Váncsa István: Eljárási cselekmények zajlanak
Mire ez a szöveg a nyájas olvasó elé kerül, addigra az itt érintett ügyben messze több érdekes dolog történhet, semmint bölcselmünk álmodni képes. Hogy mégis mely dolgok következnek be, azt nyilván a folyamatosan változó erőviszonyok döntik el, azokat pedig senki emberfia előre nem láthatja, így a küzdelem részvevői sem, sőt talán ők a legkevésbé. Tovább megyek, még az se tök tiszta, hogy valójában ki ki ellen harcol, és miért. Annyi tudunk, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség január 16-án reggel háromnegyed kilenckor jelentette meg honlapján azt a közleményt, amely szerint „egy folyamatban lévő nyomozásában a mai napon összehangolt eljárási cselekményeket hajt végre. A nyomozó főügyészségen bejelentésre indult büntetőeljárásban jelenleg több helyszínen – köztük az Integritás Hatóságnál – zajlanak eljárási cselekmények.
Ez a szöveg így kellőképpen enigmatikus, mondhatni hátborzongató. Társadalmi-politikai életünk legfelső régióiban, ahová a mi bávatag pillantásunk soha be nem hatol, a jelek szerint szűnni nem akaró küzdelem, egyfajta teomachia folyik oly erők és hatalmak között, amelyeknek a nevét a magunkfajta közember a szájára venni se hajlandó. A főügyészség nyomoz az Integritás Hatóságnál, amely viszont Rogán Antal hivatalában nyomoz, és így tovább, vagyis sötét ügyről van szó, annyira sötétről, hogy azt az egyszerű gyalogos elképzelni se tudja, de jobb is így neki.
Mindenesetre kissé fura, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség szükségesnek érzi a nyilvánosságot az ő – meglehetősen bizalmas természetű – munkálódásáról valami módon tudósítani. Annak ellenére is, hogy a nyilvánosság ilyen természetű igénnyel – ismereteink szerint legalábbis – eddig nem lépett elő, sőt gyaníthatóan nem is igen törekszik ilyesmire. Az pedig, hogy a nyomozás éppen az Integritás Hatóságnál (a továbbiakban IH) indult, annál az állami szervnél, amelynek legfőbb feladata a korrupció elleni kérlelhetetlen harcban van megjelölve, önmagában véve semmit se jelent, tovább megyek, a politikai kommunikáció általában se jelent semmit, vagy amit mégis, az kódolva van, nem nekünk szól, hanem a frász tudja, kinek.
Klaniczay Péter: Lázár nem nyugszik
A Turul – nemzeti emléknek minősülő – műemlékké nyilvánítása hamarosan bekövetkezik. Októberben értesültünk, hogy Lázár János miniszter végső kétségbeesésében – félve a szobor áthelyezésétől – műemléki védelem alá helyezné a szobrot. Nem mintha ettől függetlenül nem lehetne áthelyezni, viszont így egy kicsit macerásabb. Végül akkor csak a szobor ideiglenes védelmét rendel(het)ték csak el (talán arra hivatkozva, hogy a szobor értékei veszélyben vannak, és a megsemmisülés fenyegeti – ugyanis ilyen esetben lehet(ne) kimondani az ideiglenes védelmet, ami azonnal hatályba is lép). A 2023. évi C törvény a Magyar Építészetről (MÉp. tv.) 121. § (1) bekezdés b) pontja szerint előzetes értékvizsgálat alapján kellett volna ezt meghozni, ami az ötlet megszületését követő néhány napban biztos nem állt rendelkezésre. Viszont a tényleges műemlékké nyilvánítást tudományos előkészítésnek kell megelőznie (MÉp. tv. 112. § (2) bekezdés), de az erre vonatkozó kormányrendelet máig nem jelent meg. Ennek ellenére azóta lassan, de biztosan készítik a fene nagy dokumentációt a minisztérium illetékesei, hogy bebizonyítsák azt, ami szinte lehetetlen.
Talán összeszednek hetet-havat, felsorolják az összes turul szobrot az országban, összeírják a képzőművész összes alkotását, főként a köztéren állókat, és elemzik munkásságát. Ezen belül megpróbálják bebizonyítani, hogy a szobor rendkívüli, igazán egyedi, minőségi öntvény, formailag szinte egyedülálló és a magyar képzőművészet, sőt szobrászat olyan emlékével állunk szemben, aminek messze földön nincsen párja. Ráadásul a környék esztétikai színvonalát oly mértékben emeli, hogy a magyaremberek szinte hanyatt esnek, amikor meglátják. Valami ilyesmivel kell érvelniük, mivel a további fontos szempont a történetiség lenne, de ezzel Szmrecsányi Boldizsár szobra vajmi kevéssé rendelkezik, hiszen csak 2005-ben létesült. Hacsaknem azzal akarnak érvelni, hogy eredetileg kiknek is állítottak emléket 60 év elmúltával. No, de azt talán mégsem teszik.
