Kamrás Ria közel három évtizedes nemzetközi üzletépítői tapasztalattal és egy sor sikeres céggel a háta mögött azt érezte, hogy megtalálta élete „utolsó” vállalkozását. Most egy skandináv hátterű, tőzsdén is jegyzett étrend-kiegészítő cég nemzetközi terjeszkedését vezeti csapatával. Hét év alatt sikerült egy stabil, generációkon átívelő üzletet felépítenie: a titok véleménye szerint a hatalmas „éhség” – éhség a sikerre, a pénzügyi stabilitásra –, az óriási alázat, valamint az, hogy töretlenül hisz az emberekben. Interjú Kamrás Riával.

Ez az élettörténet szinte egy modern mese: pedagógusból lett tapasztalt és keresett nemzetközi üzletépítő. Milyen emlékei vannak erről?

Kamrás Ria: Egerben nőttem fel, nagyon szerettem az eredeti szakmámat, de néhány év után monotonnak éreztem a tanítást, és Kanadában, Vancouverben kerestem munkát. Itt kóstoltam bele először az üzleti világba, és ismerkedtem meg az értékesítéssel. Nem ismertem ezt a területet, viszont az éhségem, a kíváncsiságom és az alázatom annyira erős volt, hogy számos képzésen vettem részt.

Az első saját vállalkozásomban már nagyon magas szintet értem el. Nemcsak Kanadában, hanem Amerikában és Ausztráliában is piacnyitóként tevékenykedtem, és rengeteg tapasztalatot szereztem.

Amikor megszületett a kisfiam, hazajöttem látogatóba, és azonnal megtaláltak a fejvadászok. Én voltam az álmuk, mert tudtam, mit jelent független vezetőként tevékenykedni ebben az iparágban, corporate és field tapasztalatom is volt cégvezetőként. Így lettem az Oriflame ügyvezető igazgatója, ahol 80 munkavállalót és 30 ezer disztribútort irányítottam. A második gyerekem születése után már nem akartam többé alkalmazott lenni, ezért különböző vállalkozásokat indítottam. Bíztam a szorgalmamban és a hatalmas teherbírásomban.

2017 óta egy skandináv hátterű étrend-kiegészítő cégnél kamatoztatja a tapasztalatait. Hogyan került a top vezetők közé?

Egy dán üzletember keresett meg valaki ajánlására, hogy segítsek vezetőket toborozni, és őket mentorálva megalapozni a Zinzino közép-európai terjeszkedését. 2017 októberében csatlakoztam a céghez a családi vállalkozásommal, és fekete-fehéren látszik, hogy milyen hatással voltunk a növekedésre – jelenleg a cég teljes árbevételének több mint 20 százalékát a csapatunk hozza. A hét év alatt nemcsak a magyar, a szlovák, a cseh, a román, a lengyel és az olasz, hanem az amerikai és a török piacon is terjeszkedtünk. És ez még csak az alapozás, a többi európai országban, Közép- és Dél-Amerikában, Ázsiában még most kezdjük el interjúztatni a potenciális vezetőket, akiknek lehetőséget adunk a piacnyitásra. Az egyik mottóm, hogy teszem a dolgomat, és az eredmények mindig úgyis leteszik a névjegyemet. A másik pedig az, hogy hinni kell az emberekben. Hatással tudok lenni az emberekre, és azt vallom, hogy mindenkiből a legjobbat kell kihozni, és arra kell fókuszálni, ami az erőssége.

Hogyan kell elképzelni Önt üzleti mentor szerepkörben?

A mentorálás során, amikor évtizedek összegyűjtött tapasztalatait adom át a partnereknek, meghagyom a vezetők önállóságát, ugyanakkor ott vagyok védőhálóként, és mindig be tudok avatkozni abban a pillanatban, amikor azt látom, nem jó az irány.

A személyiségfejlesztés és a leadership development során hatással vagyunk egymásra, és az fantasztikus dolog, amikor az energiák összeadódnak. Van egy közös célunk – visszaadni az embereknek az egészségét, és megtanítani őket arra, hogy az egészségmegőrzés nem luxuscikk.

