Pusztakezes boksz, babakék lakókocsi és érthetetlen akcentussal hadaró Brad Pitt: a Blöff  egyik ravasz vagánya Mickey, aki a filmben a társadalom peremén, szegénységben él, balhés és veszélyes, viszont szorosan összezár a haverjaival és a rokonságával. Guy Ritchie kultfilmjében nem egyszer cigányként emlegetik Mickeyt, aki valójában ír vándor, ezzel pedig azonnal kapunk egy példát a nomád népcsoportot övező tévhitekből.

Teljesen megértem, amikor külföldieknek fogalmuk sincs róla, kik vagyunk, hiszen a saját szigetünkön élők sem ismernek túl jól minket vagy a szokásainkat. Ráadásul az információk, amiket tudni vélnek rólunk, még csak nem is tőlünk származnak

– mondja a 39 éves Oein DeBhairduin, akivel Miért bolyong a Hold című ír nomád meseválogatásának magyar megjelenése apropóján beszélgettünk.

Leo Byrne Oein DeBhairduin

Guy Ritchie abban persze nem lódított, mennyire fontos eleme az ír vándor identitásnak a pusztakezes boksz: érdemes például belenézni a 2011-es, Knuckle című ír dokumentumfilmbe, ami három rivalizáló nomád család konfliktusát mutatja be. De vándor származású professzionális bokszolók sikerrel szerepeltek már olimpián és világbajnokságon is, mint például a Volodimir Klicskót 2015-ben legyőző Tyson Fury.

Ennél ugyanakkor az ír nomád kultúra sokkal több, és túlmutat a társadalomban élő sztereotípiákon, a vándorok Írországban közismert lakhatási, munkavállalási, egészségügyi problémáin. A mesemondó, herbalista és emberi jogi aktivista Oein könyvével ezért arra vállalkozott, hogy ellenpontozza a népéről kialakult felületes képet. A Miért bolyong a Hold nem utolsósorban azért is érdekes, mert ez az első könyv, amit egy ír nomád írt a vándorokról, és egy ír nomád illusztrált.

Mi az emberekhez kapcsolódunk, nem a helyekhez

Szülő asszony hangján kiáltó róka, gigantikussá növekvő halszem, ami csillagokká szakad szét, tiszafává változó gyászoló férj, óriásokkal megküzdő méhek: az ír nomád történeteket áthatja a növények és állatok ismerete és tisztelete, a szent helyekhez és a közösség tagjaihoz való szoros kötődés. Természetfeletti vagy túlvilági birodalmak csúsznak itt egymásba a természeti valóságunkkal. Ahogy Oein írja a kötet előszavában, népe a régi és a modern Éire (Írország ír neve) határmezsgyéjén közlekedik, mindkettőhöz kapcsolódik, így őriztek meg dalokat, meséket, kézműves gyakorlatokat is a régmúltból.

A magát Mincéirínek nevező népcsoport ugyanis Írország őshonos, 2017 óta államilag is elismert etnikai kisebbsége (írül „lucht siúil”-nak, azaz „utazó emberek”-nek hívják őket, angolul Irish Travellernek). Nyelvük, az ír és angol eredetű gammon cant, amelyet a nyelvészek sheltának neveznek, 2019 óta szerepel az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségeinek listáján – a kötetben szerepelnek is gammon kifejezések, a végén pedig egy szószedet. Az ír vándorok körülbelül ötvenezren vannak, ez az ír lakosság egy százaléka, többségük az Ír-szigeten él, de találkozhatunk velük a Brit-szigeten és az Egyesült Államokban is.

