Már több mint ötezren aláírták azt a petíciót, amelyet három szlovákiai magyar aktivista, Fiala-Butora János nemzetközi jogász, Orosz Örs műemlékvédő és Stubendek Attila mérnök indított a magyarokat és németeket a második világháború után kollektíven bűnösnek nyilvánító Beneš-dekrétumok kritizálását akár fél év börtönnel is büntető törvénymódosítás miatt. A petíciós bizottság tagjai egyben feljelentették magukat a rendőrségen, el is indult ellenük az eljárás. A Beneš-dekrétumok alapján napjainkban is zajló vagyonelkobzásokra a Válasz Online-on már három évvel ezelőtt felhívta a figyelmet Fiala-Butora János, aki most azt mondja: két társával együtt akár a börtönbüntetést is kész vállalni, de erre a forgatókönyvre látja ma a kisebb esélyt. Nem lepődött meg a magyar kormány lanyha reakcióján, szerinte az elmúlt egy évtizedben nagypolitikai okok miatt a szőnyeg alá söpörték például a diszkriminatív államnyelvtörvényt vagy a kettős állampolgárság ügyét. Nem tartja jónak a Tisza nagykövet-kiutasítási javaslatát sem, szerinte az európai nyomásgyakorlás többet segítene. Nagyinterjú.
– Alma- vagy narancslé?
– Kérem?
– Melyiket kedveli? Tudni szeretnénk, mit vigyünk a börtönlátogatásra…
– Vagy úgy! Ajánlottak már ismerősök pár dolgot, sok mindent meg is vettem, ha netalán úgy fordulnának a dolgok. De ha mindenképpen választani kell, akkor talán az almalé.
– Azért indították a petíciót két társával, mert mártírok akarnak lenni? Vagy azért, mert így akarnak rámutatni a Beneš-dekrétumok kritizálását akár féléves börtönnel büntető Büntetőtörvénykönyv-módosítás betarthatatlanságára?
– Több megfontolás is állt lépésünk mögött. A Btk.-módosítás teljesen elhibázott lépés, akciónkkal rá tudunk mutatni abszurditására. A Fico-kabinet egyszerűen a vitát szerette volna megakadályozni. A jogbizonytalansággal szeretnék megijeszteni az embereket, hogy senki ne merjen megszólalni, kritizálni a dekrétumokat. Ha viszont valakik felemelik a szavukat, s alkalmazni kell a törvényt, nagyon rossz helyzetbe kerül az állam, mert nyilvánvaló: a rendelkezés alkotmányt és emberi jogokat sért. Ha meg nem alkalmazzák, magukból csinálnak bohócot. Az említett jogbizonytalanság sokakat elriasztott, miközben rengeteg ember háborodott fel a Btk.-módosítás miatt. Mi azonban végiggondoltuk, hogy a petíció kiadásával tudatosan megsértjük a törvényt, s feljelentjük magunkat, ezzel a kezdeményezésünkhöz csatlakozókat is védjük.
– Ellenük tehát nem indulhat eljárás?
– Legalábbis, amíg a mi ügyünket le nem zárják. Egyelőre még a bűnüldöző szervek is vakarják a fejüket. Több mint száz ügyész írta alá azt a nyilatkozatot, amely szerint a jogszabály-módosítás alkalmazhatatlan és alkotmányellenes, a főügyész pedig az Alkotmánybíróságra utalta a módosítást. A komáromi rendőrkapitányságon az önfeljelentéskor sem éreztünk nagy lelkesedést az egyenruhások részéről. Mivel mi most elindítottuk a folyamatot, ki fog derülni, mire vonatkozik a törvény és mire nem – ezen időszakban a petíciót aláírók biztonságban vannak.
– Családja mit szólt?
– Feleségem jogász, fel tudja mérni az esélyeket.
hirdetés
– Tehát bementek a komáromi rendőrkapitányságra, leadták az önfeljelentésként is szolgáló petíciót, amely megkérdőjelezi a Beneš-dekrétumokat. Mi a következő lépés?
– A rendőrök kis tanakodás után iktatták a beadványt, elvben elkezdődik a nyomozás. Feltárják a tényállást, s az ügyésznek kell majd eldöntenie, hogy meg lehet-e sérteni a Büntetőtörvénykönyvet egy alkotmányosan védett cselekedettel – azaz a szólásszabadsághoz való jogunk gyakorlásával. Jogászként meg tudjuk mondani, hogy mi lenne a koherens értelmezés, de ezt végső soron az ügyész és a bíró fogja eldönteni.
