Írta: ROFF SMITH

Fényképezte: TOM JAMIESON

Egy tavaszi reggelen York történelmi városában iskolás gyerekek csoportja álldogált a hírneves katedrális előtt. Vihorásztak, közben tanácstalanul pislogtak egymásra. Az Egyesült Királyság legnagyobb gótikus székesegyháza kétszázötven éven át épült, 1472-ben szentelték föl. Három hatalmas tornyát színpompás, gyönyörűen ragyogó ólomüveg ablakok díszítik. Ám a gyerekek tekintete máson akadt meg: a templomépület mellett, a kőfaragók udvarának sarkában ijesztő lény hatalmas kőszobra állt; a szörny mancsával a fejét fogva üvöltött, tátott szájából egy béka kandikált ki.

A féltonnás, nemrégiben elkészült faragvány a középkori kimérák egyik klasszikus példája. A kimérák építészeti díszítőelemként szolgáló groteszk kőszobrok, általában a tető magasában honolnak. A középkori szakrális építményeken ugyanúgy gyakran láthatók, mint a hasonló küllemű vízköpők. Utóbbiak is kimérák tulajdonképpen, csak vízelvezetőként működnek.

Ezt a bizonyos szörnyet a yorki katedrális ékítményein dolgozó tizenkét kőszobrász egyike faragta ki egy közel hétmázsás, helyben bányászott mészkő tömbből. Miután fölkerül majd az épület egyik támpillérére, tökéletesen helyettesíti az eredetit, amelyet az évszázadok zivatarai, szélrohamai immár arctalan kődarabbá mállasztottak.

„Minden részletében hű másolattal igyekszünk pótolni az eredetit” – magyarázza a vezető kőfaragómester, Lewis Morrison, aki 14 hétig dolgozott ezen a szörnyszobron; de mint elmondta, nem lehettek teljesen bizonyosak abban, hogy az eredeti szájában is ott volt-e a béka. „Úgy kikezdte a szobrot az idő, hogy már csak azt lehetett megállapítani: az egyik mancsát a fejéhez emelte.”…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin márciusi lapszámában.

The post Középkori szörnyek életre keltői first appeared on National Geographic.