Geszti Margit már a Közgáz-felvételin közölte: ő bizony impresszárió akar lenni. Aztán húsz évet lehúzott nagy nemzetközi lemezkiadóknál, és olyan nagy nevek albumait jelentette meg, mint Geszti Péter, Kulka János, Ákos és Presser Gábor. Amióta megalapította koncertügynökségét, a Sonatina Kft.-t, végre csak azzal foglalkozik, ami mindig igazán érdekelte.

1990 nyarának végén Geszti Margit kisétált a Hungaroton Vörösmarty téri épületének ajtaján. Kilenc évvel korábban mint egyszerű levelező lépte át a küszöböt, majd kemény munkával a kereskedelmi igazgatói posztig jutott. Azon a nyáron viszont úgy jött ki az ajtón, hogy a folytatás bizonytalan. „Nem tudtam, mit fogok csinálni, mihez kezdek.”

Néhány hónap múlva az ország egyik legnagyobb lemezkiadóját vezette.

A zeneiparnak vannak látható és láthatatlan szereplői. Míg a zenészek, művészek az utcán sétálva biztosak lehetnek benne, hogy a szembejövők felkapják a fejüket, a háttérben dolgozók ilyen figyelmet nem kapnak. Margit a magyar zeneiparban a 90-es és 2000-es évek elején az egyik kulcsfigura volt.

A BMG Hungary, majd a BMG-Sony szép számmal adott ki olyan formációktól lemezeket, akiktől a korszak rajongóinak könnybe lábad a szemük: köztük volt Ákos, Oláh Ibolya, a Rapülők, a Desperado, a Soho Party, a Venus és a Kozmix is. Sőt olyan nagy neveket is fel tudtak sorakoztatni, mint Cserháti Zsuzsa, Dés László, Presser Gábor vagy Kulka János.

Geszti Péter árulja el, hogy Margitot mindenki csak úgy hívja: Fruzsi, mert olyan, mintha egy óvó-védő szárnyát kiterjesztő, mindenkiről gondoskodó nagynéni lenne // Fotó: Belicza László Gábor / Forbes

Áru-e a kultúra? 

Gyerekkorában meghatározó szerepet játszott a zene, noha szülei nem muzsikusok voltak. „Édesapám vak volt, de rengeteget zongorázott – meséli. – Én még fel sem értem a zongorát, de imádtam énekelni. Aztán ahogy nagyobb lettem, vittek az Operába, hangversenyekre.” A kamaszkorán is lenyomatot hagyott a komolyzene szeretete. Gimnázium alatt legszívesebben a Zeneakadémia harmadik emeleti folyosójára surrant be, a főiskolások közé, ahol a komolyzene már akkoriban is sztárnak számító művészeivel szívhatott egy levegőt.

A könnyűzene se hagyta hidegen, rongyosra hallgatta Koncz Zsuzsa, Zorán és az LGT kazettáit, szenvedélyesen gyűjtötte az autogramokat.

A Közgázra (a mai Corvinusra) már úgy ment, hogy a felvételin közölte a bizottsággal: ő bizony impresszárió akar lenni. Az impresszárió gyakorlatilag az a producer, aki maga szervez koncerteket, felvételeket, promotálja és adott esetben pénzeli is őket.

„Volt egy szakszeminárium, amit nagyon szerettem, az volt a címe, hogy Áru-e a kultúra? A szakdolgozatomat is ebben a témában írtam.”

Aztán az Interkoncertnél kötött ki egy évre, ők szervezték a Kádár-rendszerben a magyar művészek külföldi koncertjeit (ebből volt kevesebb), és koordinálták a külföldi zenészek magyarországi fellépéseit (ebből akadt több). Majd miután az akkor virágkorát élő Hungaroton megkapta a hangfelvételekkel való külkereskedelem jogát, kilenc évet töltött a vállalatnál.

A nyugati kapcsolatok miatt a Hungaroton tempója és cégkultúrája a szocializmus ellenére sokkal feszesebb volt a hazai vállalatokénál. „Nyugdíjig maradtam volna, ha az akkori főnökömet, Bors Jenőt nem rúgják ki. Ő volt a rendszerváltás első áldozata. Nagyon magasra rakta a mércét, a tudásáért nagyon tiszteltem. Az utána odakerülő vezetőség teljesen amatőr volt, több konfliktus után egy rasszista megjegyzés volt az utolsó csepp a pohárban. Felálltam.”

Nem kellett sok időt munka nélkül töltenie, a 90-es években megnyílt a terep a külföldi nagy zenekiadóknak, megjelent Magyarországon a Warner, a Sony és a német BMG. Margit az utóbbi ajánlatát fogadta el. „Egyetlen titkárnőm volt az elején” – idézi fel. Az építkezés kis létszámmal indult, de határozottan tudta, hogy mit akar, a német tulajdonosi kör elvárásai pedig nem lepték meg, mivel a nyugati kapcsolatoknak köszönhetően a Hungaroton is többé-kevésbé így működött.