Egy hagyományos vállalkozásnál – mindegy, hogy egy- vagy ötszemélyes – mindig a te felelősséged minden, és nagyon nehéz másoktól tanulni, mert a konkurencia inkább eltapos, mint hogy segítsen. Itt viszont a win-win szituáció érvényesül: én akkor tudok sikeresebb lenni, hogyha nagyon sok embert sikeressé teszek. Pont fordítva működik ez ebben a rendszerben, mint egy hagyományos vállalkozásban.

Az üzleti döntések meghozatalánál a racionalitás vagy a megérzés fontosabb?

Elég erős intuícióval rendelkezem, és igyekszem is ezt fejleszteni magamban. Természetesen a racionalitást is alkalmazom, de ha választanom kellene, akkor határozottan az ösztöneim és a megérzéseim azok, amelyek az irányadók.

„Pénzt sok mindennel lehet csinálni, de vagyont teremteni, generációkon átívelő stabil bizniszt csak értékadással” – mondta korábban. A vagyonteremtés tanulható?

Amikor megtaláltuk ezt a céget, teljeskörűen átvilágítottuk, hogy minden elvárásunknak megfeleljen. Sokkal biztonságosabb, kényelmesebb és kifizetődőbb, hogyha egy céget képviselsz 5–10–20 évig. Persze csak akkor, ha jól választottál. Ezután már tudatosan készülhettem, hogy valami olyat építsek fel, amit utána át lehet adni a következő generációnak, hiszen ez egy életforma, rengeteg utazással, kötetlen munkaidőben – vagyis kötetlenül sokat lehet dolgozni.

Viszont vannak és lesznek is olyan időszakok az életemben, amikor szeretnék egy kicsit hátrébb lépni. A családom fiatalabb generációi már velem dolgoznak, mindenki a saját területén. Nagyon jó érzés, hogy nemcsak az üzleti partnereknek tudok értéket adni, hanem a gyerekeknek is át tudom adni azt a rengeteg tapasztalatot, amit én az évtizedek során magamba szívtam.

Mi az, amit érdemes ellesni a Z generációtól?

Rengeteget tanulok tőlük. Szeretnek mindent úgy csinálni, hogy az a lehető legkevesebb munkával a leghatékonyabb legyen. Egészen más a kommunikációjuk, nem bírják annyira a monotonitást, és mindig kell nekik az inger, az újdonság. És ami talán a legfontosabb: ők azt vallják, hogy nem kell mindenhez érteni, de amihez értünk, abban legyünk specialisták.

Hogyan viszonyul egymáshoz a skandináv cégkultúra és a magyar virtus?

Amikor berobbantunk az üzletbe az éhségünkkel és a dinamikánkkal, mindenki csak kapkodta a fejét: hogy lehet az, hogy amit mások kettő, három vagy öt év alatt értek el, az nálunk kettő–öt hónap alatt történt meg? A magyarázat nagyon egyszerű: mi „éhesebbek” vagyunk. Nagyon jó érzés volt látni, hogy ezzel hatással voltunk a már korábban itt levő üzleti partnerekre. Én hálás vagyok a stabil, nyugodt, kiegyensúlyozott skandináv háttérért, ők pedig hálásak azért, mert tudtunk egy új tempót, egy új dinamikát mutatni.

A cég tulajdonosa mindig azt mondja, nagyon tiszteli bennem, hogy mindig „alulígérek” és felülteljesítek. Én ehhez tartom magam.

Mi az, ami Önt még mindig motiválja?

Szeretném még emberek ezreinek megmutatni, hogy ők is otthonra találhatnak nálunk. Hogy bárhol is tartsanak most az életükben, ha vannak álmaik, céljaik, adjanak még egy esélyt maguknak. Ez több mint egy üzlet, nemcsak a pénzről szól. Ez egy életstílus. Ha valamit szenvedélyesen szeretünk csinálni, akkor azt érezzük, hogy sosem dolgozunk.

The post „Mindig is éreztem, hogy ez jár nekem” appeared first on Forbes.hu.