Alapjáraton nem is létezhetne ez a törvénymódosítás, mert olyan mértékben korlátoz alkotmányos alapjogot. Ráadásul nagyon pontatlan:
tulajdonképpen még az sem világos, mit tilt meg a Btk. Senki nem tudja, mit jelent a Beneš-dekrétumok, illetve a „második világháborús utáni rendezés alapjául szolgáló jogszabályok kétségbevonása vagy tagadása.” Ami ilyen pontatlan, nem szolgálhat büntetés alapjául.
– Jogi alapon érvel, de éppen ön írta meg nálunk, hogy Szlovákiában a Beneš-dekrétumok ügye államideológia. Miért annyira biztos abban, hogy a kettő összeütközéséből nem az utóbbi kerül ki győztesen? Lehet olyan ügyész és bíró, aki minden jogi kétség ellenére úgy dönt, ahogy szerinte jó szlovák hazafinak döntenie kell és dutyiba küldi a háborgó magyarokat.
– Ezért kellett alaposan átbeszélni, hogy adott esetben vállaljuk-e a börtönt; nehéz is volt összehozni a petíciós bizottságot. Másokat is megszólítottam, akik nem vállalták, amit teljesen elfogadok. Nyilván mi sem szívesen vonulnánk rácsok mögé, s ez jelenleg a kevésbé valószínű forgatókönyv, de éppen az ön által említett tényezők miatt kizárni nem lehet.
– A három éve elhunyt Duray Miklóst többek között kisebbségi jogvédő tevékenysége, a csehszlovákiai magyar iskolák tervezett megszüntetése elleni tiltakozás miatt ítélték börtönre 1982-ben. Nem fájdalmas ez a történelmi déjà vu?
– Valóban, többen rámutattak a párhuzamra. Az viszont lényeges különbség, hogy Szlovákia tagja az Európai Uniónak és az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Ezért azt gondolom, hosszútávon mindenképpen győztesen jönnénk ki egy jogvitából, csak ez hosszú folyamat, és lehet, hogy közben börtönbe kell vonulnunk. A mérleg másik serpenyőjében az volt, hogy valakinek ezt vállalnia kell, különben marad a bizonytalanság a felháborító jogfosztások kapcsán. A Fico-kormánynak meg éppen ez a célja, miközben lényegében meg sem szólal az ügyben, nem is védi az álláspontját.
– Az EU-csatlakozás idején a Bizottság kérdésére az akkori pozsonyi kormány azt mondta, már nem alkalmazzák a dekrétumokat. Aztán kiderült, hogy mégis. Mi a helyzet Csehországban? Fontos érv lehetne, ha az egykori csehszlovák állam másik felének különbözik a hozzáállása.
– Prága nem alkalmazza a Beneš-dekrétumokat. A különbség fő oka, hogy Csehországból a háború után lényegében minden németet kitelepítettek, míg Szlovákiában minden jogfosztás és hátrányos megkülönböztetés ellenére jelentős magyar közösség maradt. A szlovákok sokszor hivatkoznak a cseh nagytestvérre. Kíváncsi vagyok, Prága mikor csap az asztalra, hogy Pozsony hagyja ki őket a történetből, mert Csehország tényleg nem alkalmazza a dekrétumokat.
– A jogi mellett beszéljünk a politikai dimenzióról is! Az Európai Uniónak vagy a Bizottságnak mit kell tenni, amikor egyik tagállamban alapjogsértő törvénymódosítást fogadnak el?
– Jogi értelemben teljesen egyértelmű, hogy a vagyonelkobzások sértik az EU-s szerződést és az Alapjogi Chartát. Mivel külföldi állampolgárok is érintettek, a helyzet még a tőke szabad mozgásával is ellentétes.
Több oka van annak, hogy a Bizottságnak miért kellene kötelezettségszegési eljárást indítania Szlovákiával szemben.
Ugyanakkor ez olyan súlyú ügy, amelynek a következményei beláthatatlanok lehetnek. Nem örülök neki, de megértem, hogy próbálják eltolni maguktól, hiszen lényegében Szlovákia uniós csatlakozása kérdőjeleződik meg.
– Miért?
– Amint már említettem, volt egy vitás kérdés 2004 előtt, amit azzal hárított el magától Pozsony, hogy nem alkalmazzák a dekrétumokat. Most kiderült, hogy mégis alkalmazzák. Megkérdőjeleződik Szlovákia uniós tagsága? Abszurd felvetés, senki sem szeretne az országot a közösségen kívül látni, én sem. Kényszerítse rá az EU Szlovákiát, hogy változtassa meg véleményét a dekrétumokról? Mégis hogyan? Nem eszköztelen az unió, de az utóbbi időben nagyon megválogatják, milyen esetekben avatkoznak be. Ugyanakkor árt a hitelességnek, ha a Bizottság szelektíven lép fel alapjogok megsértése esetében.
