Egy év telt el azóta, hogy a Titan merülőhajó összeroppant az óceán mélyén. Tengeralattjáróban öten tartózkodtak, az utat szervező és a hajót építő OceanGate vezérigazgatója, Stockon Rush és négy milliárdos utasa azonnal az életüket vesztették.

Az eset évfordulójára a BBC egy hosszú cikket jelentetett meg arról, hogy miként változtathatja meg a tragédia a mélytengeri kutatásokat.

Két válasz létezik. Az első: reméljük, nem nagyon.

A világ óceánjainak a háromnegyede teljesen feltáratlan, rengeteg eddig ismeretlen fajnak és geológiai rejtélyeknek adnak otthont. A mélytengeri kutatások segíthetnek megérteni a tengerrengéseket, szökőárakat, illetve betekintést nyújthatnak abba, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja a világot.

A cikk rámutat arra, hogy a balesetet övező szenzációhajhászás rájátszott az emberek ösztönös félelmeire, ami visszavetheti a tengermélyi kutatások támogatását. A szerző szerint a Titan egy teljesen szokatlan koncepció volt, már a kialakítása is eltért minden korábbitól: titán és szénszál kombinációjából készült, henger alakú testtel, miközben a mélybúvárhajók jellemzően gömb alakúak és acélból illetve akrilból készülnek. A mélytengeri járművekkel foglalkozó mérnökök már 2018-ban is aggodalmukat fejezték ki az OceanGate hajójával kapcsolatban, de a cég ezt figyelmen kívül hagyta.

A bevett mérnöki megoldások jól működnek, ezt bizonyítja, hogy a Titan katasztrófáját megelőző 50 évben nem történt haláleset vagy súlyos sérülés az iparágban. Kutatók számtalan merülést hajtottak végre 10 ezer méternél is mélyebbre, ami két és félszer nagyobb mélység, mint ahol a Titanic roncsa található.

A légi utazást sem hagyjuk abba, ha halálos repülőgép-balesetről értesülünk”

A Titan katasztrófája kísérteties módon megismételte azokat az elemeket, amelyek a Titanic elsüllyedéséhez vezettek. Míg a Titanic az útvonalán lévő jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetést nem vette kellően komolyan, az OceanGate a hibás tervezésről szóló figyelmeztetéseket hagyta figyelmen kívül. A Titanicnak nem volt elegendő mentőcsónakja, mert azok állítólag rontották volna a kilátást a fedélzetről, a Titan pedig szénszálat használt a kabinhoz, hogy több ember férjen el benne, és így több utasra osztódjanak le a fejlesztés és a merülések költségei. A tulajdonosok mind a kettőt biztonságosnak ítélték.

A második válasz: reméljük a Titan befolyásolja a mélytengerek felfedezését.

A másik megközelítés szerint a Titan tragédiája ugyanúgy pozitív változásokat hozhat, ahogyan a Titanicé is, mégpedig a biztonsági előírásokban.

A Titanic után ugyanis máig érvényes, szigorú előírások születtek, melyek rögzítik a kereskedelmi hajók tengeri üzemeltetéséhez szükséges felszereléseket, eljárásokat és képzéseket. Ezért a Titanic elvesztése bármilyen tragikus is volt, a hatásai rengeteg életet mentettek meg.

A Titan katasztrófája is felcsillantja a reményt, hogy a máig tartó vizsgálatok lezárása után a tanúsítás nélküli merülőhajókat soha többet ne lehessen kereskedelmi utasok szállítására használni. Csak úgy, mint a repülésben, szükség van a kísérleti járművekre, melyekkel a tudomány feszegetheti a határokat, de akiknek fogalmuk sincs a valós kockázatokról, ne vásárolhassanak jegyet ezekre. A BBC-n megjelent cikk szerint szükség van a kiskapuk lezárására, hogy a nemzetközi vizeken való tevékenységgel vagy az utasok legénységgé való átminősítésével ne lehessen majd megkerülni a szabályokat.

The post Mit tanultunk a Titan merülőhajó tragédiájából? appeared first on Forbes.hu.