Bauer Tamás: Fordított közlekedőedények a pártversenyben
Egykor a fizikaórán megtanultuk, hogy ha szabadon áramolhat a folyadék az egymással összekötött edények között, annak szintje kiegyenlítődik. Ha valamelyik edényben magasabb a folyadékoszlop, nagyobb súllyal nehezedik az alul levő folyadékmennyiségre, és az átáramlik a másik edénybe, ahol eddig alacsonyabb volt a folyadékszint, kisebb a nyomás. A választók is mozognak a pártok között, nemcsak nálunk, de a nyugati demokráciákban is. Így lett Franciaországban a hagyományos jobbközép szavazók egy részéből a Le Pen-féle szélsőjobb szavazója, Németországban a demokratikus pártok hívéből az AfD szavazója, vagy Csehországban szociáldemokratából a Babiš vezette ANO-é.
A folyadékáramlás az összekötő csőben sokszor nem akadálymentes, és hasonlóképpen a választók pártok közötti mozgását is akadályozhatja például a különböző pártok választóinak eltérő értékrendje, politikai céljai, a választók kötődése egy-egy párt hagyományaihoz, sőt az, hogy olykor nemzedékeken át szavaznak egy-egy családban ugyanarra a pártra. Amikor viszont a pártok politikai célja, képviselt értékrendje hasonló, netán közel azonos, a választók könnyebben váltanak pártot. Bennünket most nem az foglalkoztat, amikor a kormányzás nehézségei miatt veszíti el egy kormánypárt támogatóit, illetve azok egy részét, hanem amikor ellenzéki pártok között mozognak a választók, hiszen az újabb hazai fejleményeket szeretnénk megérteni. De mi vezeti ilyenkor a választókat?
Míg a közlekedőedényekben a víz szintje kiegyenlítődik, a pártpolitikában sokszor nem ez történik, hanem az ellenkezője. A választók nem szoktak az ellenzéken belül a nagyobb támogatottságú párttól a kisebb támogatottságú párthoz áramlani. Inkább az ellenkezője a jellemző. Drámai módon alakult Magyarországon ez az elmúlt évben, de előfordult már korábban is.
Deák Dániel: Lopakodó semlegesség
Gazdasági semlegesség választása esetén egy ország életében felmerülhet a teljes embargó, azaz, hogy egyik tömbbel sem kereskedik, ha nem akar beszorulni tömbök közé. Az ún. aktív semlegesség lehetősége viszont azt jelenti, hogy a gazdasági semlegességet meghirdető állam nyitott, és ezért mindkét tömbbel kereskedve mindkét irányban le akarja aratni a hasznot, bízva abban, hogy a konstruktív el nem köteleződés kifizetődő. Az aktív semlegességhez hasonló gazdaságpolitikát folytatott Ausztria az államszerződést követően, de az EU-ba belépés előtt.
A gazdasági semlegesség ahhoz a helyzethez kapcsolható, hogy egy kereskedelmi háborúból a gazdasági semlegesség politikáját folytató ország kimaradna. Mint tudjuk, maga az EU is kereskedelempolitikai háborút folytat az agresszor és sokszorosan jogsértő Orosz Föderációval. Most már Kínával szemben is, átfogó szankciók sorát vezetve be. Utóbbi esetében az európai magatartás azzal magyarázható, hogy Kína hajlamos dömpingtermékekkel elárasztani a világot, ráadásul egyes termékek (mint pl. az elektromos autók) jelentős állami támogatást élveznek.
A gazdasági ellenségeskedés kiküszöbölhető a nemzetközi kereskedelem békéltető és harmonizációs eszközével, a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO), amely azonban az utóbbi években általános legitimációs válságba jutott. Így szinte kizárt annak a valószínűsége, hogy a WTO keretén belül döntőbíráskodási eljárás legyen lefolytatható akár az Egyesült Államok és Kína, akár az EU és az Orosz Föderáció között. Ennek következtében a gazdasági semlegesség politikája nem terelhető be a jog sáncain belülre.
The post Lázár nem nyugszik first appeared on 24.hu.
