Az emberiség legnagyobb távolságba jutott űreszköze a két Voyager-űrszonda, amely idén már 48 éve, hogy útnak indult eredetileg a Naprendszer külső bolygóinak vizsgálatára. Azonban a szondákat olyan jól rakták össze, hogy mindmáig üzemelnek, immár a Naprendszer peremén, már majdnem egy napig tart, míg a rádiójel eléri őket (vagy a tőlük érkező minket).
Az eltelt idő azonban ellenük dolgozik, a szondák rádióizotópos termoelektromos generátorai pedig egyre kevesebb energiát (évente 4W a csökkenés) képesek előállítani, ezért az elmúlt években már néhány műszerüket lekapcsolták. (A kameráikat és több bolygóvizsgáló műszert már akkor, amikor a külső bolygókat elhagyták.)
A NASA JPL most újabb energiatakarékossági lépésekről számolt be, amelyek célja az, hogy a 2030-as évekig működőképesek maradjanak a szondák. 2025. február 25-én kikapcsolták a Voyager-1 kozmikussugár-alrendszerét, március 24-én pedig a Voyager-2 kisenergiás töltött részecske műszerét állítják le a szondák irányítói. Mindkét szondán még három tudományos mérőműszer folytatja a munkát ezt követően. A lekapcsolás nélkül talán néhány hónapig lenne már csupán elegendő energiájuk a szondáknak.
A Naprendszer külső régióiban és határvidékén azok a műszerek üzemeltek tovább, amelyek olyan adatokkal láthatták el a szakembereket, amilyeneket másképp e régióból nem tudtunk volna begyűjteni. A helioszféra határát az 1-es szonda 2012-ben érte el, eltérő útvonala miatt a 2-es csak 2018-ban, innentől kezdve gyakorlatilag a csillagközi térben folytatták útjukat az űreszközök.
A lekapcsolt kozmikus sugárzás kísérleti alrendszer távcsöveinek feladata az volt, hogy a Napból és a galaxisunkból származó kozmikus sugarakat és protonokat mérje, ezen adatok alapján lehetett kiszámítani, mikor is érte el a helioszféra határát a szonda.
A kisenergiás töltött részecske műszer munkája során ugyanezen forrásokból eredő ionok, elektronok és kozmikus sugarak energiáját vizsgálta két alegysége segítségével. Közös e rendszerekben, hogy egy-egy forgó platformon üzemeltek, a forgatáshoz használt energia pedig 192 másodpercenként 15,7 wattos löketeket jelent. Eredetileg félmillió ilyen löketre tervezték a forgatómotort, azonban a lekapcsolása idejére eléri a 8,5 milliót.
A közel 50 éves működés nemcsak felbecsülhetetlen értékű tudományos adatokat jelent, hanem ékes példát arra a rendkívüli mérnöki munkára is, amely lehetővé tette mindezt.
A küldetésen dolgozó irányító csapat mérnökei mindent megtettek azért, hogy a lehető leghosszabb ideig üzemelhessen minden fontos műszer. A most elvégzett lekapcsolás után egy éven át elegendő lesz még az energia a maradék 3-3 műszernek, majd egyet ismét le kell kapcsolni ezekből 2026-ban.
A Voyager-1 esetében a magnetométer és a plazmahullám-alrendszer üzemel tovább, a kisenergiás töltött részecske műszert fogják 2026-ban leállítani. A Voyager-2 esetében a kozmikussugár-alrendszert állítják majd le 2026-ban, marad a mágnességet mérő és a plazmahullám-alrendszer.
A Voyagerek életében szó szerint minden nap ajándék, ám mivel felderítetlen területen járnak, a szakemberek igyekeznek a lehető leghosszabbra nyújtani az érdemi működésüket. A szondák rádiójeleit 2036 után már nem tudjuk fogni a legnagyobb antennáinkkal sem, de ennél néhány évvel hamarabb elfogy majd az energiájuk is, amely a rádióadáshoz kellene.
The post Meghosszabbítják a Voyager-űrszondák működését first appeared on National Geographic.
