcáfolta. Nem sokkal később megtalálták a felső állkapocselemhez rendelhető, most már magabiztosan azonosítható alsó állkapocselemeket is – érdekes módon a sok-sok évvel ezelőtt itt begyűjtött leletek között.
Gimnáziumigazgatóról nevezték el
Az újonnan felismert állkapocselemek rendszertani besorolása izgalmas eredményekre vezetett. Ezek a kövületek már nem rokoníthatóak az Európa-szerte ismert Coelodusszal, hanem egyértelműen az Olaszországból, szintén késő kréta korú üledékből leírt Polazzodushoz tartoznak. Az iharkúti leletek viszont erősen különböznek az összes eddig felfedezett Polazzodus-maradványtól, így új fajként írták le.
Az állatot az ajkai Bródy Imre Gimnázium igazgatója, Mihályfi László tiszteletére nevezték el Polazzodus mihalyfiiként.
Mihályfi László annak idején ebben az iskolában volt biológiatanára a kutatás első szerzőjének, Szabó Mártonnak, valamint a maradványok lelőhelyén, Iharkúton zajló gerinces őslénytani kutatásokat koordináló Ősi Attilának.
Az iharkúti lelőhelyen feltáruló, csonttartalmú üledék folyóvízi eredetű, míg a Polazzodus olaszországi típuslelőhelyén vizsgálható kőzetek tengeri üledékek. Ez az iharkúti gerinces-lelőhelyen előkerült fauna vizsgálata alapján arra utal, hogy a Polazzodus mihalyfii a nemzetség típusfajával, a Polazzodus coronatusszal ellentétben édesvízi halfaj volt. Aránylag kis méretéből eredően vélhetően kisméretű gerinctelenekkel, például kisebb csigákkal vagy rákokkal táplálkozott.
Az iharkúti lelőhelyről ezzel már két, hasonló életmódú, noha méretében eltérő Pycnodontiformes hal is ismert, ami az élőhelyek felosztásának izgalmas példája a 85 millió évvel ezelőtti Bakonyból. Az új faj felfedezése egyúttal hangsúlyozza a korábban gyűjtött őslénytani leletanyagok revíziójának fontosságát is.
The post Korábban ismeretlen, ősi halfajt fedeztek fel Magyarországon first appeared on National Geographic.
