A spanyol közszolgálati tévé adatai szerint szerdáig 219 halálos áldozata volt azoknak az áradásoknak, amelyek Valencia környékén pusztítottak. A hatóságok 93 személyt még mindig eltűntként keresnek a Földközi-tenger partvidékén, illetve a kelet-spanyolországi térségben. Mindeközben a médiát még mindig azok a támadások foglalkoztatják, amelyek VI. Fülöp spanyol királyt és Letícia királynét érték a hétvégén, amikor a kelet-spanyolországi Paiporta városába érkeztek, hogy az árvíz károsultjaival találkozzanak.

A királyi párnak végül meg kellett szakítania látogatását, miután a városban a feldühödött tömeg sárral és más tárgyakkal dobálta meg őket. Bár a világsajtót elsősorban a királyi párt ért támadások foglalkoztatták, az uralkodó kifejezetten bátran viselkedett a felheccelt tömeg körében. A német Deutsche Welle szerint egy órát tartózkodott az árvízkárosultak között, miközben a spanyol miniszterelnököt, Pedro Sanchezt és a valenciai tartományi vezető Carlos Mazónt a biztonságiaknak már rég ki kellett menekíteniük a tömegből. A feldühödött emberek közben azt kiabálták a menekülő politikusoknak:

Gyilkosok!

A király tehát nem futott el a tömeg elől, de az uralkodót így is esernyőkkel voltak kénytelenek megvédeni a testőrei a dobálástól. A történések legjobban talán Letícia királynét viselték meg – a BBC egyik videóján látható, ahogy az uralkodó felesége elsírja magát, amikor az árvízkárosultakkal találkozik, sőt, át is öleli a túlélőket – arcán a sárfoltokkal.

A spanyol közszolgálati tévé bemutatta azt a felvételt, amelyen a miniszterelnök autóját durván ütötték, támadták a tiltakozók, amikor Paiportába látogatott a királyi párral együtt.

Három személyt le is tartóztattak e támadás miatt, két másik gyanúsított szabadlábon védekezhet. Az erőszakot végül lovasrendőrök bevetésével fékezték meg a hatóságok. Sanchez miniszterelnök utóbb ugyan próbált empatikusnak, megértőnek mutatkozni a felháborodás miatt, ám az erőszakot elfogadhatatlannak nevezte.

Az áradás összességében legalább tízmilliárd eurónyi kárt okozott – a spanyol kormány legalábbis 10,6 milliárd eurós segélyről döntött a térség számára. A madridi kormány az Európai Unió segítségét is kérni fogja, hogy az árvíz károsultjait megsegítsék.

A felkorbácsolt indulatoknak és az elkeseredettségnek a szakértők szerint több oka is van. A BBC úgy tudja: legalább 74 ezer embert érintettek a térségbeli áradások (nemcsak Paiportában), a spanyol köztévé viszont arról adott hírt, hogy a természeti katasztrófa nyomán akár 400 ezer ember is munkanélküli segélyre, illetve ahhoz hasonló rendkívüli támogatásra szorulhat, miután a munkahelyüket megsemmisítette az áradás.

Azaz több száz ezer embert, ha nem is „közvetlen” árvízkárosultak, legalábbis áttelesen érinti a katasztrófa. Mindez magyarázza (de nem igazolja) azt az erőszakot, amihez a feldühödött tiltakozók folyamodtak a királyi pár és a miniszterelnök látogatásakor.

Az emberek dühét fokozza az is, hogy a hatóságok egyelőre nem találják a felelősöket.

Manaure Quintero / AFP
Manaure Quintero / AFP

A felelősséget ugyanis egymásra próbálják tologatni a regionális (valenciai) és központi (madridi) hatóságok. Madrid szerint a helyi hatóságoknak kellett volna az embereket figyelmeztetniük, a regionális vezetők viszont a spanyol központi kormánytól vártak volna segítséget a katasztrófa előtt.

Eközben a spanyol közszolgálati tévében megszólalt szakértők azon tanakodtak: annak ellenére, hogy „mindenki tudta”, hogy óriási esőzések vannak a térségben, a hatóságok miért nem mondtak legalább annyit az embereknek Valencia környékén, hogy ne üljenek autóba, és lehetőleg ne tartózkodjanak a nyílt utcán. A spanyol hatóságok csak akkor kezdtek mobiltelefonokra vészjelzéseket küldeni, amikor az árvíz már javában pusztított Paiporta környékén.

A katasztrófa után pedig a károsultak sokáig hiába vártak a segítségre. A spanyol kormány csak szombaton jelentette be, hogy további 10 ezer katonát vezényelnek az árvíz sújtotta Valencia térségébe. Azóta újabb és újabb egységek érkeztek a térségbe, további több ezer katonával erősítették meg a mentőegységeket. Ugyanakkor még a hét közepén is hiányoztak a gépek az utcák megtisztításához.

