A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szeptember 16-án, az ózon világnapján tette közzé legújabb jelentését az ózonrétegünk állapota kapcsán. Ebben a 2023-as változásokat mérték fel és értékelték ki, azonban érdemes a 2024-es helyzetre is vetni egy pillantást.
Az ózonlyuk augusztusban kezd kialakulni, majd októberben eléri a csúcs nagyságát, és decemberre szűnik meg. Az ember által kibocsátott ózonromboló vegyületeket a montreali egyezmény tiltotta be, ennek következményeként az ózonrétegünknek az Antarktisz felett 2066-ra kell elérnie az 1980-as állapotát. Azt, hogy épp hol is tart e folyamat, egyrészt műholdas megfigyelésekkel, másrészt hetente felbocsátott magaslégköri ballonokkal is mérik a déli sarkvidéken.
Ezt az Ausztrál Antarktiszi Program Davis kutatóállomásán teszik, immáron 20 éve folyamatosan. Az így kapott igen részletes adatokat azután világszerte elérik a szakemberek, és segítségükkel pontosítani lehet az ózonra vonatkozó modelljeinket.
Mindmáig a legnagyobb globális környezetvédelmi siker a montreali egyezmény.
Amikor ma igen erős, 9-es értékű UV-sugárzásra figyelmeztetnek, az extrémnek számít, ám, ha nem lett volna ez az egyezmény, ez az érték a 25-öt is elérhetné.
A WMO kiadványa részletezi is azt, hogy mi minden utal az ózonlyuk hosszú távú gyógyulási folyamataira, emellett felméri, hogy milyen hatása volt az elmúlt évben az időjárásnak és a 2022-es tongai vulkánkitörésnek az ózonra. Mivel az ózont romboló vegyületek egyúttal üvegházgázok is, így a megfigyelésük, mérésük emiatt is lényeges, és szerencsére a csökkenő mennyiségük a klímánkat is jelentősen segíti. A vizsgálatok szerint azonban az ózon helyzete fokozatosan javul, és a megfelelő úton halad a gyógyuláshoz.
Ha nem sikerült volna az ózonrétegünk állapotán javítani, akkor az ultraibolya sugárzás hatására bolygónk élőlényei veszélybe kerültek volna. A nagyobb UV-sugárzás miatt a növények kevesebb szén-dioxidot tudtak volna megkötni.
The post Lassan, de biztosan halad az ózonpajzsunk a gyógyulás felé first appeared on National Geographic.
