Úgy kellett már Lázár Jánosnak Magyar Péter rárepülése a vasútra, mint egy falat kenyér. De érdemes megnézni, mi a mindenkire mutogató, de „most már fejlesztünk ám” duma mögött a valódi koncepció. Ács világa.

Sokkal könnyebb egy másik politikussal vitatkozni, mint amikor kőkemény tények és szakmai érvek szakadnak rád és nem marad más, mint a vergődés, arcoskodás és személyeskedés.

Nyilván Magyar Péter sem ugyanaz a súlycsoport abban az értelemben, hogy az ellenzéki kihívó mondja az igazat, felhívja a figyelmet arra, amit mindenki lát és tud, a züllesztésügyi miniszternek meg marad a védekező pozi, védeni a védhetetlent.

De könnyebb bevinni egy másik nem hozzáértő politikust a málnásba tereléssel, látszatvitára kényszerítéssel. Ezért kommunikációs szempontból nagy húzás volt Lázártól meghívni Magyar Pétert egy vasutas találkozóra, majd olyan feltételeket teremteni, amit a másik nem fogadhat el. Ezzel el lehet szórakoztatni a nagyérdeműt hetekig, de a legfontosabb, addig se Vitézy Dávid ellen kell helyt állni, ami teljesen esélytelen. Vitézy ugyanis ebből a világból jön, ízig-vérig közlekedéspolitikus.

A Lázár-Vitézy Facebookos szópárbaj nem uncsi cicaharc volt, noha sokan így érezték. Eleve nagyon ritkán fordul elő a mostani rendszerben Magyarországon, hogy a hatalom képviselőit őszintén és nyilvánosan szembesítik bármely szakmából a rossz döntéseikkel, hibáikkal, netalántán ferdítéseikkel. Vitézy Dávid, aki a saját főpolgármesteri kampányában nem tartotta magát távol a demagóg szólamokból, most megengedhette magának, hogy közlekedési szakértővé avanzsáljon vissza és higgadtan, szakmai alapon, tényekkel, számokkal alátámasztva zúdította Lázárra a kritikáját, illetve verte vissza a miniszter erőtlen, érvek híján személyeskedő támadásait.

Érdemes visszaolvasni kettejük szópárbaját, tanulságos. De nem csak az érvek színvonala közti különbség miatt, hanem

közben kiderül a valós hozzáállása is Lázárnak, illetve a magyar kormánynak a vasúthoz.

A mostani balhét megelőzően Lázár minisztersége alatt eleve a következő fontos történések érdemeltek említést:

egy csomó vasúti fejlesztés leállítása (akár úgy is, hogy elvesztek uniós pénzek),

Siemens villanymozdony-beszerzés visszamondása (velük nem barátkozunk, mert nem hajlandók az oroszokkal dolgozni Pakson),

illetve az országbérlet bevezetése, amellyel megnövelte az utasszámot, miközben a rohadó pályára alig talál a MÁV megfelelő számú bevethető mozdonyt és vagont.

Most pedig, miután a Keletinél bekövetkezett siklás ráirányította a figyelmet a vasút problémáira és már nem csak a repülők, hanem a vonatok ezer éve megszokott késései is minden nap vezető helyen szerepelnek a sajtóban, ennyi a konkrét teljesítmény:

újabb kirúgások a MÁV-nál, a vasúttal kapcsolatos korábbi fejlesztési ígéretek felmelegítése.

De mellé gigantikus közútfejlesztések, hogy ha már a vasút esetében Albánia szintje felé süllyedünk, legalább autópálya-menetrációban utolérjük Ausztriát. Ha meg is valósul az, amit a vasúttal kapcsolatban Lázár most ígér, az legjobb esetben is a további züllesztés megállításához elég, közben alagutas méregdrága M100-t (mintegy 500 milliárd forint) és mohácsi Duna-hídat (legalább 400 milliárd) feltétlen építeni kell.

Tehát a vasútnál az elmúlt 30 év a hibás, meg a szankciós infláció, meg az oroszellenes Siemens, meg mindenki, aki kritizál, pénz pedig nincs, közút esetében viszont a legdrágább és nem is túl fontos projektekre is sikerül előteremteni a forrást.

Ez a valódi koncepció, minden más csak ócska duma.         

The post Magyar Péter árnyékában se felejtsük el, hogy mit akar Lázár János a MÁV-val appeared first on Forbes.hu.