Az egyik első igazolásai között volt a Rapülők zenekar. „Elmentem az egyik koncertjükre, és ahogy ott álltam, azonnal éreztem, hogy ez kell. Hosszas tárgyalások után végül sikerült elcsábítani őket egy másik nagy kiadótól.”

„Pótolhatatlan szakember, ha nem lenne, lehet, hogy inkább nem is koncerteznék” – mondja Dés László Margitról. // Fotó: Belicza László Gábor / Forbes

A művészek kezdetben bizalmatlanok 

Arra, hogy egy művészt melyik tulajdonsága teszi a leginkább keresetté, nem tud egyértelműen válaszolni. Sem a dalszöveg, sem a zene, sem a karakter önmagában nem elég. „A kiadónál eltöltött húsz év alatt nagyon sok mindent láttam, de ami mindig megfog, az a tehetség. Ez nagyon intuitív, és

ha valakin azt érzem, hogy különleges tehetség, az általában be is bizonyosodik.”

Margit rendkívüli képessége az előadókkal való kommunikáció. Ahány művész, annyi féle stratégia, de szerinte végső soron mindig egy kis pszichológia, ösztönös viselkedés és az őszinte kommunikáció kombinációja. „A művészek általában kezdetben bizalmatlanok, így volt ez Presser Gábornál vagy Dés Lászlónál is. Dés az első találkozásunkon alig szólt valamit, inkább azt akarta, hogy én beszéljek.”

Margit a kiadónál az új tehetségek felfedezésén kívül azokat a művészeket próbálta maga köré gyűjteni már akkor is, akikkel különösen szeretett volna együtt dolgozni. Geszti Pétert az akkori Danubius rádiós telefonszámán érte utol, Dés Lászlót egy ügyvéd ismerősén keresztül kereste meg. „1993-at írtunk, mindent szanaszét vetett a rendszerváltás energiája. Ebben a vidám káoszban jött valaki, aki elég konzervatív és meggyőző volt. Ráadásul a vezetékneve is az volt, mint az enyém. Hát, Gesztiből nem szaladgált sok – meséli Geszti Péter dalszövegíró, reklámszakember, producer. – Margitot mindenki Fruzsinak hívja, mert olyan, mintha egy óvó-védő szárnyát kiterjesztő, mindenkiről gondoskodó nagynéni lenne. De közben tisztában van a szakma csínjával-bínjával, nagyon strukturáltan gondolkodik, és tud kemény is lenni, ha kell. Abszolút européer, nyelveket beszélt, kulturált volt, klasszikus polgári ízléssel rendelkezett, ami a megbízhatóságában, ízlésében és a korrektségében is megjelent.”

Geszti Péter és Margit ma is jó barátságban vannak.

„Tíz évvel ezelőtt egyszer adott egy tanácsot, amit egy ideig nem fogadtam meg – mondja Péter. – Ez az volt, hogy nem muszáj nekem mindig uptempós, nagy popkoncerteket tartani, hanem kezdjek megkomolyodni, foglalkozzak a líraibb zenei világgal. Hiszen ismert szerzőként is, imádta, amikor a Dés Lacival írtunk musicaleket. Két évvel ezelőtt rá is fordultam, és még a fülemben csengett, hogy ő már tíz éve másnak is látott.”

„Mielőtt a kiszemelt művészekkel találkoztam, azért próbáltam orientálódni, hogy emberileg milyenek – mondja Margit. – Nagyon tartottam például Deák Bill Gyulától, aki még a BMG Sony általi kivásárlásának idejéről került hozzám, mégis tökéletesen működött vele a kapcsolat, maradt is nálunk évekig. Különleges élmény volt a személyes találkozás Rod Stewarttal, Santanával, Celine Dionnal, Jennifer Lopezzel is.”

Se Spotify. Semmi 

Az első 2000-es évtized végére egy dolog nyilvánvalóvá vált: a hanglemezipar bajban van. 2005 körül dinamikus térhódításba kezdett az internet, a torrentek megjelenésével tömegek érhették el a zenék és filmek kalózverzióit. A CD-forgalom szinte megszűnt, a streaming viszont még sehol sem volt. Se Spotify. Semmi. „A kiadó eldöntötte, hogy szálljunk be a koncertbizniszbe – mondja Margit. – Megvettük a Showtime koncertszervező cég ötvenegy százalékát.

Egyet felejtett el a Sony: a koncertbiznisznek és a lemezkiadásnak egyetlen közös pontja van, a zene, semmi más. Én 2010-ben eljöttem, 2013-ban eladták a koncertes részesedésüket.”

Adalékul érdemes tudni, hogy a hangfelvételi piac csak 2023-ra érte el azt a szintet, amit a lemezipar 2000-ben tudott produkálni. De akkorra már a digitális forgalom tette ki az összforgalom nyolcvan százalékát. Ez nagyon hosszú idő, nem is élték túl itthon a lemezkiadók. A nagy nemzetköziek közül a Universal még létezik, de ők is drasztikus leépítésekre kényszerültek.

