A különadók létezését húsz évre vezette vissza kérdésünkre a LeitnerLeitner adótanácsadó cég. Az elmúlt két évtizedben időnként megszűntek vagy átnevezték ezeket, az aktuális politikai céloknak megfelelően – előfordult, hogy extraprofitadóként emlegették, legújabban pedig védelmi hozzájárulásként. Egyes különadók esetében voltak kormányzati ígéretek, hogy csak átmenetiek lesznek, aztán mégsem vezették ki azokat. Sőt, egyes elemeit a kormány év közben vagy egyik évről a másikra is megemelte. A tanácsadócég 2004 és 2022 között
ehhez még hozzávehetjük az októbertől a devizaműveletekre kivetendő, új tranzakciós illetéket is. Az egyes szektorokat, iparágakat vagy tevékenységeket terhelő adókat, illetve adójellegű fizetési kötelezettségeket tekintették különadónak, és három szakaszra osztották fel a közelmúltat.
Már a 2008-as pénzügyi válság előtt elkezdődött a különadóztatás az energiaadóval (2004-ben), majd a hitelintézetek járadékával (2006–2017-ig), valamint a gyógyszeripart terhelő adókkal.
2008 és a 2022 között 13 különadót nevesítettek, az energiaellátókra kivetett Robin Hood-adótól a kiskereskedelmi különadóig.
A 2022-es extraprofitadóknál pedig 16-ot soroltak fel, a hitelintézetek különadójától kezdve a megemelt bányajáradékig.
Hazai jogszabályok, LeitnerLeitner
A cég szakértője, Jancsa-Pék Judit szerint a különadók fő jellemzője, hogy bár szektorspecifikusak, a belőlük származó költségvetési bevételt zömében nem forgatják vissza még részben sem az adott ágazatba (kivételt jelentenek az Egészségbiztosítási Alap bevételeit bővítő adónemek, illetve az egészségügyi alrendszerek fejlesztésére fordítandó dohányipari eho).
Arra is kitért, hogy több adónemet eredetileg mindössze egy adóévre vezettek be, majd minden évben „meghosszabbították” a hatályukat, ami az adóteher állandósulásához vezetett. Erre példa a pénzügyi szervezetek különadója, amelynek hatályát a 2010-es bevezetése óta minden egyes adóévben meghosszabbították, és, az ágazatnak tett ígéretek ellenére, máig nem vezették ki. Ennek a 2015-ös, évközi adóváltozások vetettek véget, ezek nyomán a közteher lényegében állandósult, általánosan alkalmazhatóvá vált.
Megháromszorozódott a különadó az utóbbi években
A NAV-évkönyvek adatai alapján, illetve a KSH tényadatai, valamint a költségvetésekben tervezett adatok alapján megvizsgáltuk, hogy az utóbbi nyolc évben miként alakultak az elvárások és a tényleges különadó bevételek.
Amíg 2017-ben 632 milliárd forintnyi lehetett a különadó, 2021-re ez a harmadával megnőtt – csaknem 846 milliárd forintra. Aztán, a 2022-es választási évben, extraprofitadó néven, jelentősen megemelve futottak tovább a különadók, 2024-re pedig, a tervek alapján, már mintegy 2640 milliárd forintnyit szedne be ezekből a kabinet – a júliusban bejelentett, plusz 400 milliárd forintos védelmi hozzájárulással együtt. Ez azt jelenti, hogy 2021-hez képest az idei évre háromszorosára tervezték a különadó-bevételt, 2025-re pedig még többet várnak, hiszen az idén augusztustól, szeptembertől megemelt, illetve októbertől újként bevezetett sarcokat akkor már egész évre meg kell fizetniük a kipécézett szektoroknak.
A 2017 és 2024 közötti időszakot nézve a legtöbb különadót a bankoknak, a pénzügyi szervezeteknek kellett befizetniük (3400 milliárd forint), valamint az energiaszektornak (1432 milliárd forint) és a biztosítóknak (1038 milliárd forint). Közelítette az ezer milliárdot a telekommunikációs szektorra kivetett adó (távközlési és közművezeték-adó), és 700 milliárd forint felett volt a kiskereskedelmi különadó, a bányajáradék, valamint a gyógyszergyártást és -forgalmazást terhelő különadó is, továbbá meghaladta az 500 milliárd forintot a népegészségügyi termékadó is.
Összesen 10,3 ezer milliárd forint felett volt ezekre az évekre, a fentebb megnevezett források alapján, a befizetett különadó – ez a duplája annak, mint amennyi társasági adót beszed az állam. A taót minden évben meghaladta a különadó összege, de előfordult, hogy még a duplájánál is nagyobb összeg folyt be így a büdzsébe.
2023–2024-től tovább srófoltak a különadó bevételeken. A kiskereskedelmi különadónál, például, a legnagyobb árbevételű multiláncoknak az idén már (4,1-ről) 4,5 százalékra emelkedett a sarc. És mivel az áfát is az árbevétel után kell fizetni, ez olyan, mintha nem is a világbajnok, 27 százalékos áfa érvényesülne az árakban, hanem annál is magasabb, 31,5 százalékos áfát szedne az állam a termékek zömére. A legkisebb üzemanyag-kiskereskedőknél pedig megharmincszorzódott a kiskereskedelmi különadó az idei évtől.
A júliusban bejelentett, idénre várt, 400 milliárd forintnyi védelmi hozzájárulásból, a kormány közlése szerint, 85 milliárd forinot tehet ki a tranzakciós illeték másfélszeres emelése augusztustól, amiből jövőre már 200 milliárd forint bevételt várnak. Az októbertől újként bevezetett konverziós tranzakciós illetékből (a devizaműveleteknél) 2024-ben 7 milliárd forintot remél a kormány, 2025-re pedig már 30 milliárd forintot.
