Egy új tanulmány alapján új, ősi csigafajokat fedeztek fel mianmari borostyánból – olvasható az ELTE közleményében. A zárványok kivételes részletességgel őrizték meg az állatok anatómiáját, az eredmények hozzájárulhatnak a szárazföldi csigák evolúciójának alaposabb megértéséhez.
Az északkelet-mianmari Hukawng-völgyben a mai napig bányásszák a megkövesedett gyantát, amelyet az ország régi neve után burmitnak is neveznek. Az itteni, mintegy 99 millió éves, kréta kori borostyánkövek igen gazdagok az ősmaradványokban, segítségükkel rengeteg egykori fajt fedeztek fel az évek során.
2018 óta már 30 szárazföldi csigafajt dokumentáltak burmitból, a csigaház pedig gyakran rendkívül jól konzerválódott ezekben a járványokban, olykor még a héjhártya (periostracum), a héjfedő (operculum), sőt belső lágyszöveti részek is megfigyelhetőek. Lehetséges, hogy a lassú puhatestűek nem voltak elég gyorsak vagy erősek ahhoz, hogy elmeneküljenek a lecsorgó gyantától.
Magyar kutatók segítségével született felfedezés
Magyar kutatók közreműködésével nemrégiben két új fajt mutattak be. A kutatást Jean-Michael Bichain, a franciaországi colmari Természettudományi és Néprajzi Múzeum kutatója vezette, a vizsgálatban részt vett Páll-Gergely Barna (HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont és Szent István Egyetem), Szenti Imre és Kukovecz Ákos (Szegedi Tudományegyetem), valamint Szabó Márton (ELTE Őslénytani Tanszék és MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum) is.
A két állat a Diplommatinidae szárazföldi csigacsaládba tartozik. Ebbe az alaktanilag igencsak diverz, a mai napig létező csoportba jobbára kisméretű (1-5 mm) fajok tartoznak. A most leírt állatok az Euthema convexispira és az Euthema torokzselenszkyi nevet kapták, az előbbi faj esetén a „convexispira” a héj kanyarulatainak domború peremére utal, míg az utóbbi faj Török-Zselenszky Tamás zenész, író és költő után kapta a nevét.
Az Euthema torokzselenszkyi apró holotípusát a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékén nagy felbontású mikroCT-vizsgálatok révén beszkennelték, aminek eredményeképp a kis csigaházról háromdimenzióban forgatható, szabadon átvilágítható digitális modell készült. A 3D-s mikroCT-modellen kiválóan láthatóak azok a kicsiny anatómiai jellegek (pl. a szájadékban ülő, „fogszerű” kitüremkedés, a héj igencsak sűrű, ám gyenge bordázottsága, továbbá a tekercsen látható belső lemez, amelyek segítettek az E. torokzselenszkyi elkülönítését a nemzetség többi, már ismert fajától.
A kutatók további, burmitból már régebb óta ismert szárazföldi csigafajokat is azonosítottak, valamint közelebbről még meg nem hatorozott csigazárványokkal is gazdagították a csigákra vonatkozó információk még így is szűkös tárházát. Az E. torokzselenszkyi holotípusa, valamint a cikkben most leközölt Pulchraspira sp. példány az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának gyűjteményébe került.
A mezozoikumból és az azt megelőző paleozoikumból meglehetősen kevés a szárazföldi csigák fosszilis leletanyaga, ami megnehezíti az evolúciójuk kutatását. Éppen ezért minden hasonló felfedezés komoly értéket jelent.
A most leírt új fajok felfedezésével a mianmari borostyánból ismert szárazföldi csigafajok száma 32-re nőtt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a paleontológia akár csak megközelítette a burmitból leírható szárazföldi csigafajok maximális számát. Egyes becslések szerint a burmitban 500 zárványonként egy puhatestű akad, és további többszáz csigazárvány ismert magángyűjteményekben.
The post Magyar kutatók segítségével fedeztek fel 99 millió éves állatokat first appeared on National Geographic.