Margitnak a váltás egyet jelentett egy vállalkozás létrehozásával. Megalapította a Sonatina Kft.-t, és végre csak azzal foglalkozhatott, ami igazán érdekelte: a művészekkel és a kultúrával. „Először Presser Gábor jött hozzám azzal, hogy adjunk ki DVD-t a Dohány utcai zsinagógában rögzített koncertjéről. Boldogan mondtam igent. Aztán 2011-ben megkeresett Zorán, hogy nem akarom-e elvállalni a menedzselését. Elsírtam magam. Ennél gyönyörűségesebb dolgot nem tudtam elképzelni.”

Margit azóta is Zorán személyi menedzsere, de nem kizárólag az ő ügyeit intézi, sőt az impresszárióság most teljesedett ki igazán, Dés László összes koncertjét ő menedzseli. Meggyőzte Kern Andrást, hogy vegyen fel újra lemezt, és koncertezzen, de ugyanezt elérte Kulka Jánosnál is.

Margit nem tervez exitet, és nem szervezi az utódlását: „Azzal együtt, hogy tisztában vagyok azzal, hogy én vagyok a művészért, nem tudom, hogy más ezt ilyen formában tudná-e csinálni.” // Fotó: Belicza László Gábor / Forbes

Az ő nevéhez köthető többek között a Bárzongoristák titokzatos világa című előadás, ahol sokszor az édesapja által is játszott dallamok köszönnek vissza a produkciókban. Szervezett Radnóti-estet, dolgozott kortárs írókkal, például Esterházy Péterrel, Spiró Györggyel, Parti Nagy Lajossal és Závada Pállal. Mácsai Pál Örkény egyperceseiből készült hangoskönyvét annyira szerette, hogy felkérte a művészt egy irodalmi estre, ami olyan jól sikerült, hogy aztán egész sorozattá nőtt.

Lelkesen mesél egyik kedvenc Zorán-koncertjéről, ahol kiderült, a közönség soraiban ott lesz az éppen Nobel-várományos Karikó Katalin, így vele is tudott beszélgetni kicsit. „Akkora élmény volt! Ennyire szerény, ennyire természetes ember, csupa nagybetűvel! Amikor bemutatkoztam neki, hát, komolyan, a torkomat szorította a sírás.”

„Csukott szemmel rábízom magam”

– mondja Dés László dzsesszzenész, zeneszerző, aki még a BMG-s időkben ismerte meg Margitot, amikor új kiadót keresett a lemezeinek. Gyakorlatilag ellenérdekelt felekként találkoztak, hiszen a művésznek az az érdeke, hogy minél jobb pozíciót alkudjon ki magának a kiadónál, míg a kiadóvezetőnek az, hogy minél jobban lefaragja a költségeit.

Nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert szeretem

„Kemény volt, de megbízható, az évek során pedig egyre jobb lett a kapcsolatunk. Amikor végül elhagyta a Sonyt, nem volt kérdés, hogy együtt fogunk dolgozni” – mondja Dés.

A menedzseri tevékenységben a triviálistól a bonyolultig számtalan buktató van, és Margit nemcsak átlátja ezeket a dolgokat, de jó érzékkel több lépéssel előre gondolkozik.

„Ez nem olyan szakma, ahol csak be kell tanulni egy rutint, és utána minden megy magától. Minden helyszín más. Mellette a legnagyobb biztonságban érzem magam, nem kell azon törnöm a fejemet, hogy mi fogad majd a helyszínen. Pótolhatatlan szakember, ha nem lenne, lehet, hogy inkább nem is koncerteznék.” Dés szerint Margitnak nagyon erős minőségérzéke van, a produkció nála mindenek felett áll. Könyörtelenül hajtja magát, volt, hogy az egyik koncertre menet autóbalesetet szenvedett, de másnap folytatta a munkát.

„Húsz év egy komoly multinál eszelősen jó iskola volt. Megtanultam, hogy mi az a tervezés, hogyan kell üzleti tervet készíteni, gazdaságosan végezni a tevékenységet, hogyan legyen makulátlan az adminisztráció. Nálam nem létezik, hogy valakivel ne legyen szerződés. Rengeteget tanultam ott, és tulajdonképpen ezeket hasznosítom a mai napig.”

A Sonatina Margit személye, karizmája és kapcsolatrendszere köré épül, arra nincs terve, hogy visszavonul, más vigye majd a céget. „Ha én ezt abbahagynám – amit nem tervezek –, a művészek nyilván keresnének maguknak mást. Nagyon személyes a kapcsolatunk, és azzal együtt, hogy tisztában vagyok azzal, hogy én vagyok a művészért, nem tudom, hogy más ezt ilyen formában tudná-e csinálni.”

Margit kicsi, de annál vaskosabb határidőnaplóval jött a beszélgetésre. Feladatok, határidők és telefonszámok tömkelege feszül egymásnak benne. Csak 2024-ben ötvenöt előadásuk volt, mindegyiket végigülte. „Nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert szeretem.”

A cikk eredetileg a Forbes magazin 2024. decemberi számában jelent meg. Fotók: Belicza László Gábor / Forbes.

The post Mindenki csak úgy hívja: Fruzsi – a legnagyobb zenei legendák bízzák rá magukat vakon appeared first on Forbes.hu.