Ma már a bejgli elengedhetetlen része a karácsonyi ételsornak, tradicionális fogás, amely fontos része az ünnepi menünek, de a régi, paraszti, szegényebb konyhához nem sok köze van. Ez az édesség a 19. század végén került be a magyar gasztronómiába osztrák közvetítéssel és főleg a polgári konyhában váltotta fel a karácsonyi kalácsot.

A Wikipédia szócikke szerint „Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyvben.

A mák azonban mindig is szerepelt a népi konyha karácsonyi ünnepkörében. Gubát készítettek vagy ahogyan egyes helyeken nevezték: bobájkát. Kelt tésztát hosszú, vékony rudakká gyúrtak, azt ujjnyi darabokra vágták, kisütötték, megszárították, cukros vízzel vagy langyos tejjel meglocsolták és megszórták mákkal.

Később, a gubatésztát szikkadt kiflivel helyettesítették, amit szintén feldaraboltak, kissé megpirítottak és így áztatták meg tejjel és szórták meg mákkal.

Ez az alaprecept, amit ma már számos formában gazdagítanak, vaníliasodóval locsolják meg, tojáshabot tesznek a tetejére és úgy sütik ki a rétegesen megrakott gubát, de vannak vaníliapudingos, mascarponés receptek is. Én azonban a dédanyáink gubáját szerettem volna elkészíteni, ha lehet úgy fogalmazni: a szegények bejglijét.

Volt, amikor mi is készítettünk gubatésztát, de lehet venni készen is, most azonban kifliket hagytam pár napot szikkadni. A háború utáni időkben ugyanis ez volt az elérhető és olcsó hozzávaló. Apósom élte meg gyerekként a második világégést, és sokgyermekes családként bizony nem jutott bejgli a karácsonyi asztalra, de a mákos guba minden ünnepkor az étkezések része volt és idős korában is a kedvenc ételei egyike maradt. Ami pedig a luxust illeti, mi már a két réteg kifli közé csorgatunk mézet is…

Hozzávalók:

(Mivel én itt sem nagyon szoktam méricskélni, az interneten néztem meg egy hasonló receptet a mennyiségek miatt. Nálam a mák egy kávédarálónyi adag, ahogy a porcukor is.)

8 darab kifli
80-100 gramm darált mák
80-100 gramm cukor
vaj az üvegtál kikenéséhez
0,5 liter tej (ha kevésnek bizonyul, lehet még rá önteni)
2 kanál méz

Elkészítés:

A kifliket hagyom pár napig szikkadni, majd felkarikázom és sütőben kisütöm (lehet serpenyőben is). Egy jénai üvegtálat kivajazok és beteszek egy réteg kiflikarikát és megcsorgatom őket tejjel, majd megszórom a porcukorral összekevert mákkal, utána csorgatok rá mézet is. Erre jön a kovetkező réteg kifli, amit ismét meglocsolok tejjel, majd megszórom a mákkal, hogy teljesen befedje. Beteszem a sütöbe és 180 fokon 20-25 percet sütöm. Mikor kész, lehet még picit locsolni rá a tejből és akár porcukrot is szórhatunk rá, ha még édesebbre szeretnénk.

Sokan eleve beáztatják a kifliket a tejbe, mi ezt a meglocsolós módszert követjük, lehet próbálkozni mindkettővel. Nálam volt olyan eset is, hogy a gubát nagyon ázottnak találtam és újra betettem a sütőbe, hogy legyenek benne roppanós részek… és lettek.

Ha pedig szeretnének egy brutálisan édes és extra gubareceptet látni, akkor Máté Szabi újragondolt mákos gubáját mindenképpen érdemes megtekinteni:

Arról, hogy melyik lett az ország legjobb bejglije, ide kattintva olvashat cikket, itt pedig egy percek alatt elkészíthető karácsonyi süti receptjét találja!

The post Mákos guba, a paraszti konyha bejglije first appeared on Sokszínű vidék.