A piramisok építése körül rengeteg a rejtély, és a számos észszerű elképzelés közé néhány egészen elvadult ötlet is befurakodhatott. Azonban nem minden rejtély maradhat örökké rejtély. Tudjuk például, hogy a vizet előszeretettel használták, építettek kikötőket, zsilipeket, csatornákat a piramis-alapanyagok szállításához az ókori egyiptomiak, de az öntözéshez is mesterfokon bántak a vízzel.

Eléggé kevés ugyanakkor az olyan kutatás, amelyekben a régészeti leletanyagot különféle természettudományi ágak szakemberei segítségével elemzik, kezdve a paleoklimatológiától az építőmérnökök ismeretein át a hidrológiáig. Emiatt is hiányosak arról az ismereteink, hogy voltaképp miként is lehetett hasznosítani a víz erejét a piramisépítésben.

Egy újonnan, a PLOS One folyóiratban közölt kutatásban francia szakemberek azt vizsgálták meg, hogy az első piramisépítő, Dzsószer lépcsős piramisa építése során vajon mit is alkalmazhattak a korabeli építészek. A kutatók a szakkarai terület vízrajzából és domborzati viszonyiból indultak ki. Egy eddig ismeretlen funkciójú építmény, a Gisr el-Mudir, ami a lépcsős piramistól néhány száz méterre található keltette fel az érdeklődésüket.

Dzsószer idejében, valószínű, hogy jóval nedvesebb lehetett Egyiptom klímája, és gyakoriak voltak a jelentősebb csapadékú időszakok. Ezek során mára a sivatagi homok által mára eltüntetett vízfolyások, állóvizek is kialakultak itt a szakkarai területen.

A Gisr el-Mudir, a négyszögletes alapú, fallal körbevett terület talán egy surranógát lehetett, ahol e víz össze is gyűlhetett. A surranógát fő feladata az áradások megakadályozása, ezek területén a víz és a benne lévő hordalék megülhet.

Ezen felül a piramis körüli területen a kimélyített tereprész (amelyet száraz vizesárokként aposztrofáltak eddig) feladata alapján talán mégse száraz lehetett. A meglepően mély árok olyan áramlási rendszerrel, örvényekkel

A szakemberek véleménye szerint innen ugyanis két olyan aknába folyhatott a víz, amelyek végén a víz ereje segítségével a helyére emelhették a piramis építőköveit.

Kérdéses persze még, hogy elegendő volt-e ehhez valóban az itt a rendelkezésre álló víz. Azonban, ha talán nem is állandóan, de elég gyakran az építkezés ideje alatt, a víz ereje hozzájárulhatott ahhoz, hogy a piramis köveit megemeljék, megkönnyítve, meggyorsítva az építkezés folyamatát.

Ez volt az első olyan, több szakterületet összefogó kutatás, amelyben részben a korábbi vizsgálati eredményeket is igazolva magyarázatot találtak számos szakkarai építményre, illetve építési módszerre. Elképzelhető, hogy nem ez az egyetlen óbirodalmi építmény, amelynél használhatták a víz erejét, legalább kiegészítve a többi, már ismertebb módszert. Ez arról is tanúskodik, hogy igencsak jól alkalmazkodhattak az aktuális építési fázisokhoz, vagy épp környezeti helyzetekhez.

A kutatók emellett úgy gondolják, hogy a Dzsószer-piramis és a környező szakkarai építményrendszer nem egyetlen építkezés eredménye, hanem akár számos generáción átívelő munkáké. Emiatt is fontos volna az építmények egészen pontos korát meghatározni.

The post Különös technikával épülhetett Dzsószer piramisa first appeared on National Geographic.