A Mincéirí eredetében talán az a legérdekesebb, hogy az mennyire a történelem homályába vész. A kutatók több elméletet is felállítottak róluk:

az életmódbeli és kulturális hasonlóságok miatt egyfelől azt feltételezték, hogy nomádok a letelepedett ír lakosság és a beérkező romák keveredéséből létrejött népcsoport,
emellett tartották magukat azok a teóriák is, amelyek szerint a nomádok ősei a 18. vagy a 19. századi nagy éhínségek idején kényszerültek útnak indulni,
kiváltó ok lehetett még az Oliver Cromwell-féle (1649-53), illetve az angol-normann (1169-1240) hódítás is, valamint a 16. századi Tudor hatalomátvétel,
de kelta, sőt, akár pre-kelta hagyományok és életmód maradványainak hordozói is lehetnek.

Ezeknek az elméleteknek egy része még meg is fér egymással párhuzamosan, hiszen a kutatók szerint az is teljesen életszerű, hogy több hullámban csatlakoztak emberek a már vándorlókhoz.

Charles Hewitt/Picture Post/Hulton Archive/Getty Images Ír vándor család 1951 márciusában.

Mivel a többségi társadalommal nem igazán keveredő, zárt csoportról van szó, ráadásul egy szigeten, ahol elég pontosan tudható, hogy az elmúlt egy-kétezer évben mikor voltak nagyobb jelentőségű lakosságbeáramlások, a friss genetikai kutatások némiképp árnyalták a képet. Egy 2017-es vizsgálat egyértelműen kizárta a Mincéirí roma eredetét és megállapította, hogy az ír vándorok évszázadokkal korábban a letelepedett ír lakosságból váltak ki, az eredmények alapján pedig azt valószínűsítették, hogy ez a hírhedten kegyetlen cromwelli hadjárat idején történhetett. 2011-es tanulmányukban a dublini Királyi Sebészeti Kollégium (RCSI) és az Edinburgh-i Egyetem kutatói viszont amellett érveltek, hogy a kiválás már több mint ezer éve megtörtént. Itt azt hozták példának, hogy a Mincéirí genetikailag annyira különbözik a letelepedett írektől, mint az izlandiak a norvégoktól.

„Ezekkel az elméletekkel az a gond, hogy gyakran rejtett motivációk húzódnak meg mögöttük. Azokat a teóriákat, amik szerint a Mincéirí az éhínségek és a politikai zűrzavarok túlélője, a kormányzat propagálta, hogy a társadalom kudarcot vallott, segítségre szoruló tagjaiként állítsanak be minket, és ne kelljen elismerni a kultúránkat és történelmünket” – mondja Oein, aki egy oktatási központ vezetőjeként és több Mincéirí tanács és mozgalom tagjaként aktív szerepet vállalt abban is, hogy a vándorokról szóló ismeretek bekerülhessenek az ír tantervbe. Az eredetkutatásokkal kapcsolatban a genetikai esszencializmus miatt aggódik:

A közösségeink sokfélék, és az az elképzelés, hogy valakit a genetikája alapján azonosítunk be, nemcsak problémás, de veszélyessé is válhat. Viszont legalább elismert minket az állam.

Ők maguk egyébként úgy vélik, mindig is mozgásban voltak, és közben mások hol csatlakoztak hozzájuk, hol elhagyták őket. „Amikor megkérdezik, honnan származom, meg tudom mondani, hol születtem, de oda tartozom, ahol az enyéim vannak. Lehet, hogy ez ma Galway, de holnap már Dublin. Mi az emberekhez kapcsolódunk, nem a helyekhez. Sokan tévesen azt hiszik, hogy az emberek mindig kötődtek a földhöz. Pedig ez történelmileg nincs így, a nomád életmód sokkal természetesebb az emberiség számára: ha nem így lenne, még mindig Afrikában élnénk. Tehát minden ember ősei vándorok voltak, mi csak folytattuk ezt a hagyományt. Az eredet kérdése nem is annyira fontos számunkra, sokkal jobban foglalkoztat minket, hol vagyunk most és merre tartunk.”

Minden második 19 éves az élete felén jár

The post „Minden ember ősei vándorok voltak, mi csak folytattuk ezt a hagyományt” first appeared on 24.hu.