Bár táplálékszerzésüknek valóban fontos eleme a kopácsolás, bizonyos helyzetekben más célokra is használják ezt a képességüket. Ezek a madarak dobpergésre emlékeztető hangot tudnak létrehozni, de nem a saját hangképző szervükkel, hanem az arra alkalmas, megfelelő rezonanciájú fák nagyon gyors kopogtatásával. Ennek a dobolásnak a célja ugyanaz, mint a klasszikus madáréneknek, azaz hogy párt találjanak, illetve megvédjék az általuk elfoglalt területet.

A különböző célú kopogtatások jól megkülönböztethetők egymástól. Amíg a táplálékszerzés céljából történő kopogásnak nincs szabályos üteme, addig a párkereső dobolás az adott harkályfajra jellemző ritmusban, ütemben és hosszúságban hallható. A harkályok doboláskor elképesztően gyors egymásutánban mérnek ütéseket a kiválasztott, megfelelő elhelyezkedésű és rezonanciájú faágakra.

Legelterjedtebb harkályfajunk, a nagy fakopáncs például egyetlen másodperc alatt akár 16 ütést is végezhet a csőrével.

Doboláskor nem is sérti meg a fa felületét, mert másképpen, más szögben üti meg, mint a táplálékkeresés során, amikor sokkal ritkábban, de nagyobb erővel, a faanyagot vésve, megbontva üti a fát.

A nagy fakopáncs (Dendrocopos major) Egész Európában, Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában megtalálható faj. Magyarországon igen gyakori fészkelő, hazai fészkelőállománya 304 000 – 324 000 párra tehető.

A fák lombkoronájában lévő hernyókat, törzsön lévő rovarokat fogyasztja, de táplálékának részét képezik a hangyák is. Télen csonthéjas gyümölcsöket, makkot is fogyaszt, de az etetők környékén is rendszeresen feltűnik. Állandó madár, mindössze télen kóborolhat el kisebb távolságra megszokott élőhelyétől.

Szinte mindenhol megtelepszik, ahol költésre alkalmas fát talál. Évente egy alkalommal költ, de annak meghiúsulása esetén pótköltésbe kezdhet. A hím több odút is készít, közülük a tojóval közösen választják ki a fészek helyét. Általában 5-6 tojást rak, amelyeken a szülők közösen kotlanak.

Hazánkban védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.