– Egyre kevésbé értjük, miért ment bele ebbe az utcába a szlovák kormánytöbbség…
– Nem racionális magyarázatot kell keresnünk. Szlovákiában létezik egy nacionalista spirál: amint valaki betámadja a Beneš-dekrétumokat, akkor a nacionalista politikusok, szavazók nem erre reagálnak, hanem elképzelt félelmeiket vetítik ki. Ezek az emberek valójában Szlovákia területi integritását féltik. Innentől kezdve mindig félrecsúszik az ügy, most is ez történt. Nem hiszem, hogy Robert Ficóék örülnek a jelenlegi helyzetnek, de még a vagyonelkobzásoknak sem. Ugyanakkor leállítani nem tudják, mert akkor érdemben szembe kellene nézni a problémával. Az ő szempontjukból a legjobb az lenne, ha mindenki csöndben maradna, félrenézne. A törvénymódosítással azonban pont ellentétes hatást értek el.
– Az ön által ügyvédként európai bírói fórumon is képviselt dekrétum-károsult, Bosits Miklós után is nyertek pereket az érintettek?
– Szlovák bíróság előtt egyes károsultak igen, mások meg nem. De még Bosits Miklós ügyének sincs vége: a Legfelsőbb Bíróság tavaly elutasította a Strasbourgi Emberijogi Bíróság döntését. Nem hajlandó végrehajtani az ítéletet és továbbra is azon az állásponton van, hogy el kell kobozni Bosits Miklós vagyonát. Az ügy most a szlovák Alkotmánybíróságon van, és valószínűleg megy vissza Strasbourgba.
– A szlovák médiában sokat szerepel, mik a reakciók? Van fogadókészség az érveire?
– Van nyitottság, de ehhez tudni kell, hogy én is a szlovák nyilvánosság liberálisabb, magyarbarátabb részét érem el. A nacionalista oldallal még nem sikerült párbeszédet kezdeményezni.
– A felvidéki magyar közösséget foglalkoztatja az ügy? Dunaszerdahelyen néhány százan vettek csak részt a demonstráción – igaz, karácsony előtt négy nappal.
– Határozottan érzem az érdeklődést, senki nem mondja azt, hogy ez álprobléma. Rengeteg ember érintett családja, felmenői révén. Ez a kérdés alapvetően meghatározta a szlovák–magyar viszonyt, a szlovákok magyarokhoz való viszonyulását.
– Említette a Szlovákia területi integritásáért szorongó nacionalistákat, számukra máig Orbán Viktor miniszterelnök testesíti meg a fenyegetést. Nem jutott el hozzájuk, hogy már egy évtizede bajtársi szövetséget épít Robert Ficóval, és a Beneš-dekrétumok ügyében is lényegében hallgat?
– A magyar kormányfő magatartása nem befolyásolja Robert Fico nacionalista szavazóit. Most is számos szlovákiai nyilatkozatot hallottunk, amelyek természetesnek veszik, hogy Orbán Viktor mozgatja a szálakat és az egész mostani történet része egy nagy magyar irredenta tervnek. A magyarországi viták nem szivárognak át, Szlovákiában nem látják át a budapesti kormány kényszerhelyzetét. Engem különben nem lepett meg a magyar kabinet hallgatása, mert 2012-13 óta zajlik a közeledés Ficóval. Ez nem ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor a szlovákiai magyarok ellen fordult, egyszerűen egyensúlyozik a két szempont között. Számos példáját láttuk annak, hogy Robert Fico fontosabb volt, mint a közösségünk. Semmilyen előrelépést nem sikerült elérni például az elmúlt években a kisebbségek számára hátrányos államnyelvtörvény, az állampolgársági törvény kapcsán, a közigazgatási beosztás terén vagy a magyarlakta elmaradott dél-szlovákiai területek fejlesztésében. Ráadásul a helyzet bizonyos mértékben aszimmetrikus: a szlovák kormánynak nemzetközi színtéren kevésbé van szüksége a magyarra, mint fordítva.
Fico nem szeretne illiberális vezetőnek látszani, nem akar bot lenni az európai küllők között.
