„Igen, felemás a zoknim, nyugodtan fotózzátok csak le!” Mangó Gabriella gyermeki örömmel mutatja egyik lábán a kék pöttyös, másikon a piros csíkos zokniját. Hét gyereke közül a „kicsi fiától” kapta az aszimmetrikus ajándékot. „Az egyik pár nálam, a másik nála. Egy zokniban vagyok a gyerekemmel!” A gyereknevelés miatt lett 1992-ben körzeti orvos, mert azt hitte, a háziorvoslás időben jobban beosztható és kiszámítható. Tévedett. Élete pont olyan aszimmetrikus, mint a zoknija: háziorvosként több mint háromezer betegért felel, válaszol megannyi kérdésükre chaten is, előadásokat tart és edukál, miközben a magánéleti viharok őt sem kímélik. Történeteiből nemcsak a személyes küzdelmei rajzolódnak ki, hanem a magyar egészségügy működése is. A rendelőjét beterítő energiája és emberszeretete egyértelművé tette a tegeződést.

∗

Szinte megállás nélkül csörög a telefonod. Helyettesítesz. Online is elérhető vagy a betegeid számára. Arról edukálsz, hogyan kéne szedni a vitaminokat, közben háromezer beteg van rád bízva. És van hét gyereked. Hogy nem fáradsz bele? Hogyhogy nem égsz ki?

Bele lehet fáradni, de szerencsére még nem döglöttem bele. Kiégés? Nem tudom. Van, amikor azt gondolom, hogy miért jön nekem a fiatal beteg azzal, hogy izomfájdalmai vannak és lázas. Ilyennel miért jön be a rendelőbe? Vagy azzal jön, hogy felment a pulzusszáma. Nem mért hőmérsékletet, így megmérem én. 37,6. Igen, hőemelkedésnél felmehet a pulzus. Alapdolgokat nem tudnak az emberek, azt sem például, hogyan kell egy női ciklust számolni. Sokszor azt látod, hogy akkora az egészségügyi információs szakadék, hogy nem tudom, mikor érjük utol ezt az egészet. És amikor azt gondolom, hogy most miért jön ezzel valaki ide, az már valószínűleg a kiégés része. Bár valaki meg azzal jön, hogy értelmezzük az adópapírját, amit nem is értek, és nem is ránk tartozik.

Létezik egy másik betegtípus: az, aki úgy lép be a rendelőbe, hogy olvasta az interneten, mi a baja, mert a Google vagy a mesterséges intelligencia megmondta. Miattuk is bosszankodsz?

Őket nagyon jól tudom kezelni. Megkérdezem, hogy hol és mit olvasott, és akkor beszélgetünk róla. Megkérdezem tőle azt is, hogy felvilágosítást akar nekem adni vagy továbbképzést? Mesélje el, mi a problémája, ami miatt idejött, és akkor én elmondom majd, mit gondolok arról, hogy szerintem merre menjünk el. Ha van valami olyan, amitől fél és retteg, akkor, ha tudok, segítek. Azt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az emberek többsége – hála istennek – felelősséget vállal magáért és az egészségéért is. Viszont nemcsak a ChatGPT-t kellene megkérdezni, hanem el kéne kezdeni gondolkodni azon, hogyha túlsúlyom van, akkor mit tudok tenni? Vagy egész egyszerűen megmérem a vérnyomásomat. Ne adj isten, ha volt a családban például cukorbetegség, akkor elmegyek az orvoshoz és kérem, hogy szűrjenek.

Messengeren is sokan és sokat kérdeznek tőled. A háziorvosokra jellemző, hogy szoros a kapcsolatuk a betegeikkel, de talán ennyire nem engedik be őket az életükbe, mint ahogy te. Nem terhes ez?

Az emberek nagy része szorong. Sokan a laborjukat küldik el nekem, és teljesen kétségbe vannak esve, mert egy-egy értékszámuk, például a monocita magasabb.

És egyből azt hiszik, hogy leukémiájuk van.

Miközben a Covid óta a monocita érték sokszor magasabb. Naponta látom és tudom, hogy nem lehet vele semmit tenni, majd szépen elmúlik. Mindig meg kell találni mindenkivel a hangot, és olyan mederbe terelni a beszélgetést, hogy az neki a legjobb legyen.

A háziorvosok sok tekintetben különleges pozícióban vannak: rengeteg beteget kísérnek több évtizeden keresztül, miközben pontosan rálátnak az ellátórendszer működésére. Hogyan látod Gyöngyösről az egészségügyet?

Erre két történetem is van. Nemrég egy férfi ült be a váróba. Korábban tüdőembóliával volt kórházban. Nem volt jó bőrben, ráadásul átállították a gyógyszerezését: injekció helyett tablettát kapott. Megvizsgáltam, visszamentem a rendelőbe az adminisztráció miatt, aztán jött az asszisztensem, hogy, Gabi, gyere már! És akkor ott ült a beteg felakadt szemmel, se légzés, se pulzus, semmi. Meghalt. Azonnal hívták a mentőt az asszisztenseim, én meg a 120 kilós embert leraktam a földre, és elkezdtem a szívkompressziót. Valószínűleg kamrafibrilláció miatt állt le a szíve. Azt nem lehet tapintani. Az EKG-t nem tudtam kihúzni oda, hogy még összeszereljük és rátegyük, hogy detektáljuk, meghalt volna.

Egyszer csak kiabált egy nagyot, levegőt vett, és akkor utána szépen elkezdett ketyegni a szíve. 25 perc vagy 20 perc volt, amíg a mentő ideért, pedig az állomás itt van Gyöngyösön. Amikor ezt elmeséltem az egyik tévében, Győrfi Pál rám írt, hogy Semmelweis miattam forog a sírjában, és sokáig gondolkodott azon, hogy helyreigazítást kérjen tőlem emiatt.

The post Mangó Gabriella: Orvosként azért imádkozom, csak nehogy kórházba kerüljek first appeared on 24.hu.