Más különadók is emelkednek, módosulnak. A Concorde úgy becsülte, hogy a kitűzött, 400 milliárd forintnyi, új költségvetési bevétel az alábbiakból adódhat össze:
deviza tranzakciós illeték (0,45 százalék, maximum 20 000 forint/tranzakció): 160 milliárd forint,
egyéb banki tranzakciósilleték-emelés: 100 milliárd forint,
energiaadó-emelés: 100 milliárd forint,
egyéb (beleértve a „multinacionális vállalatok” adóját, valószínűleg főleg a kiskereskedelmi szektorban): 40 milliárd forint.
A szektoronkénti túladóztatás kedvezőtlenül hat a gazdaságra
És, hogy miként hatnak a különadók a gazdaságra? Egyfajta túladóztatásnak is felfoghatók, ahogy ezt Hernádi Zsolt, Mol-vezér is megfogalmazta nemrégiben. Nem beszélve a kiszámíthatatlanságról.
A különadókat nyilván nem a profitjuk terhére fizetik be az érintett cégek a költségvetésbe, hanem áthárítják a vásárlóikra, a lakosságra, ami növeli az árakat, csökkenti a fogyasztást, részben emiatt is köhög a gazdaság
– fogalmazott kérdésünkre a GKI vezérigazgatója. Molnár László szerint csak az állami gazdaságirányítók fejében élnek úgy a különadók, hogy azt majd az érintett szektorok, cégek nem hárítják át a lakosságra. Hiába próbálják ezt megakadályozni adminisztratív eszközökkel, ez a valóságban nem működik. Egy vállalkozásnak van elvárt profitrátája, amit ki kell termelnie. A különadóval sújtott, kiskereskedelmi multicégek, például, rengeteget fektettek be Magyarországon (új üzletek létrehozása, régiek felújítása), és szeretnék, ha a befektetésük megtérülne, hiszen ez a vállalkozás lényege. Ezek után azt mondani nekik, hogy extraprofitjuk van, miközben más cégeknél, például a kaszinóbiznisz NER-közeli szereplőinél és a közbeszerzéseken hízó, ugyancsak NER-közeli, hatalmas, építőipari cégeknél ugyanezt nem nehezményezik, elég visszatetsző. Nem szektorsemleges, hanem kifejezetten szektorfüggő a különadóztatás – állítja Molnár.
Vagy vegyük például a távközlési szektorhoz kötődő telekomadót és a hozzá tartozó közművezeték-adót, amit bíráltak a telekomcégek, mondván, hogy drágítja a beruházásokat és borítja a megtérüléseket. De amint kiderült, hogy félig állami, félig NER-közeli befektetőkhöz került a Vodafone, már lehet tudni, hogy jövőre megszűnik a közműadó, a távközlési adó pedig mérséklődik
– tette hozzá. Vagyis úgy tűnik, ebben az új helyzetben már nem gond, ha a maradék két szereplő profitot realizál, csak az a lényeg, hogy a baráti cégeknek ne kelljen különadót fizetniük. Vagy ott van a légitársaságokra kivetett különadó, ami szintén megszűnik jövőre, miután visszakerült a magyar államhoz a ferihegyi reptér üzemeltetési joga.
Mindebből szerinte az következik, hogy
Véleménye szerint ez azért is baj, mert azok a cégek, amelyek csak állami hátszéllel tudnak nagyra hízni, a legritkább esetben képesek hatékonyan működni. Jó példa erre szerinte a Buda Part, illetve a Dürer Park beruházása, amikre nem találtak vevőt, így, hirtelen, állami projekt lett belőlük – az állam megveszi az ingatlanokat, olyan áron, hogy a kormánynak kedves vállalkozóknak ne kelljen veszteséget elkönyvelniük. Praktikusan az adófizetők pénzéből mentik meg ezen cégek profitját. Ugyanez várható a reptérnél is szerinte – ha az ezer milliárdos költés révén évi 35 milliárd forint osztalék várható, akkor az azt jelenti, hogy még a finanszírozás kamata sem jön ki.
A különadók nyilvánvalóan áremelő hatásúak, mert átkerülnek az árakba, amit, végső soron, a magyar lakosság fizet meg.
Azért sem javul a magyar életszínvonal, mert mi fizetjük a különadókat, a megemelt árakon keresztül
– fogalmazott Molnár László.
A lakossági banki ársapka eleve csak az év végéig szól, miközben a vállalkozásokra már most is átháríthatják a bankok a megemelt tranzakciós illetéket, amit szintén a fogyasztók lesznek kénytelenek kifizetni. Piaci cégektől nem lehet elvárni, hogy ha többet kell befizetniük a költségvetésbe, akkor azt a saját kárukra tegyék, hogy lenyeljék az ezzel járó veszteséget – jegyezte meg Molnár.
Az pedig nem indok a különadók szedésére, hogy a költségvetés évek óta jelentősen túlköltekezik, ráadásul úgy, hogy közben rohad az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra, mert ezekbe a szegmensekbe nemigen akarnak fektetni. De példálózhatnánk az úthálózattal is, hiszen az alsóbbrendű utakat csak addig tartották karban, amíg uniós pénz jött rá. Viszont amióta az autópályák üzemeltetését koncesszióba adták (baráti cégeknek), nem látszik, hogy nagy fejlesztéseket terveznének – tette hozzá. Az összes különadóról elmondható, hogy azok miatt az embereknek többet kell fizetnünk, azaz rosszabbul élhetünk vagy legalábbis kevésbé jól, mint ahogy különadók nélkül élhetnénk – jelentette ki a GKI vezérigazgatója.
The post Megháromszorozódott a különadók összege 2021 óta first appeared on 24.hu.