Elég neki a saját otthoni szemétdombja, ahol ő a kakas. Olyan helyzetben vagyunk, hogy a magyar kormány tényleg nem tud hasznosat tenni: egy heves kirohanás sem oldana meg semmit. Az egyetlen lehetséges út, az európai közvélemény és az EU mozgósítása sem működik, mert a magyar kormánynak mára nemzetközi színtéren minden hitele elfogyott. Óvatos lennék az ellenzékkel kapcsolatban is, a Szlovákia-ellenes retorika inkább kontraproduktív.
– Azaz politika hiba Magyar Péter részéről a Tisza esetleges választási győzelme esetén a szlovák nagykövet kiutasításával fenyegetőzni?
– Értem, hogy belpolitikai szempontból ez lecsapható, magas labda, rá lehet mutatni a kormányfő képmutatására. De ez tényleg egy régóta fennálló mély probléma, amit partneri viszony kialakításával lehet csak kezelni – nem a legszerencsésebb lépés a helyzet rendezését egy nagyköveti kiutasítással kezdeni.
– A Tisza próbálta az Európai Parlamentben sürgősséggel napirendre vetetni az ügyet, amit a Fideszt is soraiban tudó Patrióták frakció akadályozott meg.
– Egy európai parlamenti állásfoglalás sem csodafegyver, de segít kimozdítani az ügyet magyar–szlovák lövészárokharcból. Ha a szlovák emberek minden érvet magyar pozícióból hallanak, szlovákellenes összeesküvést látnak mögötte. Rögtön más a helyzet, ha spanyol, ír, belga politikusok mondják azt, ez így nem lesz jó – annak lehet hatása.
– Gulyás Gergely a tegnapi kormányinfón azt mondta, a törvény még nem érvényesült, nincs konkrét eset, ami ellen a magyar kormány tiltakozni tud.
– Ellenünk az eljárás múlt szombaton megindult, úgyhogy ez tényszerűen nem igaz. Erről a magyar sajtó is beszámolt. Reméljük, ha máshonnan nem, a Válasz Online-ból a miniszter úr is értesül róla.
– A szlovákiai magyar politika önök mögött áll? Orosz Örs, a Magyar Szövetség Nyitra megyei önkormányzati képviselője, Gubík László pártelnök pedig felszólalt a szlovák ellenzék dekrétumellenes tüntetésén. A magyar választók mit gondolnak arról, hogy érdekképviseletük most a magyarországi és szlovákiai kormánypropagandában brüsszelitának, sorosistának bélyegzett liberális pártokkal motorozik?
– Ez azoknak jelent kognitív disszonanciát, akik tényleg hittek a szuverenista-antiglobalista szövetségben. De a szlovákiai magyar közösség ideológiai szempontból rétegzett: a többség konzervatív, de elkötelezett a jogai mellett. A mostani helyzet rámutat, kisebbségi jogérvényesítést csak a konzervatív-liberális pártoktól remélhetünk, Ficótól soha. Most elindult egy visszarendeződés: a rendszerváltás után a szlovákiai magyarság mindig a nyugatos konzervatív, liberális pártokkal szövetkezett a posztkommunista nacionalista Vladimír Mečiarral szemben. A szlovákiai magyar közösség persze sokat csalódott ezekben a pártokban, sokan már nem is látták a különbséget a két nagy szlovákiai tömb között. Ez változik most meg. Robert Fico továbbra is épít a magyarellenes reflexekre, vele szemben pedig van egy nem kifejezetten magyarbarát, de kisebbségi ügyek iránt valamennyire nyitott liberális tábor – ők azok, akik hajlandóak ezekről a kérdésekről tárgyalni. Úgy gondolom, a Magyar Szövetség is látja ezt a változást.
– Petíciójukban javaslatokat is megfogalmaznak: kártérítést, a dekrétumok miatti bocsánatkérést és szakértői bizottság felállítását kérik. Talán ön is érzi, hogy ez irreális.
– Valóban, nincs illúzióm azzal kapcsolatban, hogy a Fico-kormány szembenéz a szlovák államideológiával és maga bontja le azt. Inkább arról van szó, hogy a mostani ügy visszhangját kihasználva elmagyarázzuk a szlovák közvélemény erre fogékony részének, miről is beszélünk. Meg akarjuk mutatni, nem annyira veszélyes a Benes-dekrétumok ügyének megoldása, mint ahogy ezt eddig gondolták sokan. Legnagyobb problémánk az elhallgatás volt, emiatt nem is sikerült megfogalmazni, milyen cél felé haladnánk – de a szlovákoknak sem, hogy mitől tartanak. Ha a petíciónak sikerül ezeket a nézeteket bevinni a közbeszédbe, s akár politikusokat, újságírókat meggyőzni, megérte. El tudunk indulni az úton.
Nyitókép: Válasz Online/Bielik István
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