A világsajtót közben bejárták azok a riportok, amelyekben külföldről érkezett önkéntesek meséltek arról: nem láttak spanyol rendőröket vagy katonákat a katasztrófa utáni első napokban, akik legalább a helyszínt biztosíthatták volna. Elsősorban a Magro és a Turia folyók mentén lett volna szükség a segítségre, ahol a folyók kiléptek a medrükből az óriási mennyiségű csapadék miatt, és utóbb hasonló volt a helyzet a Poyo folyónál is.

A lehullott csapadék elképesztő mennyiségét mutatja, hogy a spanyol meteorológiai szolgálat jelentése szerint a múlt héten, mielőtt bekövetkeztek volna az áradások, Chiva városa környékén annyi eső esett nyolc óra leforgása alatt, mint az előző húsz hónapban összesen.

JOSE JORDAN / AFP

Pedro Sanchez szerint ez volt Spanyolországban az elmúlt évtizedek legsúlyosabb természeti katasztrófája, illetve a második legtöbb halálos áldozatot követelő árvíz Európában az elmúlt száz évben. (A legsúlyosabb áradás – amely egyetlen országot érintett kontinensünkön a XX. században – 1967-ben következett be Portugáliában, az ottani árvíznek legalább ötszáz – de akár hétszáz – halálos áldozata is lehetett.)

Bár a paiportai események kielégítő magyarázatára alighanem várnunk kell, érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy Spanyolország egységes működését régóta feszítik a regionális ellentétek. Bár Valencia tartomány messze nem arról híres, hogy szeparatista mozgalmak működnének ott, és a helyzet egyáltalán nem hasonlítható e tekintetben Baszkföldhöz vagy Katalóniához, azt azért tudni kell, hogy ebben a térségben is lappanganak nyelvi, etnikai és más társadalmi feszültségek.

Valencia környékén a hivatalos, klasszikus „kasztíliai” spanyol mellett sokan beszélik a helyi nyelvjárást, a valenciait, amelyet a régió egyes lakói igyekeznek elkülöníteni a katalán nyelvtől. Így a tartományban kétféle nacionalista áramlat tapintható ki: a spanyol föderalista és a regionális szuverenista.

A spanyol föderalizmust támogatók inkább a katalánoktól határolják el magukat (bár anyanyelvük nagyon hasonló a katalánhoz), míg azok, akik a madridi központi kormánnyal szemben határozzák meg magukat, inkább közelednek a katalánokhoz, és a kasztíliai spanyoloktól határolják el magukat. Ennek ellenére mindkét csoport a „valenciai” öntudatot hangsúlyozza, miközben Valencia térségének lakóit a nyelvészek inkább a katalánt beszélők családjába sorolják. A központi kormányzatban a szocialisták (azaz Pedro Sanchez miniszterelnök pártja) kénytelen a regionális pártoknak engedményeket tenni, hogy a konzervatív néppártiakkal szemben hatalmon maradhasson.

Ugyanakkor a regionális, azaz a „valenciai nacionalizmust” képviselő pártok többnyire csak 1–5 százalék közötti eredményeket értek el a korábbi évtizedekben – és amúgy is „meghunyászkodtak”, azaz nem lépnek fel szeparatista követelésekkel. Katasztrófahelyzetben ugyanakkor a központi kormánnyal szemben felerősödhetnek azok az indulatok is, amelyek addig csupán a mélyben lappangtak. Így tehát a valenciai pártok hiába viselkednek fegyelmezetten a Madriddal fennálló viszonyban (a spanyol-katalán ellentétekhez képest), azért a helyi lakosság katasztrófahelyzetben könnyen elveszti a türelmét, ha meglát egy későn intézkedő madridi politikust az árvíz által lerombolt utcájában.

Minderre sok bizonyíték nincs, a nemzetközi sajtó pedig inkább arra célozgat, hogy a spanyol királyság intézményének tekintélyét az előző uralkodó, János Károly botrányos ügyei erősen megtépázták így VI. Fülöp király a 2014-ben lemondott apja árnyékában kénytelen tevékenykedni. Megint mások arra gyanakszanak, hogy esetleg a szélsőjobboldal erősödése állhat a mostani incidensek hátterében, de erre bizonyítékot szintén nem szolgáltattak, azon kívül, hogy a hagyományosan két erős pártra épülő spanyol politikai rendszer kereteit a radikális jobbos Vox párt erősödése fenyegeti.

The post Miért dobálták meg az árvíz után a spanyol királyi párt? first appeared on 24.hu.